Ha úgy gondolod, tökéletes szülő vagy, aki sohasem hibázik, görgess tovább!
De ha te is úgy érzed, folyton meg-megbotlasz a szülői lét göröngyös talaján, a szerencsés többséghez tartozol, akiknek még van hova fejlődniük.
Ha belátod, hogy hibázol, a legtöbb, amit tehetsz, hogy tanulsz belőle. Vagyis csak majdnem a legtöbb. Még ennél is nagyobb előnyt kovácsolhatsz hibáidból, ha őszintén megosztod ezeket a történeteidet másokkal, így ők is építkezhetnek a tapasztalataidból.
A tökéletes Instagram-szülők világában nem ritka, hogy darabokra szednek a kommentelők, ha egy olyan történetet posztolsz a közösségi oldaladon, ami esetleg felfedi emberi esendőséged. Ettől aztán magadat is annyira lehúzod, hogy egy kis bűntudatért sem kell a szomszédba menned.
Mindannyian tapasztaljuk, mennyire hiánypótló tud lenni egy olyan esemény, ahol bátran felvállalhatjuk szülői baklövéseinket.
Ezért hozták létre megálmodói a FuckUp Night Szülőknek rendezvényt, ahol ráadásul ismert előadóművészek, népszerű bloggerek, az üzleti szféra vezető beosztású szereplői, sőt, még pszichológus szakemberek is kitárulkoznak, és nem félnek elmesélni, mi volt a legnagyobb hiba, amit szülőként elkövettek.
Hálás vagyok, amiért tavaly novemberben a férjemmel belebotlottunk a FuckUp Night Szülőknek eseménybe – ez máris egy szerencsés, és igen hasznos botlás volt!
Tóth Gergely, a HR Fest szervezője, az esemény egyik létrehozója, azt vallja, hogy hazánkban nagyon gyenge az úgy nevezett hibakultúra. A hiba rossz döntésként, szégyenletes dologként él a köztudatban, ahelyett, hogy a fejlődés lépcsőfokát látnánk meg benne.
Veres Rita, az Edisonplatform szakmai közösségének alapítója, az esemény másik “szülője”, azért tartja fontosnak ezt, mert a jövő generáció fejlesztésén munkálkodik, amelyet ha tetszik, ha nem, a mi generációnk nevel, a mi példánk formál, így nagyon sok múlik azon, hogy mi, szülők merünk-e, tudunk-e jól hibázni, és megtanítjuk-e a gyermekeinket arra, miként lehet konstruktívan felhasználni ezeket a tapasztalatokat.
Az első FuckUp Night Szülőknek novemberi sikerén felbuzdulva, a második alkalomra idén februárban került sor. Ezen az estén is sok tanulságos történetet osztottak meg velünk az előadók, és őszinteségüknek hála egy igazán felszabadító élményben lehetett részünk, a meghatottság vagy a nevetés kiváltotta könnyeinkkel küszködve.
Már azért megérte elmenni, mert sok olyan gondolatot tudtam hazavinni az elhangzottakból, amelyeket be tudok építeni, és a megfelelő pillanatban előhívni, hogy én ne essek ugyanabba a hibába. Ha pedig mégis belefutok, megnyugtató a tudat, hogy nem vagyok egyedül.
A sok értékes előadást nem tudnám szó szerint visszaadni, de megosztok veletek néhány gondolatot, ami bennem megragadt:
Nem az a baj, ha hibázol, hanem az, ha beleragadsz
Amikor rossz napunk van, és semmi nem úgy sikerül, ahogy eltervezzük, türelmetlenek vagyunk, kiabálunk, a gyereken vezetjük le a feszültséget, az bizony hosszantartó lelkiismeret-furdalással jár. Ez az érzés pedig szeparációhoz vezet. A gyerek már rég túllépett a történteken, és mosolyogva mesélné délután az iskolai élményeit, de te még mindig a reggelinél ülsz – fejben, és okolod magad, amiért azt mondtad, és ahogy. Pedig nem is az volt az igazi hiba, hanem, hogy nem tudsz lapozni, és újra kapcsolódni a gyerekedhez.
Jó szülő vagyok? – ki ítéli ezt meg?
Mindenki megteszi, de akinek a véleménye igazán számítana – a gyereké, arra nem adunk, mert nagyobb befolyással van énképünkre a szomszéd, az anyós, a szakkönyv, a pedagógus, a Facebook-csoport… Ha mindig, mindenkinek meg akarunk felelni, végül a gyerekünket is belehajszoljuk a teljesítménykényszerbe, és ő is folyton szorongani fog, elég jó-e.
A gyerekednek hiteles példa légy!
Ne rejtsd előtte a gyengeségeid, lássa, hogy emberből vagy, aki hibázik, aki megbán és bocsánatot kérni is tud – különben ki mástól tanulná meg ő is mindezt, ha téged csak a tökéletesség álruhájában lát?
A legtöbb, amit adhatsz: az időd, a figyelmed
Ha 10 szülőt megkérdezel, mi az, amit a gyerekével kapcsolatban megbánt, 9 azt fogja mondani, hogy kevés időt töltött vele, kevés figyelmet szánt rá akkor, amikor a gyerek ezt még igényelte. Később, kamaszkorban pedig már nehezebb megtalálni a hozzá vezető utat, ha nem alapozzuk meg a szoros kapcsolatot. Tudni kell félretenni a karriert, a munkát, leülni a gyerekkel játszani, meghallgatni a – néha unalmas – élménybeszámolóit, mert ha csak egy folyton rohanó, telefont nyomkodó szülőt lát, ő is ezt fogja majd nekünk visszatükrözni.
A jelenben kell jelen lennünk, és nem csak a gyermekünk jövőjének megteremtésére koncentrálni.
A sort folytathatnám, de higgyétek el, sokkal nagyobb élmény a történeteket személyesen meghallgatni, mint utólag írásban megosztani, az én szűrőmön átfolyatva.
Habár a következő, áprilisra tervezett rendezvény megtartását halasztaniuk kellett, a szervezők nem hagynak magunkra bennünket ebben a szülőknek is sok kihívást jelentő időszakban sem!
Online eseménysorozat indul „Segítség, itthon a család!” – alcímmel, melyen ingyenesen, regisztrációt követően tudtok részt venni: https://www.facebook.com/events/259852341730552/
Regisztráció: http://fuckupnightsbudapest.com/segitseg-itthon-a-csalad
Az előadók névsora ezúttal is nagyon impozáns:
04.28. Kádár Annamária, pszichológus, mesepszichológus
04.29. Halácsy Péter, Budapest School alapító
04.30. Nagygyörgy Miklós, Apaépítő alapító
05.01. Márton Katalin, a Praktiker HR igazgatója
05.02. Pokorny Lia, színművész
Mi biztosan részt veszünk – ha a gyerekeink is úgy akarják 🙂