Az ember lassan hozzászokik az élet napi ritmusához: felkel, elindul, dolgozik, hazaérkezik, van egy kis szabadideje majd elmegy aludni. Alszik 7-9 órát (lustább napokon még többet), hétvégén pedig nagyjából azt csinál, amihez csak kedve van. És akkor megszületik a kisbaba.
Az új kihívások
Az élet hirtelen sokkal rövidebb és kiszámíthatatlan ciklusokból áll: minimum három óránként szoptatni kell, (vagy etetni), utána 20 percet büfiztetni, pelenkát cserélni, altatni és mire hozzálátnál valami értelmes dologhoz, máris ébredezik a pici, és újra kezdődik elölről az egész.
Az egész pont annyira nehéz, mint amilyennek elsőre is látszik. A szoptató anyuka nem lecserélhető, nem végezheti helyette el más ezt a munkát, éjszaka sem mondhatja a férjének, hogy „most te etesd meg a gyereket!”. Vagyis mondhatja, de lehet, hogy ezzel óriási hibát követ el.
Kutatások bizonyítják ugyanis, hogy a kisbabát elég akár csak egyszer is cumisüvegből etetni, máris kialakulhat nála a cumizavar, ami után nem fogadja el az anyamellet, esetleg csak hosszas „visszaszoktató” hadművelet után.
Adott tehát egy sebeitől és a szüléstől igencsak viseltes és kimerült édesanya, és egy, a világgal épp csak most ismerkedő, az anyaméhhez szokott pici baba. Mindenki tudja, hallott már a szoptatás nehézségeiről és szépségeiről, de benne lenni teljesen más tészta.
Amikor a karodban alszik el a kisbaba, megeshet, hogy 20-30, de akár 60 percen át is mozdulatlan maradsz, mert végre alszik. Ilyenkor egész biztos, hogy nem éred el a telefonod, vagy a töltőd, esetleg azonnal ki kellene menni a mosóba, vagy rád tör a farkaséhség. (utóbbit egyébként random helyeken szertehagyott müzli szeletekkel vagy egyéb falatokkal érdemes kiküszöbölni. Innivalókra ugyanezt javasolnám.)
Forrás: https://www.trbimg.com/img-50886f4a/turbine/la-et-ct-horror-movie-locations-los-angeles-20121024
Találkozás a csajokkal? Hát, talán most inkább kihagyom!
Aztán eljön az idő, amikor mégiscsak mennél valahová, vagy esetleg muszáj elmenni valahová. Elkerülhetetlen az alapos tervezés és a villámgyors kivitelezés. Fontos testiekben, eszközökben és lelkiekben is felkészülni a nyilvános szoptatásra, mert egész biztosan elkerülhetetlen lesz. A gyerek nem várja meg amíg baba-mama szobába érsz, képes például a villamoson elkezdeni torkaszakadtából ordítani. De van, aki inkább bevállalja a szúrós tekinteteket (t.i.: Minek az ilyennek gyerek?!) és megvárja amíg „fedezékbe” nem ér a pici babájával.
Amennyiben mégis sikerül olyan úti célt választani, ami gyerekbarát, szoptatáspárti és biztos vagy benne, hogy nyugodtan megetetheted a babádat, akkor nincs más hátra, mint hogy két nappal előtte elkezdj készülődni.
Bizony. Két nappal előbb már tudod, mikor fogod letenni a kicsit, hogy másnap milyen lesz a napirendetek és hogy a nagy nap reggelén már minden elő lesz készítve a ruhától a vonatjegyeken keresztül az összekészített pelenkatáskáig.
A szopimaraton után jöhet a peluscsere, a gyerek felöltöztetése, a hordozóeszközbe való beillesztése, saját magad felöltöztetése, majd az elindulás. A három órából 1,5 már el is telt, gratulálok az új világcsúcshoz!
Amint zötykölődtök a cél felé (mindegy milyen járművön), imádkozol, hogy nehogy felkeljen a gyerek. Megérkeztek, újabb 1 – 1,5 óra telt el, jöhet a következő etetés. Ha elég jól választottál célt, akkor nem probléma a szoptatás, ha kevésbé szabadon választott a végállomás, akkor is teszed, amit tenned kell. Cici, pelus, öltözködés, és mostantól van két órád arra, amiért egyáltalán elindultál. Ha a haza utat is beleszámolod, akkor 0,5 – 1. Igazi mennyország, nem?
Tehát kb. 58 órányi előkészület, 2-3 óra utazás, 1-2 óra nyilvános vagy fedezékben történő szoptatás és peluscserélés 1-2 óra „kikapcsolódásért”? Hát, nem csoda, ha ezek után nem szívesen mozdul ki legközelebb az újdonsült anyuka.
A cici a lusták fegyvere?
De akármennyire is macerás a szoptatás, mellgyulladással, tejkővel, megkönnyebbülésig fejéssel, folyamatosan átázó melltartókkal és pólókkal együtt – számomra mégis ez volt a könnyebb és kényelmesebb (no meg természetesebb) megoldás. A cici mindig kéznél van, nem kell melegíteni, sterilizálni, soha nem fogy ki, a kisbaba számára a lehető legjobban összeállított táplálék, olcsó, nem kell receptre íratni és mindezeken túl még nyugtató és altató hatása is van.
Szóval hatalmas tisztelet a tápszeres mamiknak, akik a baba etetése után mosogatnak, sterilizálnak, esetleg még ők maguk is fejnek, méricskélnek, kikevernek, melegítenek éjt nappallá téve! A szoptató anyukáknak elég csak a baba mellé feküdni, és minden megoldódik magától…