Interjúsorozat nem mindennapi foglalkozást végző édesanyákkal
Az elmúlt egy év sokszorosan próbára tette a gyerekeket nevelő családokat. Homeoffice, homeiskola, homeóvoda, háztartásvezetés, házasságápolás, rokoni és baráti kapcsolatok, tanulás…a szülők pedig igenis állják a sarat! (Nem mintha lenne más választásunk.)
Bevallom őszintén, nálam néha fogytán az üzemanyag, éppen ezért néhány hete arra gondoltam, hogy kellene valami, ami feltölt és új lendületet ad.
Újságíróként olyan anyákat kerestem hát meg, akik nem „szokványos”, „női” munkát végeznek, hanem valamilyen különleges, akár pasisabb területen tevékenykednek. Interjúkat készítettem velük, és a beszélgetések után órákig csak vigyorogtam, annyira feldobott az életútjuk, a belevalóságuk.
Ebben a cikksorozatban tehát három különleges foglalkozású -és nem kevésbé különleges személyiségű- édesanyát mutatok be Nektek.
Ma Tóth Erikát ismerhetitek meg. Olyan asszony ő, aki a jég hátán is megél. Mi se bizonyítja ezt jobban, minthogy amikor az élet úgy hozta, nem volt rest beállni 20 éves fia mellé burkolni. Férfiakat megszégyenítő szívóssággal és profizmussal végzi munkáját, mellyel nagy tervei vannak.
Kezdjük azzal, amire szerintem mindenki nagyon kíváncsi lehet: hogyan lesz valakiből nőként burkoló?
Két évvel ezelőtt az életem olyan fordulatot vett, hogy hirtelen nekem kellett eltartanom a két gyermekemet. Azóta már édesanyám is velünk él, tehát három ember függ tőlem. Bolti eladóként lehetetlen kijönni egyetlen fizetésből, ezért valami megoldás után kellett néznem. A nagyobbik fiam burkolónak tanult, és arra gondoltam, hogy miért ne próbálnám meg én is.
Elmentél tehát szakiskolába?
Igen, felnőttképzés keretein belül. Amikor az első nap bementem, a fiúk azt hitték, hogy eltévedtem, és valójában a műkörömépítő tanfolyamot keresem. Nagyot néztek, amikor leültem közéjük.
Elfogadtak?
Voltak néhányan, akik igen, ők végig segítettek, támogattak. A többiek viszont nem tudtak mit kezdeni a helyzettel, hogy mit keresek én ott. Egyfajta sértettséget éreztem rajtuk, hogy hogyan képes megcsinálni egy nő azt, amit ők is.
Pedig képes vagy rá, ugye?
Hát persze. Ugyanúgy megtanultam az elméleti dolgokat, mint ők, a gyakorlatban pedig ugyanazt csinálom, amit a férfiak: bontok, légkalapácsolok, pakolok, négykézláb burkolok.
Olyan ember vagyok, hogy ha nekem valaki azt mondja, hogy ezt vagy azt márpedig nem lehet megcsinálni, én biztos, hogy bebizonyítom az ellenkezőjét. Nekem a „nem lehetséges” egy kihívás. Addig megyek, amíg meg nem mutatom, hogy igenis képes vagyok rá.
Csodálatra méltó ez a kemény hozzáállás és elszántság. A gyermekeid hogyan állnak ahhoz, hogy te ezzel foglalkozol? Büszkék anyára?
A nagyobbik fiam velem dolgozik, neki ez teljesen természetes. Abban nőtt fel, hogy az anyukája mindig sokat és kitartóan dolgozott. Együtt tervezzük a jövőt, közös vállalkozást fogunk alapítani.
A kisebbik fiam 9 éves, az iskolában büszkén hirdeti, hogy az édesanyja burkoló. Minden tanárának névjegykártyát akar adni az elérhetőségeimmel.
A burkolás nem véletlenül „férfi” szakma: kell hozzá egy bizonyos fizikai erőnlét. Te hogyan bírod?
Amikor elkezdtem, még messze nem voltam olyan erős, mint most. De a légkalapácsolás és a bontás megedzett.
Elképesztő vagy! Őszintén szólva elég nehéz elképzelnem, hogy ez mekkora erőfeszítést és szívósságot igényel.
Nincs más választásom, valamiből meg kell élnünk. Anyukám nagyon sokat segít a munkával töltött napokon, de van, hogy nekem kell elkészíteni a vacsorát, esténként pedig sokszor még tanulok a kisebbik fiammal. Ráadásul kandallóval fűtünk, most is éppen favágás után vagyok. Vettem egy láncfűrészt, és ha kell, munka után darabolom és hordom be a fát.
Hogy bírod ezt? Nem csak fizikailag, hanem lelkileg is megterhelő lehet, hogy ennyire helyt kell állnod.
Még most bírom. Amikor nem fogom, majd nem csinálom. De ameddig megy, addig teljes erőbedobással dolgozom a céljaimért.
Szeretnék csak a burkolásból megélni, a jövőt csakis burkolóként képzelem el. Saját vállalkozás létrehozásán dolgozom. Egyre több helyre hívnak, én pedig mindenhová boldogan megyek.
Ez rengeteg erőt ad.
Mit gondolsz, van előnye annak, ha valaki női burkolóval dolgoztat?
Az ügyfelek szerint igen. Van olyan, hogy éppen azért akarnak engem, mert nő vagyok. Valahogy jobban megbíznak bennem, azt mondják, máshogy állok a munkához.
A szépérzékem is fejlettebb talán. Én nem teszek be egy 9 darabból álló mintába fordítva egy virágot úgy, hogy észre sem veszem (férfi kollégával bizony megtörtént).
Hogyan kapcsolódsz ki ennyi kemény munka után?
Őszinte leszek: igazából sehogyan. A hétvégéim is dolgosan telnek, nincs időm láblógatós pihenésre. Igyekszem eleget aludni éjszaka, azzal feltöltődök.
És persze imádom, amit csinálok, ez pedig hatalmas erőt ad a mindennapokhoz. A burkolás boldoggá tesz.
Erikát hallgatni nagyon nagy élmény. Sugárzik belőle az erő és a küzdés (a szó jó értelmében). Igazi példakép lehet ő minden kislánynak- és nem féltétlenül a szakmája miatt. Hanem azért, ahogyan megy előre, ahogyan helyt áll a férfiak között, és ahogyan nem ismer lehetetlent.
Tóth Erika egyébként Debrecenben dolgozik?.