A Föld tisztelete is át kellene, hogy hassa a mindennapjainkat, és attól, hogy április 22-én nem szemetelünk, vagy részt veszünk egy szemétszedési akcióban, letesszük az autót és kerékpározunk, még nem leszünk a mindennapokban környezettudatosak. Persze minden apró lépés számít, így a semminél jobb, ha mindenki csak egy napig belegondol környezetünk megóvásának jelentőségébe, de ha tartós változást szeretnénk elérni, a hétköznapjaink részévé kell tennünk ezt a hozzáállást. Április 22. – A Föld napja
Bevallom, úgy vagyok ezzel az április 22-vel, mint a Valentin nappal, és a többi nevezetes nappal, hogy igazán akkor látom értelmét, ha nem csak ebben a 24 órában fordítjuk figyelmünket az ünnepelt felé.
Szép és jó dolog, ha az év egy kiemelt napján köszöntjük az édesanyákat, ünnepeljük a gyerekeket, vagy megajándékozzuk a szerelmünket, de ha az év többi napján nem vagyunk ugyanolyan figyelmesek velük, akkor az egész üressé és képmutató dologgá válik.
A Föld tisztelete is át kellene, hogy hassa a mindennapjainkat, és attól, hogy április 22-én nem szemetelünk, vagy részt veszünk egy szemétszedési akcióban, letesszük az autót és kerékpározunk, még nem leszünk a mindennapokban környezettudatosak. Persze minden apró lépés számít, így a semminél jobb, ha mindenki csak egy napig belegondol környezetünk megóvásának jelentőségébe, de ha tartós változást szeretnénk elérni, a hétköznapjaink részévé kell tennünk ezt a hozzáállást.
Sajnos jellemző az emberi mentalitásra, hogyha valami közvetlenül nem érint bennünket, könnyedén homokba dugjuk a fejünket. Ha nem a mi közelünkben történnek környezeti katasztrófák, erdőirtások, indokolatlan mértékű légszennyezés, természeti kincsek pazarlása, ritka állatfajok élőhelyeinek pusztítása, sajnálkozunk kicsit, aztán élünk tovább a megszokott kerékvágásban. A legtöbb ember szűk keretek között gondolkodik
A Föld tisztelete is át kellene, hogy hassa a mindennapjainkat, és attól, hogy április 22-én nem szemetelünk, vagy részt veszünk egy szemétszedési akcióban, letesszük az autót és kerékpározunk, még nem leszünk a mindennapokban környezettudatosak. Persze minden apró lépés számít, így a semminél jobb, ha mindenki csak egy napig belegondol környezetünk megóvásának jelentőségébe, de ha tartós változást szeretnénk elérni, a hétköznapjaink részévé kell tennünk ezt a hozzáállást. Április 22. – A Föld napja
és rövidtávon – mondván, mi már úgyse fogjuk megérni azt, amikor az emberi tevékenységgel felgyorsított globális klímaváltozás felborítja az ökoszisztémát, vagy egyszerűen ellep minket a szemét.
Szülőként másképp állunk hozzá, nem legyintünk ilyen könnyelműen, hogy majd a következő generáció megoldja az általunk okozott problémákat – ahogy mi is kezeltük az elődeink által ránk hagyottakat. Hiszen a következő generáció a mi saját gyerekeink, az ő jövőjüket építjük, vagy romboljuk azzal, ahogy a környezetünk iránt viseltetünk, és ugyanúgy fontos az is, milyen állapotban örökítjük tovább a Földet, mint ahogy a gyerekeink anyagi és érzelmi biztonságát szeretnénk már kiskorukban megalapozni.
Szerencsére az iskolákban és az óvodákban is elterjedt már a környezeti nevelés fogalma, így azok a gyerekek is kapnak tájékoztatást, és a téma iránti érzékenyítést, akiknek a szülei nem mutatnak kimondottan jó példát. Sok gyerekeknek szóló könyv és ismeretterjesztő TV műsor, rajzfilm is a segítségünkre van, ami a mi időnkben még nem volt elérhető.
De a legfontosabbnak mégis azt tartom, amit otthon látnak a gyerekeink, mert a családi minták épülnek be legmélyebben, és nem direkt módon, hanem észrevétlenül.
A mindennapokban nem kell nagy dolgokban gondolkodni, és itt rontják el sokan, mert azt hiszik, egy átlagembernek úgysincs elegendő befolyása, nem hozhat kulcsfontosságú döntéseket, és amúgy is olyan pici az ökológiai lábnyoma a nagy egészhez képest. De ha mindenki így állna hozzá, az lenne csak az igazi környezeti katasztrófa!
Mi, a gyerekeinkkel a természet közelében lakunk, sokat kirándulunk, ez az első építőkő, amit letettünk, hogy ők is szeressék és tiszteljék a természetet, az év minden napján, csodálják a virágokat, élvezzék a madárcsicsergést, és elborzadjanak egy erdőszéli illegális szemétlerakó látványán.
Ha tehetjük, letesszük az autót, és tömegközlekedést használunk, vagy helyben biciklit, rollert, görkorcsolyát, megmutatva, hogy az autó kényelmén túl mennyi élményt adhat egy alternatív közlekedési eszköz, ami ráadásul környezetkímélő is.
Budapesten többször béreltünk elektromos autót, a gyerekeink felnőttkorában biztosan még elterjedtebb lesz ez a remek kezdeményezés!
Szelektíven gyűjtjük a hulladékot, már a fiaink is tudják, hogy mit gyűjtünk külön, és ezt nem kellett szájbarágósan megtanítanunk nekik, egyszerűen csak látják a mi példánkat. Nem égetjük el a zöldhulladékot sem.
Palackozott ásványvíz helyett aktív szénszűrős kulacsokat vettünk, ami sokkal praktikusabb, költségkímélőbb, és nem mellékesen kevesebb hulladékot termelünk.
Bevásárláshoz mindig viszünk kosarat, vagy tartós szatyrokat magunkkal.
Fogmosáskor megtanítottuk a gyerekeknek, hogy ne folyassák fölöslegesen a csapvizet, és a lámpákat is mindig kapcsolják le maguk után.
Apróságok ezek, de mégis sokat jelent, ha úgy épülnek be a mindennapjainkba, hogy a gyerekeink számára már természetessé válik, és ha ők még tudatosabbak lesznek nálunk, akkor ennél is többet tudnak tenni, minden egyes nap.
Szóval, ha ma, húsvét hétfőn, nem a Föld napját ünnepelted, hanem autóba ültél, hogy meglátogasd a vidéki rokonaidat, ellocsolkodtál több liter tiszta ivóvizet fölöslegesen, tablettával festettél piros tojást, és a festékes vizet a csatornába engedted, túlcsomagolt csokinyulak alufóliáját dobtad a kukába, még nem kell azt gondolnod, hogy te úgysem teszel eleget. Tehetsz holnap is, és az év többi napján is, sosincs késő elkezdeni, és sosincs elég korán.
Képek forrása: Pixabay