Még nincs 5 éves, de a nagyinak már megnyitja a videót a YouTube-on.
Nyugi, nyugi: ez nem egy, a saját lelkiismeret-furdalásunk marcangolásával vagy feloldozásával kapcsolatos cikk lesz. Sőt még arról sem fog szólni, hogy jó-e az vagy sem, hogy kisgyerekeink már gond nélkül felérik a kilincset az online világ kapuján, sőt be is nyitnak. Ha az “internet és a gyermekeink” téma körbejárásával kapcsolatos cikk megírásába kezdenék, azt hiszem idővel lekopnának a laptopom billentyűzetéről a betűt, mert a téma hatalmas és kimeríthetetlen.
Ma már bátran lehet mondani: bármely korú gyermek szüleit érintő téma ez. Az online világ veszélyeitől leginkább tartó szülők csemetéi a nagy és kis tinik. A vákuumként működő online játékok kapcsán felmerülő szülői aggodalmakról az előző héten írtam is jó pár sort. Az viszont, hogy az egészen kicsiket hogyan tereljük el vagy épp tanítsuk meg okosan a digitális eszközök használatára, szintén egy nagy kérdéskör.
Bevallom őszintén volt, hogy lefagyva néztem, ahogy a lányom épp felérve az ágy szélét, bizonytalanul álldogálva képezte le ujjacskájával, a tőlem látott balról jobbra söprés mozdulatot a mobilom kijelzőjén. Több érzés is felbukott bennem akkor:
1. Milyen kis ügyes.
2. Anyáááám, ha ezt ő már megtanulta tőlem, akkor vajon hányszor láthatta mindezt??!
3. Cuki, cuki, de ez így nem lesz jó.
Megtanulják, eltanulják ezeket, az okos eszközökhöz köthető tevékenységeinket is, ugyan úgy, mint a dúdolás önnyugtató hatását vagy a késsel villával evés tudományát.
Még a tudósok között is nagy a nézetkülönbség. Nem tudják eldönteni veszélyes-e ez a digitális kultúra, a gyerekekre nézve.