Imádom ezeket a közhelyeket, a kemény napokon ezek tartják bennem a lelket. Na, jó, ez nem igaz, a kávé tartja bennem a lelket, meg az édesség, és a boldog babamosolyok – amiket a lemenő nap utolsó sugara magával visz egy messzi-messzi galaxisba, és csak a reggeli órákban hoz vissza.
Mikor az első fiunk megszületett, megállapítottam, hogy kétféle kisgyerekes család létezik: az evés-parások és az alvás-parások.
Előbbi családokban a kisbaba úgy alszik, ahogy a nagy könyvben meg van írva, a szülők nem is ismerik az altatás kifejezés szenvedő szerkezetét. Ezzel szemben nehézkes a szoptatás, ételérzékenység üti fel a fejét, körülményes a hozzátáplálás, nem gyarapszik, válogat, nassol, állandó tortúra az étkezés.
Ahol alvás-para van, ott az evés gördülékeny, a gyerek viszont csak cicin, csak hordozva, csak Halász Juditra, csak porszívó zúgásra, csak a 7-es buszon, csak félhomályban, csak 22,5°C-os 45% páratartalmú szobában, csak babakocsiban – vagy-vagy és mindezek tetszőleges kombinációja esetén, vagy pedig sehogy sem alszik.
Ezek vagyunk mi, sziasztok!
De még ha az átlag napokon nem is lenne gond az alvással, biztos, hogy minden borul, ha beköszönt: a hasfájós korszak, fogzás, fejlődési ugrás, szeparációs szorongás, szeles időjárás, fronthatás, telihold, napkitörés, bölcsődei beszoktatás, dackorszak, ovis vírus, …
Persze vannak olyan különleges családok, ahol mind az evés, mind az alvás mintaszerű, de velük nem barátkoztam.
És vannak, ahol se nem alszik, se nem eszik jól a gyerek, de ők meg velem nem barátkoztak.
Azóta született még 2 fiunk, így lassan 10 évnyi tapasztalattal a hátam mögött kijelenthetem, hogy aki keveset alszik, az is keveset él, mert hogy nem sok mindenre marad energiája, és fájdalmasan sok időt tölt azzal, hogy éber óráiban az alvásról álmodozik.
Mint minden valamirevaló Facebook-aktív anyuka, természetesen én, akinek 3 gyerek után sincs birtokában a nyugodt éjszakák Szent Grálja, nos én is tudok rendkívül hasznos tanácsokat adni a velem hasonló, vagy még kényelmetlenebb cipőben járó anyatársaimnak.
Úgyhogy fogadd szeretettel jótanácsaimat:
- Légy türelmes!
Ez a tulajdonság amúgy is hasznos lesz a gyereknevelés során, és mint tudjuk, „az idő mindent megold”.
Nálunk óvoda nagycsoportban még nehézséget jelentett, hogy a gyerekeinknek már nem volt igényük délutáni alvásra, de a kötelező csendes pihenő során elnyomta őket az álom, emiatt még este 11-kor se voltak elég fáradtak…
De amióta iskolások, már csak elvétve fordul elő „nem tudok elaludni”, „rosszat álmodtam”, vagy néha 1-1 hajnali alvajárás.
Szóval türelem, csak az első 6-7 év nehéz.
- Csökkentsd a saját alvásigényed! Keress új hobbit!
Minden csak nézőpont kérdése: lehet, hogy nem is a gyerek alvásigénye csekély, hanem a tied túl nagy! Ha a gyermeked születése után az alvás lett az új hobbid, de nincs sok lehetőséged hódolni szenvedélyednek, ideje lecserélni.
Lehet, hogy nem is fog annyira hiányozni az alvás, ha nem ragaszkodsz hozzá – csak engedd el!
A gyereknek igaza van: sokkal hasznosabban is eltöltheted az időt: gyakorolj te is új mozgásformákat az éjszaka közepén, vagy tanulj új nyelvet hajnalban!
- Próbálj ki minden praktikát!
Mivel az első 2 pont után már elég türelmes vagy, és úgyis kell egy új hobbi, végig próbálgathatod az összes fellelhető praktikát, ami azt ígéri, hogy a gyereked 1 perc alatt elalszik, és reggelig az igazak álmát alussza.
Suttogó módszer, üvöltő módszer, relaxáló zenék, aromaterápia, akkupunktúra, kiságy alatti vízér kiiktatása, álomcsapda, együtt alvás, külön szoba…
Mire mindent kitapasztalsz, jó eséllyel felnő a gyereked és elköltözik otthonról.
Addig is kitartást!