Kezdőlap EgészségFejlesztés, nevelés, pszichológia Ne büntess! Fegyelmezz inkább pozitívan!

Ne büntess! Fegyelmezz inkább pozitívan!

Kovács Móni

A karantén indulásakor, de talán már egy kicsit előtte is a 3-4 éves forma gyerekem egyszer csak elkezdte feszegetni a határait. Amikor ennél kisebbek, akkor még nagyon aranyosak tudnak lenni, de akinek ekkora vagy már idősebb gyereke van, akkor biztosan egyetért velem abban, hogy ilyenkor már nem olyan őszinte a mosolyunk.

Nem gondoltam például azt sem, hogy a mindenfelé viccesen megjelenő „csak 5 percre fordítottam neki hátat” feliratú képek, amin a gyerekek összefirkálják a falat, egymást, kibelezik a konyhaszekrényt, szétöntik a lisztet – szóval, hogy ezek csak amolyan mendemondák, és tutira nem 5 perc kell az ilyen műveletekhez.

Tény, hogy ehhez sem 5 perc kellett, hanem kb 15, de amikor az ember belemélyed a mosásba, főzésbe, mosogatásba, mert „végre csönd van”, akkor van, hogy egy kicsit későn kapcsol be a vészjelző. Amikor megláttam az összefirkált plédet, értetlenül álltam a történtek előtt. Az én fiam soha nem csinált azelőtt ilyesmit, mi történt vele?

Mondják ilyenkor, hogy szigorúnak kell lenni, de én nem tudtam megállni, hogy elnevessem magam, és ne elegyedjek beszélgetésbe vele, hogy a vászon az nem konkrétan az ágytakaró, és megbeszéltük számtalanszor, hogy csak papírra rajzolunk a filctollal.

Mivel büntetni nem szoktam, mert nem hiszek benne, ezért kiokoskodtuk együtt, hogy a plédet bizony ki kell mosni, és ez most az ő feladata lesz.

Meg fogtok lepődni, semmi kifogása nem volt ellene. Leszedtük együtt a plédet, ő berakta a mosógépbe. Együtt betöltöttük a mosószert, öblítőt, a megfelelő álláshoz tekertem az indítót, ő pedig megnyomta a gombot. Soha többet nem firkált rá.

De más esetekben is használtam ugyanezt – az először még nem is tudatos – technikát, mára pedig teljesen megszokottá vált. Kiborult a víz? Semmi gond, hozok papírtörlőt, töröld fel. Legutóbb a nővéremnél ebédeltünk, bolognai volt ebédre. A tányér alá tettem egy szalvétát, hogy ne a textil tányéralátét legyen paradicsomszószos. A fiam makacskodni kezdett, hogy neki az nem kell, én pedig erősködni, hogy márpedig de! Amikor már láttam rajta, hogy mindjárt eltörik a mécses, észhez kaptam, hogy mit izgatom magam, semmi gond! Megbeszéltük: rendben, nem teszek alá szalvétát. DE, ha paradicsomos lesz a textil, akkor neki kell kimosnia (vagy legalábbis segítenie a tisztításban). Örömmel fogadta el az egyezséget. Mondanom sem kell, hogy 2 perc után máris kifröccsent az étel, de megnyugtattam, hogy nem kell izgulni, majd a mosógép elintézi. Szépen megebédeltünk, a nővérem segítségével befújta folteltávolítóval az alátétet és már ment is a mosásba.

Így alakult ki nálunk, hogyha a gyerek véletlenül lever valamit, már magától felveszi, sőt! ha én ejtek el valamit, akkor már nekem is segít. Ha evett, akkor kiviszi a saját tányérját a konyhapultra, indul szó nélkül kezet mosni és arcot is, ha szükséges.

Büntetés helyett megpróbáljuk úgy alakítani az életünket, hogy a gyereket se korlátozzuk és büntessük teljesen fölöslegesen és a mi életünkkel is összeegyeztethetőek legyenek az ő kívánságai. Mindenki enged kicsit a saját kényelméből vagy igazából, így már hónapok óta hisztimentesen éljük a hétköznapjainkat.

Eleinte nehéz lehet felcsattanás, vagy a gyerek leszidása helyett nyugodtan vagy akár nevetve megbeszélni a történteket, de ez is – mint sok más – csak gyakorlás kérdése, adj időt magatoknak!

És ne feledd! Kapcsolódj a gyerekkel, mielőtt korrigálnád a viselkedését. Hogyan?

Ezeket a lépéseket próbáld meg követni:

  • Engedd el a saját elvárásaidat, félelmeidet – ne feledd: a gyermeked sem tökéletes, ahogyan te sem vagy az!
  • Emlékeztesd magad: ő még csak egy gyerek! 4-5-6 vagy akár 7-8 éves. Nem várhatod el, hogy ugyanúgy lássa a dolgokat, ahogyan te!
  • Képzeld magad a gyermeked helyébe: vajon hogyan érzi magát az adott szituációban?
  • Figyelj arra, hogy mit mond neked!
  • Koncentráljatok a probléma megoldására – hogyan lehetne helyrehozni, ami elromlott?
  • Érintsd meg gyengéden a gyermekedet, hogy érezze a szereteted, és kialakuljon köztetek az a bensőséges kapcsolat, amelyben mindketten jól érzitek magatokat!
  • Beszélj kedvesen és türelmesen – mondd ki, amit gondolsz!
  • Nézz a gyermeked szemébe, amikor beszélsz vele, térdelj vagy guggolj mellé, hogy egy magasságban legyetek!
  • Adj tanácsokat, hogyan lehetne orvosolni a bajt – bátorítsd a gyermekedet tiszteletteljesen!
  • Higgy benne, hogy amikor így együtt gondolkoztok, segítesz a gyermekednek megtanulni, hogyan hozzon legközelebb jobb döntést!

Sok sikert!

Ez is tetszeni fog