A Neverland elhagyása két, Michael Jackson által gyermekként szexuálisan zaklatott férfi – Wade Robson és James Safechuck – történetét mondja el. De én csak két, a hétköznapokból és a megromlott házasságból kétségbeesetten menekülni vágyó, hírnévre, luxus életre vágyó, és ennek mindent alárendelő anya gyomorforgató históriáját láttam. Magánvélemény.
Őszintén megmondom, hogy a film egyáltalán nem érdekelt. Soha nem voltam egy Jacko rajongó és csak ömlöttek a kritikák a Neverlandről. Többen írták, hogy milyen nyomasztó a hangulata, és milyen aprólékos részletességgel taglalja a gyerekek ellen elkövetett abúzusokat. Nem álltam senkinek a pártjára, és a 2×2 órás (senki nem hozza vissza ezt az ablakon kidobott időt) dokumentumfilm után sem kívánok igazat adni senkinek. De az anyák. Az anyákra rettentő dühös vagyok!
Siker és hírnév minden áron?
Wade Robson Ausztráliában született, középosztálybeli családban. Amikor megkapta a Thriller werk videóját, az egész élete megváltozott. Rengeteget gyakorolt, utánozta a világsztár mozdulatait, teljesen magába szippantotta Jacko világa. Michael épp Ausztráliában járt a Bad turnéval. Táncversenyt szerveztek, a nyertes találkozhatott Michael Jacksonnal. 7 és 8 éves kortól lehetett nevezni, de ez Wade anyját nem érdekelte, benevezte az akkor még csak 5 éves fiát. A versenyt megnyerte, az álma valóra vált: találkozhatott a példaképével.
A fenti információt a film hetedik percében tudjuk meg. Úgy tűnik, hogy Joy Robson, Wade édesanyja, bármire képes volt, hogy fiának hírnevet szerezzen, hiszen ő maga soha nem tudta ezt véghezvinni.
Joy Robson – forrás: HBO
A másik főszereplő, James Safechuck édesanyja fodrászként, édesapja a család hulladékgazdálkodási cégénél dolgozott. Nem csoda, hogy Stephanie Safechuck szeme felcsillant, amikor az egyik ismerőse megjegyezte, milyen szép, imádnivaló kisfia van, reklámokban lenne a helye. A derék barát meg is adta egy ügynök telefonszámát, a szintén hírnévre és jólétre áhítozó Stephanie pedig már tárcsázott is.
Stephanie Safechuck – forrás: HBO
„Felhívtam az ügynököt, és mikor találkozott Jimmyvel (James Safechuck – a szerk.), azt mondta: „Igazi főnyeremény, mehetünk is.” Szóval már a legelején nagyon jó volt.”
Ennyi. Eladva. Gondolhatta Stephanie és valószínűleg dollármilliókról álmodott. James egyik reklámfilmjét Michael Jacksonnal forgatta – egy PEPSI reklám volt az. 1986-ot írtunk ekkor, James 8 éves volt. Michael elhívta a lakókocsijába.
„Jimmy nagyon izgatott volt, és én nem akartam az útjába állni. Azt akartam, hogy érezze jól magát, legyen egy jó napja (meg építgesse a kapcsolatrendszerét – a szerk.). Szóval megengedtem neki, hogy elmenjen a lakókocsihoz Michael fodrászával és sminkesével, Karennel. (akivel 5 perce találkoztam – a szerk.) Én pedig kint maradtam. Karen azt mondta, Michael olyan, mint egy kilencéves kisfiú. Így nyugodt voltam. (én biztos nem lettem volna – a szerk.)”
Innentől a többi, ahogy mondani szokás, már történelem.
„Nem helyénvaló”
„Nem gondoltam, hogy helyénvaló lett volna, ha egy szobában alszanak.” – meséli Stephanie egy Hawaii utazásukról, amit teljes egészében Michael fizetett. Ezt megelőzően Michael több száz dollárt is adott a fiának csak úgy, és játékokkal halmozta el. Később természetesen mégiscsak egy szobába keveredtek. És sok éjszakát töltöttek el együtt. Kettesben.
De ne izguljatok, Joy Robson talán még rajta is túltett, hiszen egy Michael Jacksonnal közös hétvége után (amelyik hétvégén kettőből kettő éjszakát a 7 éves fia és a 10 éves lánya egy 32 éves férfival töltött) úgy döntött, hogy a teljes családdal együtt elutazik egy lakóautóval a Grand Canyonhoz, és a fiát 5 napra kettesben hagyja egy vadidegennel.
Nem fogok és nem is akarok belemenni a szexuális zaklatás vélt vagy valós részleteibe, mert ez az én szempontomból most egyáltalán nem érdekes. A filmből nem derül ki teljes bizonyossággal az, hogy Michael Jackson elkövette-e a bűncselekményeket, amelyekkel megvádolták. Nem is én vagyok az, akinek ezzel kapcsolatban döntést kell hoznia – szerencsére – és semmiképpen nem vagyok az sem, aki felmentené őt az elkövetett vádak alól. Engem csak az érdekel, hogy hogyan történhetett meg mindez? Talán a szülők is áldozatok voltak ebben a történetben, én pedig éppen áldozatot hibáztatok? Nem tudom, de anyaként képtelen vagyok eltekinteni a szülők – legfőképpen az anyák felelősségétől.
A két nő nem tud megbocsájtani magának (ahogyan a fiaik sem tudnak nekik) – mondják a film végén szipogva, vagy a távolba révedve. Nagyon őszintén remélem, hogy soha nem is lesznek erre képesek, és bízom benne, hogy a fiaik, de még az unokáik sem oldozzák fel őket bűnrészességük alól.
Tényleg csak az anyák hibája?
Van-e még érdekes mondanivalója a filmnek? Naná! A történetben az apák alig-alig szerepelnek. Azt tudjuk, hogy Wade apja öngyilkosságot követett el, miután legidősebb gyermeke is Amerikába utazott, de ettől függetlenül végigasszisztálta például a teljes Grand Canyonos cselekményt. Kérdés, hogy miért hitte jó ötletnek azt, hogy a fiát Jacksonnal hagyja? James apjáról pedig alig-alig esik szó, pedig ebből a cikkből például kiderül, hogy 1994-ben a szeme előtt csókolta szájon a fiát a világsztár.
Hol voltak az apák ebben a tragédiában? Tehettek volna valamit egyáltalán? Ennyire a nő szava számít egy családban? Rengeteg a megválaszolatlan kérdés az üggyel kapcsolatban. De az biztos, hogy a gyerekek ellen elkövezett szexuális bántalmazás megbocsáthatatlan bűn és szinte feldolgozhatatlan trauma. Talán egy élet sem elég a szűnni nem akaró szégyenérzet és a sokszor ellentétes érzelmek feldolgozásához.
Kiemelt kép forrása: rollingstone.com