Martin Dittiéknek 10 év próbálkozás után a második inszemináció sikeres lett. Megfogant Mici, akit bár 2017 február 6-ra vártak, végül 2016 őszén, 24 hetesen látta meg a napvilágot. Alig 370 grammosan és cseppnyi esélyekkel a túlélésre. Közel öt év telt el, Mici gyönyörű nagylánnyá cseperedett. Hogy milyen 5 év áll mögöttük? Arról édesanyja, Ditti mesélt főszerkesztőnknek, Zubor Rozinak.
Tudom, hogy régóta próbálkoztatok, de Mici volt az első sikeres terhességed, ugye?
Igen, ez volt az első terhességem. És ma már tudjuk, hogy az utolsó is.
Milyen terhesség volt? Problémás? Volt bármi jele annak, hogy valami esetleg nincs rendben?
Teljesen átlagos terhességnek indult. Bár nekem a rosszullétek a harmadik hónap után kezdődtek. Minden reggel hánytam, sokszor napközben is. Egy hétre ágyba is parancsolt a nőgyógyász, hogy igyak és pihenjek, vagy befektet infúzióra. Igazából később annyit javult a helyzet, hogy csak reggel hánytam, napközben csak hányingerem volt. Szóval, az utolsó pillanatig nagyon rosszul voltam.
Ami az átlagos 40 héthez képest neked jóval korábban jött el.
A 24. hét elején elkezdtem vizesedni, majd napról-napra egyre rosszabbul voltam. Péntek éjjel nem tudtam aludni, mert fájt a fejem nagyon. Másnap hajnalban megmértük a vérnyomásomat és az egekben volt. Hívtuk a védőnőt, aki azt mondta, irány a Szent Imre kórház. Ott vizsgálgattak (vizelet, vérnyomás, ultrahang), de nem hallottak szívhangot. Átküldtek a Baross utcai I.sz.Női Klinikára, ahol szintén nem hallották a baba szívhangját, így közölték, hogy irány a műtő, ki kell venni a babát.