Egy nagyon kedves ismerősöm „kapott ki” az egyik anyukás oldalon. Tanácsot kért, helyreigazítást kapott. Nem ő az egyetlen, és nem is ez az első ilyen alkalom mióta Facebook és közösségi hálózatok léteznek, de egyre gyakoribb, hogy valakit földbe döngölnek anyatársai, csak mert egy nevelési elvet követ. Vagy nem követ.
Kína. Az anyukának egyetlen gyermeke van csupán, viszont így is két műszakban dolgozik, hogy családját el tudja tartani. Férje szintén látástól vakulásig dolgozik, szinte nem is találkozik a felségével és óvodás korú kisfiával. A gyereket a beteg nagyanyja hordja oviba és haza, majd együtt esznek, és ritkán várják meg amíg hazaérnek a szülők. Hétvégén is dolgoznak.
Mongólia. A tágas jurtában 4 gyerek van, éjjel-nappal együtt vannak a szülőkkel, a legkisebbet az anyja a hátára kötözve hurcolja egész nap. Úgy főz, mos, rendezkedik otthonuk körül. Kumiszt isznak és szárított húst esznek. Egész nap a szabadlevegőn vannak, viszont nem járnak iskolába, és életükben nem fogtak a kezükben tabletet vagy okostelefont. 2-3 éves koruk óta dolgoznak, segítenek a ház körüli munkákban, a fiúk pedig az állatok hajtásában, gondozásában.
Magyarország. Az édesanya 6 órában dolgozik, rohan reggel és délután is, minden napja stresszben telik el, hogy mindenhová odaérjen, és mindeközben ne feledkezzen meg semmiről. A gyereke az óvodában eszik, otthon, ha van ideje, akkor főz, ha nem, akkor túró rudit vagy tejszeletet ad a gyerekének. Este mesét néznek, engedélyezett a telefonnyomkodás, viszont ha jó idő van nagyokat túráznak, este pedig fél órás meseolvasás zárja a napot. Beszélgetnek, nevetgélnek és együtt alszanak el.
Melyikük a rossz anya? Egyikük sem. Nehéz elfogadni, hogy ahány ház annyi szokás, ahány gyerek, annyi otthon. Minden anya jön valahonnan, van valahol és tart valahová. A gyerekek nagyon alkalmazkodók, olyanok, mint a fa. Arra nőnek, amerre a fény van, még a legsötétebb helyeken is megtalálják a kiutat akkor is, ha csak egy kis lukon szivárog be egy vékony napsugár. Hozzáidomulnak a környezetükhöz.
Nem attól lesznek jó vagy rossz emberek, hogy hagyod őket csokit enni napjában kétszer, vagy inkább datolyát adsz helyette. Nem attól lesznek boldog felnőttek, hogy minden nap leülsz velük tanulni (bár kétségtelenül sokat lendíthet ez a lexikális tudásukon), hanem attól, hogy mókáztok, együtt vagytok, és szeretetben nőnek fel. Az egészség fontos, nagyon fontos. Fontos az idegrendszer fejlődése, fontos a helyes táplálkozás, fontos az, hogy kerüljük a vegyszereket – ez mind-mind lehet alappillére egy-egy nevelési elvnek, de értsük meg, hogy a gyerekeket nem egy vonalzó mentén kell nevelni. Az út a legritkább esetben egyenes.
Talán ma azt mondod, hogy semmi képernyő, két év múlva pedig mégiscsak mesét néztek. Talán azt mondod, csak semmi édesség, 10 év múlva mégis tortával indul a nap. Mondhatod, hogy nem, nálatok aztán soha, de te is jól tudod, hogy ez nem feltétlenül igaz.
Ha sikerül mégis az egyenes vonal, gratulálunk! Ismerjük el egymás kemény munkáját. Merjük azt mondani, hogy „Ez igen! Ez nekem nem menne! De gratulálok a következetes, kemény munkádhoz! Mostantól én is jobban figyelek erre, mert érzem, hogy csinálhatnám jobban is. Tudnál tanácsot adni?” Nem olyan nehéz. Nem annyira, mint beismerni és ráeszmélni, hogy valamit nem csinálunk tökéletesen.
Direkt nem írom, hogy „jól”, mert az anyák igen jelentős része JÓ ANYA! Vannak rossz anyák, akik csikket nyomnak el a gyerek karján, vagy nem adnak neki enni, nem engedik őket iskolába, bezárják, megerőszakolják, eladják, kínozzák vagy bármilyen más módon SZÁNDÉKOSAN ártanak gyermekük testi, szellemi, lelki fejlődésének.
Ha te nem vagy ilyen, ha minden tőled telhetőt megteszel, ha néha úgy érzed nem tudod merre tovább, ha bizonytalan vagy abban, hogy a legjobba teszed-e a gyermekednek, akkor biztos lehetsz benne, hogy IGEN! Jó anya vagy! A többi pedig majd idővel kialakul.