Sokszor írtam és vallom, hogy szakemberként is fontos a hitelesség az anyaság szempontjából. Így nem fogom azt a képet mutatni, mintha én pl mint anya, mindig tankönyv szerint szervezném az életünket. Pontosan tudom, és mondom is az ajánlásokat, hogy egy pici gyereknek – főleg babának – nem való a képernyő, hogy 3 évesen is a napi max 20-30 perc mese kellene legyen a limit, hogy nem adunk gyereknek telefont, tabletet. Utóbbi kettőt élesen be is tartom még a 6 évesemmel is, de a rajzfilmek (innentől mesét fogok írni egyszerűen) néha átlépik az ideális határt: ha pl nem alszik a két nagyobb, de nekünk meg a picinek pihennie kell délután, de a nagyobbaknak is jó lenne egyhelyben pihenni, vagy ha betegség van, mint most. A salvus vizes inhaláláshoz vagy az ágyban tartáshoz bevallom szoktunk mesézni, sőt. Nem örülök neki, sőt olykor bűntudatom van, de a szükség…
Na eddig tartott a hosszú bevezető. Szóval nézik a fiaim a meséket, és figyelem a szereplőket. Ha rajtam múlik soha nem néznek olyan tartalmat, amit én nem láttam előtte.
A tegnapi nap ahogy figyeltem a rajzfilmet, azon gondolkodtam milyen anya ábrázolásokkal találkoznak a fiaim, akár a mozgóképen, akár könyvekben. Hát kicsit ledöbbentem végig gondolva… Csoportosítottam a megfigyelteket:
- Hiányzó anya
Több mesében alakul úgy a főszereplő jelleme, hogy az anya meghal, az apa pedig küzd a szereppel. Ilyen pl a Némó nyomában, a Derült égből fasírt, az Így neveld a sárkányod, Csodacsibe. Érdekes megjegyeznem, hogy hiányzó apás mesét nem tudok felidézni :/ vajon ez mit mond el? Miért nem kell ilyen történeteket adni a gyerek elé? Pedig tudjuk, hogy gyakoribb családszerkezet az egy anyás család. Pontosítok: pl a Gruban csak az anyja neveli. Na ő egy gonosz anya… Érdekes…
Ennek a csoportnak alcsoportja a mindkét hiányzó szülő semmilyen vagy gyatra, ártalmas helyettesítőkkel: Jégvarázs, Tarzan vagy épp ártó nevelőanyaként az Aranyhaj. Ennél különösen zavar, hogy baba korától ő neveli, de milyen könnyen veszi, hogy nem is ő az anyja.. tudom mese, de milyen üzeneteket hordoz…
2 . Súlytalan anya az erős apa vagy nagymama mellett
Ilyen a Vaiana, ahol a mama és az apa között kb semmi szerep nem jut anyának, vagy a Mulan ahol, ha emlékeim nem csalnak, a mama sürgeti a házasulást (de lehet, rosszul emlékszem). Persze ezeknek vannak kulturális alapjai, de a gyerekeink, akik nézik, ezt nem tudhatják, és mivel nem a fő szál, nem is kell erre felhívni a figyelmüket. Ugyanakkor mégis hathat rájuk…
Azért mindez fontos üzenet nekünk is: a családi rendszer meghatározza, hogyan is lehetünk anyák, és ebben különösen fontos a nagymamák helye: az anya és az apa mennyire váltak le a saját édesanyjukról, mennyire alakítottak ki önálló szülői identitást.
- Konfliktusos anya-lánya viszony
Lehet az én bajom vagy a max 6 éveseknek szánt filmek általam nézett merítése az oka, de egyetlen olyan animációs filmet tudtok felidézni, ami az anyai kapcsolatot teszi középpontba és ez a Merida. Itt a középpontban az áll, hogy a leányzó nem az anyja útját választja.
Az az érdekes, hogy az anyai, szülői szerepek 90%-ban a „lányosabb” mesékben jelennek meg, a fiúk számára reklámozottakban szinte semmi. Ott harc meg verseny és küzdelem a téma. Elkeserítő belegondolni, mit is üzen ez már a legkisebbek szintjén. Hála Istennek az én fiaim nem tesznek különbséget a mesék terén, hogy milyen nem számára szánták.
Az utolsó csoport, ahol szinte mellékszereplőként látunk szülőket, anyákat de szerintem nagyon értékes szerepet mutatnak be. Egyik kedvencem a Szenilla nyomábanból az ő szülei, akik egy picit engednek belelátni, milyen amikor egy eltérő fejlődésű, szebben mondva nem neurotipikus gyereke születik valakinek. A másik kedvencem az én hősöm, Rosita, a malac anyuka az Énekelj című meséből. Van egy végletekig kimerült, gürcölő férje, több tucat gyereke, de mer álmodni, mindezt úgy, hogy – kissé megkérdőjelezhető módon – de igyekszik gondoskodni a családjáról. Nekem ő az egyik kedvenc anya karakterem.
Egészestés animációs filmekből kifejezetten szimpatikus anyaszerep a Mitchellék a gépek ellen anyája, de ez meg nem gyerekeknek való (annál inkább kamaszoknak, felnőtteknek, mert fantasztikus).
Így a végére – igen, ez már midjárt az 🙂 – eszembe jutott egy egyedülálló anya, az Előre című animációs filmből. Na ő egy erős, gondoskodó karakter, akinek még élete is van az anyaságon túl.
Könyveken is gondolkodtam, de rájöttem, hogy az általunk a gyerekeinknek olvasott mesékben nagyrészt hiányzanak az anyukák (kivéve egyben, azt mindjárt írom): a kicsiknél a Bogyó és Babócából, az állatmesékből, a nagynál a Torzonborzból, Harry Potter első két részéből, Lázár Ervin meséiből… Persze nagy slágerek nálunk is az Anna, Peti, Gergő könyvek. Én nem utálom őket. Olyan helyzeteket tartalmaznak vagy helyeket, amiket ismernek a gyerekeim. És egy 2 évesnek ez a nyelv rendben van. De az anya reakciói tényleg nem átlagosak, mondhatni nem valóságosak. Kivéve mikor 11 könyv alatt egyszer kiakad ? . De ezzel szerintem nincs baj, mert nem ez a fókusz. Ha valakit zavar, ne olvassa, ha meg a szívére veszi, akkor érdemes elgondolkodni, hogy vajon miért hat rá ennyire.
Összegezve: nagyon furcsa számomra, hogy a gyerekeinknek szóló mesékben, rajzfilmekben mennyire nem jelennek meg anyák: sem úgy mint biztos bázis, sem úgy mint szerepmodell, sem mint kiindulási pont – 1-2 kivétellel. Vajon miért? Érdemes ezen gondolkodni 🙂
(Zárójelben jegyzem meg, hogy a rövid, piciknek szóló rajzfilmsorozatokban sok jó anya karakter szerepel: Manó Benő és Lili hercegnő, Peppa, Bori… de nálunk ritkábban néznek a gyerekek sorozatot, mert 1 rész a nagynak már nem elég, és ha több picit néznek meg, attól meg azt látom, hogy túlpörögnek az enyémek, hogy nem egy folyamot kell követni, hanem mindig újat).
Nektek van kedvenc mesebeli anya alakotok?