Sokszor mondasz igent még akkor is, amikor nemet kellene mondanod? Azt gondolod, csak úgy állhatnál ki magadért, ha harcolnál az igazadért, de ez távol áll a személyiségedtől? Ha magadra ismertél, tudd, hogy nem vagy egyedül. De miért van ez így és tehetsz-e ellene?
Gyerekkorunkból sok olyan mintát, viselkedést hozunk, amik befolyásolják azt, hogy képesek vagyunk-e kiállni magunkért és szükség esetén nemet mondani. A minták megértéséhez több modellt is segítségül hívhatunk. Ezek egyike a tranzakcióanalízis ún. én-állapot modellje. Eszerint háromféle én-állapot létezik:
- Szülői,
- Felnőtt,
- Gyermeki
A Szülői és Gyermeki tovább is bontható:
- Kritikus-irányító és Gondoskodó Szülői
- ill. Alkalmazkodó, Lázadó, és Szabad Gyermeki én-állapotokra.
A Szülői és Gyermeki ÉN-állapotok a gyerekkorunkhoz kapcsolódnak és függetlenek attól, hogy milyen életkorban vagyunk vagy van-e gyermekünk.
Szülői ÉN-állapotban úgy viselkedünk egy jelenlegi helyzetben – mely hasonlít az adott gyermekkori szituációhoz -, mint ahogy szüleink tették.
Mikor Gyermeki ÉN-állapotban vagyunk, szintén a jelenben zajló esemény kapcsán idézzük fel egy múltbéli emlékünket és az ahhoz kapcsolódó érzéseket, élményeket, de úgy viselkedünk, mint ahogy akkor gyermekként tettük.
Ezzel szemben, amikor a felnőtt én-állapotban vagyunk, akkor csak a jelenre reagálunk, szavainkat, viselkedésünket nem torzítják gyermekkori élmények, minták. Ez sajnos sokszor nehezen megy, és könnyen átbillenünk a másik két én-állapot valamelyikébe.
Két szülői és gyermeki én-állapot nehezíti különösen azt, hogy képesek legyünk kiállni magunkért és nemet mondani, ha kell: az alkalmazkodó gyermeki és a gondoskodó szülői énünk. Alkalmazkodó gyermeki énünk sokszor attól fél, hogy mi lesz, ha nem úgy dönt, ahogyan a másik szeretné. Tart az elutasítástól, a büntetéstől, a kiközösítéstől vagy akár a konfliktusoktól. Ezek a felnőttek sokszor gyermekként tekintélyelvű, szigorú (kritikus szülői én-állapotban sokat cselekvő) szülők gyermekeiként nevelkedtek, ahol nem lehetett büntetlenül ellentmondani.
A gondoskodó szülői énünk azért mond nehezen nemet, mert mindenáron szeretne másokon segíteni, ezáltal fejezi ki a szeretetét, így érzi magát fontosnak, elfogadottak. Ennek számos oka lehet, például akkor kaptunk dicséretet, szeretetet, figyelmet a szüleinktől, ha mindenben segítettünk nekik, ha jól teljesítettünk, szorgalmasak, segítőkészek voltunk a ház körül vagy a kistestvérünkkel.
Ha ez nem volna elég, akkor van még néhány gyermekkorból, szüleinktől, szülőfiguráinktól származó üzenet, ami befolyásolja az önérvényesítés képességét. Ezek az ún. előírások, melyek Eric Berne sorskönyv modelljéhez kapcsolódnak.
Az 5 előírás közül három kifejezetten komoly hatást gyakorolhat arra, hogy képesek vagyunk-e felismerni és kifejezni a szükségleteinket:
- Légy tökéletes! – ha ez elhatalmasodik rajtunk, akkor nem találjuk azt az egyensúlyt, hogy meddig szabad jó teljesítményre törekednünk, és hol kell megállnunk. Nehezen kérünk segítséget, mert azt hisszük, mi jól/jobban tudjuk. Mindent mi szeretnénk megoldani, egyedül.
- Légy erős! – ha azt hinnénk, hogy ez bizony jó dolog, hisz mind erősek, talpraesettek akarunk lenni, akkor bizony tévedünk, mivel ez az üzenet azt eredményezi, hogy nem fejezhetjük ki szabadon az érzéseinket, szükségleteinket, mert azt el kell fojtani, különben túl sebezhetőek, gyengék vagyunk. A fiúk, a nagylányok nem sírhatnak, nem hisztizhetünk, ha nem kapunk meg valamit, nem lehetünk dühösek, ha megbántanak. Erősnek tűnhetünk, de mellette távolságtartónak, hűvösnek is, pedig legbelül lehet, hogy nagyon is vágyunk arra, hogy valaki meglássa az érzéseinket, igényeinket.
