Ha este 11 után olvasod e sorokat, és nem ragadnak le a szemeid, hanem most kezded aktív éjszakai tevékenységeid, egy cipőben járunk.
Ha nem érted, hogy egyes anyuka ismerőseid, kolléganőid miért cipelnek óriási, sötét táskákat – a szemeik alatt, elárulom az okát.
Sosem voltam korán fekvő – korán kelő típus, nem érzem úgy, hogy bármiről is lemaradok, ha nem kelek a nappal, szeretem az esték hangulatát.
A gyerekeim születése előtt se ébredtem frissen a dolgos hétköznapokon, esténként szívesen maradtam fent sokáig sorozatokat nézni, vagy olvasni, hétvégén pedig volt, hogy az egész délelőttöt pizsamában töltöttem.
Szerencsére a férjem is bagoly típus, nem volt nehéz összehangolnunk a napirendünket.
Kisfiaink születése után se álltunk át a 8-kor fekvő, 6-kor kelő családok életformájára. Bár a gyerekeinket időben fektettük, de hagytuk őket reggel sokáig aludni, így szép lassan elkezdtek hozzánk igazodni.
Sokszor örülnék, ha inkább korán elalvók ÉS későn kelők lennének, főleg, hogy az éjszakák átalvása egyiküknek se erőssége… De még mindig jobb, hogy nehezen lehet őket ágyba terelni esténként, mintha hajnalok hajnalán kukorékolnának. Legalábbis nekünk.
Kisbaba mellett gyakran megfogadtam a tanácsot, hogy aludjak, amikor ő is alszik, de ez nálam a délelőtti visszaalvást, vagy a délutáni sziesztát jelentette. Bármennyire kimerült is voltam, az esti szabadidőmet sajnáltam mind alvással tölteni.
Ezzel most is így vagyok, két iskolás és egy bölcsődés mellett.
A hétköznapjaimon reggel 9 és délután 3 között dolgozom, munka után viszont nemcsak pihenés, énidő, vagy édes semmittevés vár. Délután 3 és 6 között: elhozom a gyerekeket az intézményekből, uzsonnázunk, majd hozom-viszem a nagyokat a különóráikra, míg a kicsivel bevásárolok, vagy játszóterezek. A kora esti órákban: 6-tól 9-10-ig következik a mosás-teregetés, vagy szárítógép ki-bepakolás, vacsorakészítés, házi feladat ellenőrzés, társasjátékozás a nagyokkal, esti meseolvasás, a 2 éves fürdetése – altatása. Mosogatás. A “Ja, holnapra kell a suliba…” -dolgok összekészítése. Vasalás – csak ha muszáj. Rendrakás, nonstop.
Nálunk nagyjából 10, mire elcsendesedik a ház, és élhető a rend, az aznapi teendőim végére érek, eljön az én időm.
Ilyenkor veszem elő a tornaszőnyeget – (és nem alszom el rajta, hanem tényleg edzem), leülök olvasni, vagy az aktuális kedvenc sorozatomat nézem, hajat mosok, körmöt lakkozok (és reménykedem, hogy megszárad, mire felébred a kicsi), vagy csak a gondolataimat rendezgetem.
Persze ezek azok a napok, mikor a férjem esti műszakban dolgozik, egyébként megosztjuk a napi teendőket, a gyerekek fuvarozását, és este egymásra is tudunk időt fordítani.
De még olyankor is szeretem, ha van “senki nem szól hozzám” – része a napomnak, amikor meghallom a saját gondolataim. Nem azért, mert nem szeretném a nagycsaládos pörgést, a munkával vagy az otthoni teendőkkel töltött időt, hanem mert elfáradok. Egy kétévesre folyamatosan figyelni kell, egy részem a szabadidős programok közben is készenléti állapotban, ugrásra készen kell, hogy álljon, ami fárasztó.
A pihenés viszont nem csak az alvásból áll, hanem a hobbikból, vagy a sportból, amikből töltekezem. Ezért inkább feláldozok néhány órányi alvást a magammal töltött idő oltárán. Mivel nem csak fizikailag, hanem lelkileg is ki lehet merülni, kiégni, ha reggeltől estig munka-házimunka, kisgyerekre fókuszált figyelem, és egyéb teendők sora után már csak bedőlünk az ágyba, és nem marad idő kikapcsolódni.
Ha van időm a saját szükségleteimre, sokkal könnyebb napközben háttérbe szorítanom ezeket, és a gyerekeim igényeit előtérbe helyezni.
Ez persze ugyanúgy működik egy korán fekvő – hajnalban kelő napirenddel, de nekem nehezemre esne a reggeli mozgás, és a filmnézéshez is jobb az esti hangulat, egy tábla csokival vagy egy pohár borral – ami reggel azért elég furcsa lenne.
Úgyhogy én maradok az estéknél, de ha már kóros mértéket ölt az alváshiány, amit a hétvégi későn kelés se kompenzál, mindig megfogadom, hogy korábban lefekszem. Ez nem sokszor sikerül, és általában pont ilyenkor ébred az egyik gyerek, mert rosszat álmodik, vagy épp köhögni, esetleg hányni kezd… (megtörtént esetek alapján)
Azt hiszem, ezek az évek amúgy se az alvásról szólnak.
Annyi minden változott, amióta 1, 2, majd 3 gyerekes anyuka lettem, nem sok dolog maradt meg a régi életemből.
De amikor a gyönyörű, egészséges kisfiaim édesdeden alszanak, biztonságban vannak, akkor én is nyugodtan levetkőzhetem az anyaságom, és lehetek kicsit a régi, időszámítás előtti önmagam.
Hogy reggel aztán újból vágyjak visszabújni… az anyaszerepembe!