Azt mondják, a legjobb módja, hogy eldöntsd, milyen különórára írasd be a gyereked az, hogy figyeld, mit csinál szívesen, és ahhoz hasonló elfoglaltságot válassz. Például, ha állandóan táncol, akkor írasd be balettre.
Mostanában, ha jó szülő akarsz lenni, az azt is jelenti, hogy sok, hasznos és jó különórát választasz a gyerekednek. Amikor te voltál gyerek, anyukád kiküldött a kertbe egy bottal, azt mondta, hogy az egy ló, és te egész délután meg tudtad ülni a pacit. És csodálatosan érezted magad. Ma már ez nincs.
Ma már az egész délután arról szól, hogy egyik különóráról viszed a gyereket a másikra, próbálsz te is lelkesedni, hogy neki legyen kedve menni. És van olyan gyerek, aki élvezi ezt, szereti, ha minden perce le van kötve és jól szórakozik a közös tevékenységeken. Más gyerek viszont nem.
Hiába veszed meg neki a legaranyosabb és legjobb felszerelést. Befizetsz mindent, pedig igazából sosem akartad, hogy balett táncos legyen a gyereked. De elsőre úgy tűnik, tetszik neki, te pedig csak azt szeretnéd, hogy mindenki tudja, milyen különleges a te gyereked.
Először még lelkesedésből elmegy. Később viszont a különórára járás zsarolások és viták egész bonyolult összetételévé alakul. Aztán, ha sikerül is rávenned, hogy menjen el, a balettóra egész ideje alatt áll a terem szélén, és vádló pillantásokat vet rád.
És lehet, hogy joggal.
Mert ő sosem szeretett volna balettórára járni: csak szeretett táncolni a nappaliban. Persze ilyenkor neked időbe telik, mire ezt elfogadod, hiszen már jó sok pénzt költöttél rá, és úgy beleélted magad, hogy balett táncos lesz. Ilyenkor az egész otthagyásának nagyobb jelentőséget tulajdonítasz, mint amilyen van neki.
Ezért próbálsz tovább erősködni, hogy érezze jól magát. Azt látod, hogy az összes többi lány nagyon jól szórakozik, és lehet, hogy a másik gyerekeddel is az a tapasztalatod, hogy akármilyen elfoglaltságot találtok neki, élvezi, szereti csinálni. Úgyhogy a kis balett-táncosnak is jól kell szórakoznia, csak jöjjön bele.
Ez a baj azzal a társadalmi nyomással, ami azt erősíti: a gyereknek különórára kell járni, tanulnia kell valamit. Mert vannak gyerekek, akiknek nem. És ez nem azt jelenti, hogy velük van a baj, vagy ők nem elég okosak, ügyesek, csak ez egyszerűen nem nekik való.
A gyerekeddel minden rendben van. Csak ez a különóra nem érdekli.
És majd meglátod, nem lesz semmi drámai, amikor kiveszed a csoportból. Nincs kedve tovább csinálni? Akkor ne csinálja. Lehet, hogy szeret a nappaliban táncolni, de soha nem volt kedve ahhoz, hogy előírt mozgássorokat végezzen emberek előtt, akik nézik. Ez neki teher.
Óvd meg attól, hogy az otthoni szórakozás örömét is elvegye egy rossz emlék a különóráról.
Forrás: scarymommy.com