- Szerezz örömet másoknak! – Erre a nők neveltetésük és a társadalmi elvárások folytán eleve hajlamosabbak, majd amikor anyává válnak, még erősebbé válhat ez a késztetés bennük. Ők azok, akik saját igényeiket, érzéseiket háttérbe szorítják, mert azt gondolják, az ő kívánságaik csak másodlagosak lehetnek. Ha ő megenged magának valami szórakozást, akkor annak meglesz a „böjtje”.
Ha szeretnétek megtudni, hogy érvényes-e rátok valamelyik előírás, akkor játsszatok velem egy kicsit:
- Hunyd be a szemed!
- Emlékezz vissza szüleid mondataira!
- Mit és hogyan mondtak, mikor felszólítottak, hogy „Ezt tedd vagy épp ezt ne tedd!”
- Gondolj vissza arra is, mikor voltak megelégedve veled a szüleid és mikor voltak elégedetlenek, mérgesek?
- Hogyan fejezték ki ezeket az érzéseiket? Mit mondtak ilyenkor neked?
- Arra is emlékezz vissza, hogy milyen tanácsokat adtak neked a siker vagy a családi jólét elérésére?
Valószínűleg sikerült magad elé képzelned néhány gyerekkori helyzetet, emlékképet és akár szóról szóra hallottad visszhangzani szüleid szavait, mondatait. Sőt, talán nem csak most hallottad ezeket a szavakat, hanem használod is őket, mikor te beszélsz gyerekeiddel vagy másokkal. Még talán akkor is, mikor elhatározod, hogy te így sosem fogsz beszélni. Ezek azok az ún. sorskönyvi üzenetek (előírások, parancsok, programok), melyeket szüleidtől kaphattál.
Mit gondoltok, ha valaki akár mindegyik pontban magára ismert, akkor neki van-e esélye változtatni, változni? Röviden a válasz: IGEN! IGEN! IGEN! Persze, ha valaki több előírást kapott, vagy ha több korlátozó, negatív viselkedési mintát hozott otthonról, akkor nehezebb lesz számára a változás útjára lépni. De ha az elköteleződés, a változni akarás, a tudatosság megvan valakiben, akkor néhány hónap alatt is komoly változásokat lehet elérni egy jól kiválasztott önismereti folyamat segítségével.
Hogyan kezdhettek hozzá már ma?
- amikor olyan helyzetbe kerültök, amiben felmerül bennetek, hogy talán nemet kellene mondani igen helyett, akkor gondoljátok át, milyen érzéseitek lesznek, amikor igent mondotok, ill. amikor nemet?
- majd gondoljátok át ugyanígy, hogy milyen szükséglet, igény, kívánság teljesül az igen vagy a nem válaszotok által?
- tegyétek mérlegre ezek alapján az igen és nem válasz következményeit és döntsetek! Ne csak sodródjatok vagy kényszerből cselekedjetek! Legyen a ti döntésetek a választás!
- ha valamiben bizonytalanok vagytok, akár abban, hogy pontosan mit kér a másik tőletek, akkor kérdezzetek vissza! Ne feltételezzetek, ne induljatok ki magatokból, ne legyetek gondolatolvasók! Úgysem vagytok azok. Senki nem az.
- ha visszatérő helyzetek vannak, amelyekben rendszeresen nehéz nemet mondanotok, akkor ne várjátok meg, míg megint beleszaladtok egy ilyen szituációba. Előre gondoljátok át a fentieket, készüljetek fel, gyakoroljatok!
Így lesztek Felnőtt én-állapotban, a jelenben, és tudtok elszakadni a gyerekkori ártalmas mintáktól. Segíthet egy kommunikációs technika is a gyakorlásban és a megvalósításban, ez az ún. erőszakmentes vagy más néven együttműködő kommunikáció, amely épp az érzések, szükségletek felismerésével és azok önérvényesítő, ugyanakkor együttműködő kifejezésével segít abban, hogy ki tudjunk állni magunkért, megoldjuk akár visszatérő konfliktusainkat és nemet is képesek legyünk mondani.
Ha szeretnéd elsajátítani a módszert, ha többet hallanál arról, miért nehéz helyesen kommunikállni és érvényt szerezni a saját kéréseinknek, nézd meg ezt az ingyenes 60 perces videót, amelyet Varga Szilvia Edit mediátor és önismereti tanácsadó készített a témában: http://bit.ly/hogyalljkimagadert
Szilviről itt olvashatsz bővebben: https://csaladiproblemak.hu/