Az anyaság könnyű és egyszerű. Valakinek. Nekem biztosan nem az. Minden nap kihívással teli, küzdelmes, és délelőtt 10-kor már azt lesem mennyi van még hátra az esti fektetésig.
Ha mindketten itthon vagyunk a gyerekkel, mármint a gyerek meg én, akkor igyekszem lopakodva közlekedni, nehogy véletlenül az eszébe jusson két rosszalkodás közben, hogy már megint CICI kell. Az egész nap egy feladatáradat a reggeli elkészítésétől a dackorszakos öltöztetéséig. A könyörgésekkel teli lemenetelek és a hisztikkel tarkított hazaérkezések, a szabadfogású birkózáshoz hasonlatos pelenkázások, és a szanaszét pacsolt víztócsák között azért néha elmerengek bűneimen. Mint anya. Mert azért vannak bőven. És most vallani fogok.
A popsitörlő hadművelet
Csak összeszedem ezt a porcicát itt a sarokban vele. No lám, milyen jól le lehet vele törölni a port. Meg a monitort is. Tulajdonképpen elég jól funkcionál átmeneti felmosórongyként is. Ha nagyon kell. Mert épp jönnek vendégségbe. Vagy mert épp tegnap mostam fel, de mára megint ragad a padló. Meg száll a nyárfa termése. Meg a kutyaszőr. A popsitörlő mindig megment minket! Engem legalábbis tuti!
A konyhamalac
Ezredszer kezdek neki az életmódváltásnak. Elég jól is megy. Kivéve, ha a gyerek meghagyja a fánk felét. Vagy a Dörmit. Vagy bármit, amit aznap nem terveztem megenni. A mérleg már elég jól elmozdult lefelé. 6 napon át. De ennek most megint annyi. A következő pont ráadásul szorosan kapcsolódik ehhez, mert az a…
… dugievés
SOHA nem voltam zugevő. EDDIG! Nem létezik, hogy úgy egyek meg egy szelet sütit vagy csokit, hogy a gyerek ne lejmolja le az adagom háromnegyedét. Ha nem adom, akkor meg természetesen órában hisztizik ugyanennyit. Nincs jó megoldás… Vagyis. De! Ha nem látja, nem kér belőle. Tehát a zugevés tökéletes eljárás ebben az esetben! UGYE?!?
Kütyüzés a WC-n
Eleinte nem értettem ezt a WC-n sem lehet nyugta az embernek dolgot. Amíg be nem köszöntött nálunk is a folyamatos „Anyaaaa, hool vaagy?” időszak. Azóta se zuhanyzás, se nyugis toalettlátogatás, hogy az alvásról és egyéb elfoglaltságokról ne is beszéljünk. Épp ezért a klozetre már egy szó nélkül vonulok el, hogy lenyomjak két Toon Blast kört, hátha addig nem üvölt utánam valaki (ritkán jön be). Ha lebukok, a telefonom bánja. Vagy pedig nézhetek mesét naphosszat. Úgy kell nekem!
Burjánzó szőr
Leborotválom a lábam és kész. Csodás. Egy napig. Másnap már kissé zavarnak az előbukkanó sörték. Harmadnap már arra gondolok, hogy másnapig jó lesz az, húzok harisnyát vagy hosszú nadrágot. 30 fokban is. A negyedik napon már nincs mentségem, de a gyerek irtó hisztis, fürödni is alig jutok el, nemhogy borotválkozni! Az ötödik napon inkább nem megyek sehová, csak ha már nagyon muszáj. Végülis ma home office van, inkább lenyomok egy edzést. Hatodik nap. Nincsenek túlélők -azok között, akik meglátják a lábam. Hetedik nap. Na jó, ma már tényleg neki kell esnem, ez borzasztó… És így tovább. A nyaraláson azért majd megerőltetem magam, becsszó!
A pulcsis trükk
Ha hajnalban én viszem le a kutyát, akkor nem feltűnő a dolog, de hőségben is képes vagyok rá. Nincs kedvem melltartót húzni ezért inkább egy vastagabb pulóvert dobok magamra arra az 5 percre. Furcsa szempárok merednek rám. De legalább nem a pólómat vizslatják!
Pálinka, likőr és sör
Vannak olyan napok, amikor kapar a torkom. Olyankor lenyomok egy cent Tátra teát. Aztán vannak olyan napok, amikor csak jólesik egy kis finom csokis likőr. Akkor iszok egy felest a férjemmel. Máskor pedig egy jó hideg gyümölcsös sör csúszik le. Nem, nem vagyok alkoholista, de szent és mártír sem.
Azt hiszem, napestig sorolhatnám anyasághoz kapcsolódó bűneimet, de amíg az egész család egészséges és boldog, nem zavartatom magam. Szerencsére ők az ítélőbizottság elnökei, és mindig felmentést kapok. 😉