Az egyik legismertebb módszer a gyerekek „helyes úton tartására” a büntetés. A kérdés jelen esetben az, hogy mennyire helytelen a büntetést alkalmazni a gyermeknevelési módszerek között.
Sokszor még az új módszerekre igazán nyitott szülőknek is gondot okoz a büntetés elkerülése. Valahol érzik, hogy ez a módszer nem, jó, ugyanakkor sok esetben ez az egyetlen módszer, amit ismernek arra, hogy gyermekeiket valahogyan megtanítsák az általuk elvárt viselkedési szabályok betartására. Őszintén hiszik, hogy a módszer nem működik, ám tartanak attól, ha nem alkalmazzák, akkor a gyermekük elkallódik, és nem tanulja meg a leckét – hogy a dolgoknak vannak következményeik. (Amelyet azonban nem érdemes összemosni a büntetéssel.)
A valóság ezzel szemben az, hogy a büntetés alkalmazása nélkül is el lehet érni, hogy a gyermekek megtanulják a szabályokat és betartsák az elvárt viselkedési mintákat. Sőt, a büntetés módszerének alkalmazása nélkül úgy taníthatjuk meg ezeket a gyerekeknek, hogy ők akkor is alkalmazzák, amikor mi nem vagyunk ott, illetve nem tudjuk ellenőrizni viselkedésüket.
„Ha nem veszed fel a sapkád, megfázol. És ha így lesz, még TV-t sem nézhetsz egy hétig, hogy majd jól megtanuld a leckét, mert én komolyan beszélek!” (A sapka és a TV helyett szinte bármi behelyettesíthető.)
Ez egy viszonylag tipikus szülői figyelmeztetés, aminek gyakran az az eredménye, hogy a gyermek felveszi a sapkát és a fején is tartja, amíg a szülő látómezejében tartózkodik. A sarkon befordulva, amikor anya vagy apa már nem látja, le lehet venni a sapkát.
A büntetéssel ez az egyik baj. A gyerekek külső kontroll hatása miatt cselekednek és nem azért, mert úgy gondolják, hogy az a helyes. Külső kontroll hatása alatt cselekedni pedig addig kötelezettség, amíg az jelen van. Ha már nincs, azaz már nem látják a szülők, hogy mi történik, nem tudnak beleszólni – fenntartani az ellenőrzést – akkor megszűnnek a korlátok, bármit szabad. A lebukás veszélye nagyságrendekkel kisebb. Így a gyerekek nem azt tanulják meg, hogy van beleszólásuk az életükbe, hogy képesek irányítani, ami történik velük. Ehelyett azt tanulják meg, hogy van egy külső erő, amely meghatározza életük minden pillanatát, és meg kell tanulniuk ezzel együtt élni. Azaz segít nekik, ha megtanulják, hogyan kerülhetik meg a szabályokat úgy, hogy ne bukjanak le.