Van egy nagyon kedves ismerősöm akit nagyon szeretek és tisztelek, ő fogalmazta meg egy, a női erőről szóló írásomnál, hogy ő igazából sose gondolt magára, mint nőre, ő elsősorban embereknek látja magát. Azt gondolom, ez egy nagyon fontos nézőpont, amikor egy másik személlyel találkozunk, hogy elsősorban embernek lássuk, ne bármilyen sztereotípia vagy külső jegy, és az abból fakadó elképzelés alapján ítéljünk. De mikor tágabb értelemben, csoportokról vagy egy egyénben élő szerepekről beszélünk, nagyon fontos hogy nőiség a női lét igenis létezik. Ki a nő, mit jelent nőnek lenni, milyen az a nő, aki nőies, és mit jelent, hogy valaki jó nő? Ezekre a kérdésekre keressük a választ ebben a cikkben, és buzdítok arra, hogy mindenki próbálja meg magának megválaszolni ezeket.
Hogy szerintem ki a nő? Az aki magát annak tartja. Az, hogy valaki biológiailag nőnek születik, egyáltalán nem biztos hogy azt hozza magával, hogy az illető annak is érzi magát, vagy hogy számára bármilyen szempontból is meghatározó a női léte. Akinél viszont meghatározó a nemi identitása, ott nők és férfiak igenis különböznek. Nem minden egyes egyénre igaz ugyanaz, nem mind ugyanolyanok, nem várható el minden nőtől, hogy valamilyen legyen, valahogy viselkedjen, vagy egyáltalán valamilyen biológiai normának feleljen meg, ahogyan a férfiaktól sem. De vannak olyan vonások, melyek általánosságban – még egyszer: nem kizárólagosan – a nőkre, avagy férfiakra jellemzőek, jobban mondva azon személyekre, akik ezen csoporthoz tartozónak vallják magukat. És ezek nem feltétlen, pontosítva kisebb részben biológiai dolgok.
Mindenki másképp éli meg a nőiségét, mindenki számára mást jelent, hogy ő mitől érzi magát igazán nőnek. Mivel ez a kérdés meghatározó az én szakterületemen, leképződött bennem egy olyan mintázat, ami mintha összefoglalná ezeket a megéléseket.
Az ember egy bizonyos személyiség érettségi szinten eljut a generativitás, az alkotás időszakába, de mintha a nőknél (akik számára ez a szerepük fontos) másképp jelenne meg ezt a fajta alkotást. Megjelenik egy erős kapcsolódás saját magukhoz (sokszor egyfajta spiritualistással) és egy teremtő erőhöz: létrehozni magamból valamit, és nem egy cél elérésére, csak a „teremtésért” magáért. Igaz ez akkor is, hogyha nem gyermekvállalásról van szó.
Hogy mindezt ki, mikor és hogyan éli meg, az nagyon egyénfüggő.
Munkám által abban a megtiszteltetésben van részem, hogy nőket kísérhetek az önmagukra találás során, legyen szó itt szülésfelkészítésről, feldolgozásról, gyermekágyas létről vagy fogantatási nehézségről, avagy pont arról, miért nem szeretne gyereket. A fogantatási nehézség esetében különösen hangsúlyos az önmagunkhoz való kapcsolódás, saját magunk feltérképezése. Azt szoktam mondani, hogy sosem szerződünk „gyerekcsinálásra”, mert nem tudom garantálni, hogy valaki foganni fog a velem való munka után vagy során, hisz a cél az az, hogy feltérképezze önmagát kapcsolódjon magával, és legyen ereje az előtte álló útra, amiben tudjon döntést hozni, hogy merre szeretne menni. Persze, hála Istennek, azt látom hogy mindez segíti a babák érkezését is. Azért írtam erről hosszabban, mert ez az a terület, ahol nagyon látványos, hogy mennyi út vezet egy nő saját nőiségének megtalálásához. Van olyan kliensem, akinek a szülésélmény hozza ezt el, de van aki a lombik programba lépve találta meg az igazi mély kapcsolatot ezzel az énjével.
Sokszor látom azt hogy a nőiség, nőiesség összemosódik egyfajta külső megjelenéssel. Különösen a már szült nőknél kerül előtérbe, hogy megváltozott a testük, hogy nem illeszkedik ahhoz az esztétikai mértékhez, ami bennük él, ezért nem érzik magukat sem jó nőnek, sem igazán nőiesnek. Ez felveti a kérdést, hogy mit jelent jó nőnek lenni.
Sajnos a női test évszázadok, hanem ezredek óta tárgyiasítva van, aminek szépsége a kor esztétikai megítélésétől függ. Jó nő az, akit az aktuális – jelen korunkban a média által meghatározva – társadalom vonzónak mond. Nem tudom érezzük-e milyen tragikus az, hogy a nő-ség mellé téve a jó jelzőt csak és kizárólag külső jegyekre fókuszálunk.
Nem válaszolom meg, hogy mit kellene „jó nő” alatt értenünk vagy, hogy milyen a nőiség, vagy milyen a nőies nő, de azt tudom, hogy azon emberek számára, akik fontosnak érzik női mivoltukat, szerepüket, kulcsfontosságú lehet a boldogságukhoz az, hogy saját választ találjanak, dolgozzanak meg maguk számára arra vonatkozóan, hogy túl a külsőn, mi teszi őket jó nővé, hogy számukra milyen a jó nőiesség, amiben ők maguk jól érzik magukat. Mert bármennyire azt sugallja a világ, hogy erre van egy egyetemleges válasz, valójában nincs. Rengetegféle jó nő, nőies nő, meg úgy egyáltalán nő létezik. Ráadásul ha valaki megtalálja a saját válaszát, és azzal megbékél, sokkal könnyebben fogja elfogadni a másik másféle megélését ebben a témában (is), mint akiben belső bizonytalanságok vannak.
Ez sokszor nem egy rövid utazás, mélységekben is vihet keresztül, de a kiteljesedés felé vezet, ezért azt gondolom hogy maximálisan megéri.