Azt hallottam, hogy a szomszéd néni azt mondja anyukámra, hogy egyedülálló. Én nem annyira értem, mi az az egyedül álló, mert az anyukám nem szokott egyedül állni. Ott állok mellette én is.
Azt el tudom képzelni, hogy a szomszéd néni azt gondolja, hogy egyedül lakunk, bár persze itt lakom én is, meg a macska, aki nem szereti a szomszéd nénit, és mindig elfut, hogy ne is lássa. Lehet, hogy az egyedülálló azt jelenti, hogy az ember egyedül csinál dolgokat, ennek legalább lenne értelme. Anyukám sokszor mondja, hogy nem tudok ennyi mindent egyedül csinálni. Vagy, hogy egyedül nem tudok ennyi mindent egyszerre. De ezeket akkor mondja, amikor mindent egyszerre csinál, és lehet, hogy nem tud ennyi mindent egyszerre, de annyi mindent meg igen. Én már tudom, mi az a multitaszking, mert az anyukám elmagyarázta. Azt jelenti, hogy például egyszerre ír valamit a laptopon, közben telefonál, beengedi a postást, megeteti a macskát, megnézi a legújabb rajzomat, keresi a kulcsát meg egy bevásárlótáskát, mert indulunk bevásárolni, gondolkodik, mit kell venni, mert vannak dolgok, amiket semmiképp nem szabad elfelejteni, mert múltkor is pont azt nem vettünk… Amikor anyukám csinálja ezt a multitaszkingot, akkor általában kiderül, hogy nem jól írt valamit, elfelejti, mit beszélt telefonon, nincs meg a bevásárlótáska, és megint nem vettük meg azt, amiért mentünk. Az anyukám ilyenkor csúnya szavakat mond, amiket csak ő mondhat, én nem. De látom, hogy nem igazán mérges, mert közben vicces arcot vág, és tudom, hogy majd megoldja. Mert ezt szokta mondani. Hogy nem baj, majd megoldjuk. Meg azt is, hogy nem a világvége. Vagy azt, hogy abba kéne hagyni a multitaszkingot. És aztán kiteszi a falra a rajzomat, újraír, megint telefonál, és másnap is mehetünk a boltba, pedig nem akartunk és ideje sincs rá. Meg nekem sem, mert akkor kevesebbet játszhatok.
Arra nem emlékszem, milyen volt, amikor együtt éltünk az apukámmal, mert akkor még baba voltam. Anyukám azt mondja, jobb, hogy nem emlékszem, mert ő és az apukám nem volt jó csapat. Anyukám szerint az a fontos az életben, hogy olyan emberek legyenek mellettünk, akikkel jó csapatot tudunk alkotni, mert minden nap sok feladat van, amit meg kell oldani, és csapatban ez könnyebb. Én szeretek egy csapatban lenni az anyukámmal, csak azt nem szeretem, amikor olyan feladatot csinál a csapatunk, amihez nekem egyáltalán nincs kedvem. Tanácsoltam neki, hogy az ilyesmiket oldja meg valami másik csapattal, de nem vette komolyan: csak nevetett, és a végén mégiscsak nekem kellett kipakolni a szemetemet a kocsiból.
Az anyukám nem szereti az apukámat, és mérges is rá, ha nem jön értem vagy éppen értem jön, de elfelejt elvinni edzésre. De anyukám úgy gondolja, hogy minden gyereknek egy apukája van, és a gyerekek szeretik az apukájukat. Én szeretem az apukámat, akkor is, ha nem jön, de én nem vagyok rá mérges, csak szomorú, mert nála is szeretek lenni. Akkor is, ha elfelejt elvinni edzésre. Az apukám szeret engem, csak nem szereti az edzést, mert oda pontosan kell érkezni, és ő egyáltalán nem tudta megtanulni ezt a multitaszkingot. Néha az apukám is haragszik az anyukámra, mert nem érti például, miért kell nekem edzésre járni, (vagy miért nem járok olyanra, ahonnan el lehet késni), miért kell időben aludni menni, miért nem szervezünk programot hármasban és miért nem vagyunk hárman egy család.
Az anyukám akkor sincs egyedül, ha a barátaimnál vagy a nagyimnál alszom. Találkozik a saját barátaival és olyan programokat csinálnak, ahová engem nem engednek be. Én szeretnék ilyenkor is vele menni, de mégiscsak jobban szeretek a barátaimnál meg a nagyimnál lenni. Az anyukámnak olyan munkája van, amiben tudok segíteni én is; így ezt sem kell egyedül csinálnia. Csak arra nem sikerült rájönnöm, miért mondja mégis a szomszéd néni anyukámra, hogy egyedülálló.
U.I: Megkérdeztem anyukámat, mit jelent az, hogy egyedülálló. Azt mondta, nincs ilyen. Csak olyan, hogy egyszülős család.