Ritka kevesek azok, akik ebben a modern világban, még „meglepetésként” akarják megélni születendő gyermekük nemét. És ha már megvan, hogy milyen kromószómapár lett a győztes szinte azonnal belekerülünk egy genderviharba. Ha lányunk lesz, akkor már a gyerekszoba berendezésénél elsodorhat minket a rózsaszínen hullámzó tenger és lehet, hogy a következő X évben ott is ragadunk. Innentől szisztematikusan az áruház habos-babos-fodros részlege felé irányítjuk a bevásárló kocsit és elveszünk a vattacukorban. Ha fiúnk van, akkor épp a másik irány, mert míg a lányok bájosabbnál-bájosabb mintákat, formákat, színeket kapnak, addig a fiúk profán egyszerűséggel jármű-őslény-kocka háromszögben tengődnek.
Mert akárhonnan nézed, a gyerekkort két szín vezérli. A kék és a rózsaszín. A kettő közötti semleges zónát, elvileg egy fehér sáv tartaná fenn, de még ezeken a játékokon is ott a dominancia valamilyen árnyalata.
Szóval nehéz ép ésszel. A kislánynak megveszed a pasztell forgót, a függöny színével passzoló baldachinnal, egy puha babával és egy szép csörgővel. A kisfiúnak meg barna ágy, zöld függöny, autós ágynemű, legfeljebb egy – kevésbé ijesztő kinézetű – mackó jut.
Ha a kezdeti lelkesedésed nem akad meg ezen a ponton, és elrugaszkodsz a kínálat egyszerűségétől, akkor egész színes gyerekszobát lehet teremteni, függetlenül a gyerek nemétől. De vajon van-e olyan, hogy egy játék kimondottan fiús, esetleg csak lányos?
Megnyugtatásul mondom, nincs. Az áldott brit tudósok már bebizonyították, hogy mindenféle idejétmúlt nemi sztereotípia ellenére, genetikailag úgy vagyunk kódolva, hogy a lányok a babákat, a fiúk a kisautókat részesítik előnyben.
Az arany középutat megtalálni nehéz, de igyekezzünk szem előtt tartani, hogy sem a túlzott semlegesség erőltetése, sem a szemellenzős kategorikus nevelés nem a gyerek érdekét szolgálja.
Az, hogy mivel szeret játszani a csemete, az alap adottságaitól és a környezetétől is nagyban függ. A viselkedésminták és cselekedetek amiket tőlünk lát, nagyban meghatározzák a világról és persze önmagáról alkotott nézeteit. Ha egy családban mindig csak az édesanya porszívóz, akkor a gyerek szemében ez lesz a normális, és nagyon sokáig nem kérdőjelezi meg ezt. Így ha kisfiú, akkor ő nem fogja ezt a játékot játszani, mert nem tud azonosulni ezzel a szereppel.
A gyerekeket már 9 hónapos korukban befolyásolja a saját nemük, így nem tudnak nemileg semlegesen viselkedni, de ez nem jelenti azt, hogy identitásuk erővel befolyásolható lenne.
Közeleg a Karácsony. Gyermekeinket ilyenkor ajándékkal, játékkal lepjük meg, és nem mindegy, hogy milyet választunk. Egy jól megválasztott játék sokat segít szellemi képességeik kibontakozásában. Ha a kisfiad éppen játékkonyhát kér karácsonyra szinte még a szemed sem rebben, ám ha egy fürdőkádas öltöztetős babára esik a választása, lehet hogy még neked is megremeg a kezed, mielőtt felírod a listára. Pedig ez sem több, mint hogy a gyerek szeret gondoskodni. Lehet, hogy a környezetetekben éppen kisbaba született, ő pedig szeretné feldolgozni a látottakat. Csak jólesik neki, hogy ölelhet, szeretgethet valakit. Ha a családotok alapvetően a szellemi képességeket tartja fontosabbnak, ott könnyedén előtérbe kerülhetnek az olyan szerepjátékok, ahol babázni, nevelgetni kell. Vannak, akiket a világ működése érdekel, ők inkább a járművekkel, a konstruktív játékokkal szeretnek játszani, függetlenül a nemüktől. Így lehet, hogy egy kislány inkább egy szerszámpadot kér a fésülködő asztal helyett.
Minden életkorban más játék a legalkalmasabb a fejlesztésre, igyekezzünk eszerint és persze a gyermek fejlettségi szintje szerint választani. Nagyon fontos szem előtt tartani itt is, ahogyan sok más terén is a gyereknevelésnek, hogy csak azért mert Te olyan nagyon vágytál rá gyerekkorodban, a gyerek még nem feltétlenül fog örülni neki. Ám azon kérések fölött, amikkel sehogy sem tudsz azonosulni, sem szabad átsuhanni. Inkább próbáljátok meg átbeszélni, hogy miért van szüksége az öt évesnek egy igencsak élethű harci fegyverre és egy gyilkos tőrre. Közösségbe járó gyerekeknél ideje korán megjelenik a „divat”, az azonosulási kényszer, hogy valami olyat kérjen, ami tőle távol áll, ám mindenkinek vagy valaki más nagyon meghatározónak van.
Ne félj a játéktól! A játék nevel, fejleszt és felvidít. Játék közben gondolkodik, okosodik és érik. Minél nagyobb, annál több idegpályája mozog a játszás során, annál okosabb és ügyesebb lesz, minél több területet hagysz számára felfedezni, megismerni, eljátszani. Játszani, jó és itt nem a szín dominál.
Kosztolányi Dezső: A játék.
A játék.
Az különös.
Gömbölyű és gyönyörű,
csodaszép és csodajó,
nyitható és csukható,
gomb és gömb és gyöngy, gyürű.
Bűvös kulcs és gyertya lángja,
színes árnyék, ördöglámpa.
Játszom ennen-életemmel,
búvócskázom minden árnnyal,
a padlással, a szobákkal,
a fénnyel, mely tovaszárnyal,
a tükörrel fényt hajítok,
a homoknak, a bokornak,
s a nap – óriás aranypénz –
hirtelen ölembe roskad.
Játszom két színes szememmel,
a két kedves, pici kézzel,
játszom játszó önmagammal,
a kisgyermek is játékszer.
Játszom én és táncolok,
látszom én, mint sok dolog.
Látszom fénybe és tükörbe,
játszom egyre, körbe-körbe.
Játszom én és néha este
fölkelek,
s játszom, hogy akik alusznak,
gyerekek.