„Én aztán biztosan nem leszek olyan, mint az Éva!” „Ha megszületik a baba, végre több időm lesz a masszázstanfolyamra!” „ A szülés? Ugyan! Egy kisbaba biztosan nem fog változtatni semmit az eddigi életemen. Csak eggyel többen leszünk és kész.” Aha. Ismerős valamelyik mondat? Tetszik vagy sem, a gyerek születése után igenis megváltozunk.
A tudomány azt mondja, hogy a rengeteg hormonális változás hatására bizonyos idegsejtek megnőnek, mások pedig átrendeződnek és szó szerint más emberré válunk, ha megszületik a kisbabánk. Egy másik tanulmány a memória és a tanulási képességek pozitív irányú változását is leírja.
Prioritások
Még a munkamániások is árgus szemekkel lesik az órát, hogy mikor kell indulni a gyerekért a bölcsibe, oviba, iskolába. A kifejezetten gyerek- és családcentrikus anyák számára pedig akár kínkeserves idő is lehet az addig örömteli munkával töltött idő. Ha eddig sem szeretted a hosszú délutáni megbeszéléseket, akkor most kifejezetten megpróbálsz egy sprintet nyomni fél 3-kor (vagy fél 4-kor, fél 5-kor, kinek hogy), hogy nehogy véletlenül téged is behívjanak.
„Uuupsz! Sajnos nem kaptam meg időben azt az e-mailt. Miről maradtam le?” – kérdezheted másnap angyalarccal.
Önmagad elvesztése
Ez egy olyan dolog, amiről nagyon sokat lehet olvasni és mások tapasztalatait látva elképzelhetetlennek tartod, hogy veled is megtörténik. Egyáltalán: hogy veszítheti el valaki önmagát? Nos, drága barátom, elég egyszerűen. Úgy, hogy nem jut időd semmire a sok pelenkacsere, zongoraóra, játékos angol foglalkozás, játszótér, gyerekorvos, védőnő, munka és család varázslatos bűvkörében. Mindenki azt nyomja, hogy szakíts időt magadra, de egy ideig – egy jó hosszú ideig – szinte képtelennek érzed magad rá. Na, így tűnhet el egyik napról a másikra a valódi éned.
Azért persze igyekezz titokban a kedvenc dalodat meghallgatni, és pár percet szánj olyan dologra, ami feltölt, vagy alkalmazd a gyerekek kedvenc fegyverét: legyél alkalmilag süket.
Anyu mindenre emlékszik – és nem emlékszik semmire
A memóriával kapcsolatos tanulmányt jómagam is alátámaszthatom. Az emlékezetem állandóan tréfál velem. Meg tudom mondani, hogy a férjem három nappal ezelőtt melyik szatyorba tette a pénztárcáját, és a szatyrot melyik táskába rakta, a táskát pedig melyik szekrény mélyére süllyesztette el. Emlékszem a gyerek összes időpontjára – akár orvosról, akár beiratkozásról, akár más programról legyen szó, de nem jut eszembe annak a zöldségnek a neve, ami zöld, hosszúkás és nem uborka. Ja megvan! A cukkini! Szóval ezek valahol eltűntek a süllyesztőben.
Szuper tervező- és szervezőkészség
Tudom, hogy mit kell bepakolni. A csomagokat témakörökre bontom, a témaköröket tovább vesézem, és soha nem marad otthon semmi. Kell gyógyszer, ruha, pelenka, játék – a gyógyszeren belül kell lázcsillapító (legalább kétféle hatóanyagú), vitamin, orrspray, szteroidos kúp, inhalátor. Szóval értitek. Ruháknál és játékoknál is figyelek az időjárás előrejelzésre, a széljárásra, hogy vonulnak-e éppen a ludak. Tudom, hogy melyik tevékenység mennyi időt vesz igénybe, és azt is pontosan tudom, hogy ha most azonnal nem indulunk el, akkor egy óráig még biztos itt dekkolunk. Érkezést, indulás mindig kézben tartom, és a bölcsis ajándékot is én szoktam megszervezni (na nem dicsekvésképpen).
Képesség az alvás nélküli életre
Van, aki 6 nap után kiborul, ha csak napi 4-5 órát alszik egybefüggően. Mi, anyák ÖRÜLÜNK, ha alszunk ennyit EGYÁLTALÁN. Másnap aztán újra felelősek vagyunk egy – vagy több – kis életért, dolgozni megyünk és otthon is megálljuk a helyünket még akkor is, ha tudjuk, hogy éjszaka újra virrasztani fogunk. 2-3 évig csináljuk ezt gyerekenként.
A határtalan szeretet képessége
Megtapasztaljuk az igazi anyai szupererőt. A gyermekünkkel létrejött nagyon szoros kapcsolat átsegít bennünket minden nehézségen – legyen szó az első hetekről, a dackorszakról, tinédzserkori lázadásról, vagy egy egyszerű lázas megbetegedésről. Sőt! Ez a hihetetlenül erős szeretet nem csak a gyermekünket, de az egész családunkat körülöleli szépen lassan, mint egy jó meleg takaró. És készen is van az igazi család! Hát mi ez, ha nem szuperképesség?
