Gyerekkel utazni nehéz. Nem utazni még nehezebb. Látni, ahogy mások lázasan készülődnek egy balatoni nyaralásra vagy egy kempingezésre a hegyekben szívszorító, hacsak nem készülünk mi is hasonlóra, mert akkor az aggodalom mellé bekúszik az öröm, a kihívás, a valahogymajdcsaklesz vidámító érzése.
Amikor bő öt évvel ezelőtt megszületett a kisfiam, rettegtem mindentől, ami kizökkentett a napi rutinból. Mi lesz, ha csúszik az alvásidő? Mi lesz, ha nem bírja az utazást? Mi lesz, ha egy kávézóban ráköhög valaki? Ezek mind bekövetkeztek, sőt ennek a tízszerese, mégsem történt semmi.
A második gyermekem születésénél aztán rájöttem, hogy a babák nincsenek cukorból. Az anyatej (és a tápszer is) sok kórokozótól megvédi őket és ha mégis aggódunk, rá lehet szólni a kávézóban köhögő hölgyre, úrra, hogy legyen szíves zsebkendőbe köhögni.
Összeszedtem pár tippet az autós utazásokra, amelyek magát a zárt térben történő órákat segítenek túlélni (kor szerint haladtam).
0-12 hónapos korig
– legjobb alvás időben indulni. Mi ekkoriban pár órás utakat vállaltunk csak, kb annyit, ami belefér egy alvásba. A kisfiam nagyon rossz utazó volt, ezért vele sokszor éjjel indultunk útnak. Az alvó kisfiút szó szerint kicsempésztük az ajtón, mint a kommandósok. A környezetváltozást élvezte, az utazást nem, mégis összességében megérte a fáradtságot, mert egy-egy út során rengeteget fejlődött és szó szerint szívta magába az ingereket. Nem beszélve arról, hogy pár napos utak után mindig többet aludt otthon, tehát bőven maradt időm kipakolni, mosni, teregetni.
– Műanyag flakonba víz és csillogó gyöngyök elvarázsolták, illetve készültem apró, érdekes tárgyakkal a táskámba. Ezeket akkor szedtem elő, mikor már görbült a szája. Érdemes ilyen apróságokkal felkészülni és elbűvölni vele a lankadó, nyűgös kisbabát. Csodát nem fognak tenni, de pár percet nyerhetünk velük.
– Állathangok utánzása már érdekli, leköti az egyéveseket, ha viszünk könyvet, meg is mutathatjuk neki a szóban forgó állatot. Szintén hasznos pár gyerek CD az autóban. Minket sokszor mentett meg a sírástól.
1-3 éves korig
– nálunk azután javult rohamosan a helyzet, amikor már tudtak a gyermekeim járni. Ilyenkor azt csináltuk, hogy hosszú kocsizás előtt futó bicikliztünk, szaladgáltunk velük a levegőn és mikor elpilledtek, nem bánták a kocsizást. Alvás időben utazni itt is tuti, máskülönben képeskönyvekre, leporellókra föl. Kétéves korban már lehet táblákat nézegetni útközben, számolni és én egyszer végső elkeseredésemben a kisfiam ujjbegyeire festettem úgynevezett ujj babákat. Ő dönthette el, hogy a fejecske sírjon vagy nevessen és aztán ezekkel báboztunk. Ha csak egy toll van nálunk (és kinek ne lenne legalább egy a feneketlen női táska mélyére süllyesztve), ez is megteszi. Felszerelés híján lehet még kitalálósat játszani eleinte egyszerűen („melyik állat mondja, hogy kukurikú?”), később egyre bonyolultabb feladványok is jöhetnek.
– Lehet versenyezni, hogy ki lát több piros autót, kék buszt, taxit stb. Testvéreknél ebből – legalábbis nálunk – mindig veszekedés lesz, úgyhogy ha két gyerek ül az autóban, akkor ezt a játékot inkább kihagyom.
– Aki nem kényes az autójára, annak jöhet a rágcsa. Puffasztott kukorica és kölesgolyó nálunk a legnyerőbb, illetve van egy nagy felfedezésem, ami nem jár sok maszattal: mi nyomósnak kereszteltük el, ami nagyjából fedi a lényeget. Gyümölcspürét (nulla hozzáadott cukorral) tartalmaz egy kis műanyag tasak, kupak lecsavar, vége gyerek szájába beletöm és már dől is a sűrű gyülmölcspép, ami egészséges és a szomjat is csillapítja.
– Énekelni általában szeretnek a gyerekek és jó esetben a szüleik is. Nálunk nagy kedvenc a mesefelismerő játék. Szerencsére nem kell hozzá más, csak a saját hangképző szerveink: én eléneklem a mese dallamát, ők kitalálják, hogy a zene melyik meséhez tartozik.
– Ennek rajzbeli változata az, amikor vonalanként kell kitalálniuk, mit rajzolok. Ehhez sem kell más, csak papír és ceruza. Egy vonal, egy tipp, így haladunk előre.
– Főleg a nagyobb gyerekek hálásak azért, ha arról mesélünk nekik, amikor még egészen kicsik voltak. Ők mondanak egy számot, mi pedig elmesélhetjük, hogy annyi hónapos korukban mit csináltak vagy éppen mit fognak csinálni.
A hosszú utak során rájöttem egy fontos dologra: ezek az együtt töltött percek nagyon értékesek, mert ilyenkor a házimunka és más teendők nem „rabolnak” el a gyerekektől, csak rájuk tudok figyelni. És ezért ők roppant hálásak.