Kérdésben a válasz – mondhatnánk egyszerűen, de mégsem teljesen igaz, hiszen nem minden dolgozó édesanya kerül az idegösszeomlás határára. Sokan viszont mégis. És elég hamar. De mi ennek az oka? Kérdezhetik a kötélidegekkel rendelkező olvasóink. Hát vegyük végig a 10 leggyakoribb okot, amitől egyszerűen KIKÉSZÜLNEK a dolgozó anyukák.
1. Állandóan rohanunk
Írhattam volna, hogy állandóan elkésünk, de ez ránk kvázi nem igaz. Nem késünk el, mert nagyjából az indulás előtti időpont ELŐTT 1 órával már elkezdek parancsokat osztogatni, ezzel magamra vállalva az általános szararc szerepét, de mit lehet tenni. Öltözzél már, egyél, kihűl, vedd fel, moss fogat, indítsd be a kocsit – a tennivalók száma szinte végtelennek tűnik az indulásig. És amikor már úgy gondolod, hogy minden kész, akkor valaki megszólal: „Kakilni kell!”
2. Fáradtak vagyunk – ÁLLANDÓAN
A jó ég tudja mikor aludtunk végig egy teljes éjszakát. Napközben sincsen időnk pihenni, hiszen (lásd feljebb) állandóan rohanunk. Ha mégis megtörténik a csoda, és a gyerekek elterülnek egy délutáni szundira, akkor a fél liter kávé miatt (és a fejünkben dübörgő sok-sok tennivaló miatt) tutira nem jön álom a szemünkre…
3. Soha nem üres a szennyeskosár
Ez nem vicc. Nem véletlen, hogy sokszor ellepik az anyukás facebook-csoportokat a kiürült szennyeskosarakat ábrázoló fotók, mert olyan ritkán látunk ilyet, mint fehér hollót. Ha csak egy napot – egyetlen napot kihagysz mosás nélkül, háromszor adja vissza azt a szennyeskosár. Szinte másnap, de legkésőbb harmadnap KIFOLYIK a sok piszkos, elhasznált ruha, és napokig maxon dübörög a mosógép, mire végre eltűnik a nagyja. Hogy kiürül, azt nem is merem leírni…
4. Éhesek vagyunk
Amíg a kisbaba aprócska, van hogy a napi körforgás (pelenka, etetés, altatás) miatt el se jut a falat a szánkig, csak ha hazaér valaki, aki legalább egy kicsit átveszi a melót, vagy megetet bennünket. Később a kialvatlanság és az aggodalom miatt zabálunk, főleg egészségtelen szénhidrátokat (akinek nem inge, persze ne vegye magára! jó neki!), még később pedig a gyerekek maradékait takarítjuk el. A mai élelmiszerárak mellett tuti nem fogunk kaját elpocsékolni!
5. Nem lehetünk betegek
De tényleg. Mindegy, hogy lázas vagy, vagy hánysz, a gyereket nem fogja érdekelni. Kéri a cicit, ordít, vagy épp a leckében kell neki segíteni. Ha a férjed éppen otthon van, és mindent megcsinál, szerencséd van. De az ég óvjon akkor, ha te is meg a gyerekek is betegek vagytok egyszerre!
6. Állandóan anyataxizunk
A gyerekeket mindenhova IS vinni kell. Védőnői vizsgálat, hasi ultrahang, edzés, suli, bölcsi – a feladatok száma végtelen. Az idősebb gyerekek szülei ezt gondolom kiegészíthetik a buliba/buliból való fuvarozás kellemes feladatával is.
7. Mindenben részt kell venni
Farsang? Készíts jelmezt, menj el, ünnepelj, és költsd a pénzed! Sütivásár. Süss valami finomat, vigyél üdítőt. Szülinapi zsúr. Ajándék az ünnepeltnek, meg egy kis harapnivaló. Családi ünnepek. Hát ki nem maradhatsz, ugye? A gyerek melletted érzi magát a legjobban és a legnagyobb biztonságban, ezért mindenhova mész vele, de minimum otthon teszel hozzá valamit az eljövendő esemény fényéhez. Sóhaj.
8. Elvárják, hogy jól nézzünk ki
Hát ezt a bekezdést inkább üresen is hagyom. Hadd várják.
9. Otthon is rend legyen ám!
Ó amikor a gyerekjátékok hevernek szerteszét – az még csak a kezdet! De amikor már kekszdarabokat kell kikotorni a kanapé alól, a kutya szájából, a gyerek pedig egy ollóval rohangál, amit a jó ég tudja honnan szerzett (ki a fene hagyta elöl, de komolyan?!?! KINYÍROM!). A száraz, vagy szőnyegbe alaposan beledolgozott gyurmadarabok a büdös életbe’ nem akarnak eltűnni, a gyerek által a szőnyegbe és alá locsolt almalétől pedig minden ragad. Na, ott azért néha le kell kicsit ülni megpihenni a rendrakás előtt…
10. Állandó lelkiismeret-furdalással kell élnünk, mert a gyerekeinkre más vigyáz helyettünk
Legyen akár bölcsődés, akár már nagy iskolás a gyermekünk, nincs perc, amikor ne gondolnánk rájuk: vajon jól öltöztettem fel, nem fog fázni? Hogy megy a töridolgozat? Bár segíthetnék neki, vagy legalább drukkolhatnék amikor felel. De nem lehetünk ott velünk minden pillanatban – és ezt bizony sokszor nehéz elviselni.
Ihlet és eredeti cikk itt.