Az anyák munkaügyi helyzete valamiért szívügyemmé vált az elmúlt évek során. És nem azért, mert nekem meggyűlt a bajom a saját munkáltatómmal – épp ellenkezőleg. Óriási szerencsém van, amiért rugalmas, megengedő, elnéző a munkaadóm azért, mert kicsi gyereket nevelek. Sokszor vagyok távol a betegségek miatt, ami inkább számomra kellemetlen. De miért kellene rosszul éreznem magam, amiért a beteg gyerekemet ápolom? És miért kellene neheztelnie a főnökömnek ugyanezért? Nagyon fontosnak tartom, hogy sokat beszéljünk erről a kérdésről, talán olyan emberhez is eljut a dolgozó anyák problémája, aki tehet valamit az ügyben.
Anyagiak
Egyáltalán senki számára nem kellene problémát okoznia annak, ha valaki betegszabadságra megy 1, 2 vagy akár 3 hétre is azért, mert a beteg gyermekét ápolja. Talán nem ugyanolyan munka az is? A kórházi ápolók teljes bért kapnak, amikor beteg kicsiket ápolnak, a saját otthonukban ugyanezt a munkát elvégző nők csak a bérük 60%-ára érdemesek az állam szerint. Nem mondom, hogy ez kevés. Tudom, hogy van olyan ország, ahol még ennyi sem jár, de azt is tudom, hogy ugyanabban az országban nem okoz gondot a családi kasszában az, ha az egyik szülő több hétre kimarad a munkából. Amit itthon gyermekápolás alatt zsonglőrködünk a szabadság, a GYÁP és a táppénz (no meg az esetleg nyugdíjas nagyszülők) szentháromságával (vagy szentnégyességével) az tragikomédiába illik. És nem csak az anyákról beszélek. Itt (optimális esetben legalább) két ember összehangolt munkájára és munkamegosztására van szükség ahhoz, hogy ez az egész működjön.
Mi nem ápoljuk a gyerekeinket, hanem csak megelőzzük, hogy kórházba kerüljenek. A többé-kevésbé gyógyult gyerekek pedig mennek, és újra körbefertőzik a társaikat.
Aki megengedheti magának, az persze otthon marad, de akinek menni kell – hát az törjön a feje fölött pálcát, aki a helyében nem így cselekedne. A számlákat fizetni kell, ennivalót venni kell, és ha a munkaadó morcosan néz, még az a kevés fizetés is veszélybe kerülhet.
Lehetőségek
Látom azt is, hogy sok édesanyát egyszerűen eltanácsolnak amikor szülés után visszatérnek régi pozíciójukba. Ilyen-olyan mondvacsinált, vagy valós okokra hivatkozva válnak meg a kisgyermekes anyáktól, akik számára sokkal nehezebb új állás után nézni. Van, aki már az állásinterjún felhúzza a szemöldökét, ha felmerül, hogy kicsi gyereket nevel a felvételiző nő. Mások akkor csapják rád a telefont, amikor behívnának interjúra, de a háttérben megszólal a gyermeked.
A 4 vagy 6 órás állások elérhetősége nagyon alacsony. Sajnos itthon még mindig az számít, hogy hány órát ülsz a munkahelyeden és nem pedig azt, hogy mennyi munkát végzel el. Biztosan állíthatom, hogy egy frissen visszatért édesanya olyan szinten örül annak, hogy újra dolgozhat, hogy már csak a lelkesedése is megkétszerezi a hatékonyságát. A problémamegoldó képessége, szervezőkészsége és a határidők betartására való képessége is jócskán megemelkedik az ember lányának, amikor gyereket nevel. Mindezeket együttvéve elmondhatjuk, hogy egy kisgyerekes anya 4 órában képes 6 órányi, 6 órában pedig 8 órányi munkát is elvégezni.
Tény, hogy a csapatépítő tréningeken és a délutáni ivászatokon való részvételi kedve a nullához konvergál, de a munkaadó ezen is csak spórolhat.
Problémának tartom még az itthon szintén nagymértékű bizalmatlanságot, miszerint aki otthonról, beteg gyerek mellől dolgozik, az nem is dolgozik igazán. Én űztem ezt az ipart is, és elmondhatom, hogy nem 6, hanem akár 10 órát is ültem a gép előtt, mert a hatékonyságom valóban csökkent, amikor lázat csillapítottam vagy levest főztem, de mindent elkövettem azért, hogy a munkámat ugyanúgy elvégezzem. Akár este 11-kor is. Soha – na jó, szinte soha – nem is volt emiatt elakadás a munkafolyamatokban.
Megoldások
A munkaadóknak hinniük és bízniuk kell a munkavállaló édesanyákban, és meg kell érteniük a „működésüket”– ha szabad így fogalmazni. Egy munkába visszatérő anya soha nem kockáztatná az állását esetleg azzal, hogy munkaidejében (vagy akár azon kívül is) nem végzi el a rá bízott feladatokat. A munkaadó részéről ugyanakkor rugalmasságot igényel annak elfogadása, hogy nem biztos, hogy 8 és 14 között kerül sor egy cikk megírására, a nyomdai anyag ellenőrzésére, vagy a táblázat frissítésére. Lehet, hogy este 10-kor fog elkészülni, de egy biztos: határidőre meglesz. Előfordulhat, hogy amikor telefonon keresik az édesanyát épp a napi bevásárlását intézi, de ez szintén nem jelenti azt, hogy később, a nap folyamán ne pótolná be a lemaradását. Vannak már nagyon jó projektfigyelő rendszerek (például a Toggl), érdemes lehet ezt használni, ha a munkáltatónak kétségei vannak. De viszonylag hamar kibújik a szög a zsákból: a munkát vagy elvégzik időre és jól, vagy nem. Tessék nyugodtan kipróbálni!