Állandó téma a születő gyerekek továbbra sem növekvő száma, és ennek az okai. Persze, nincsenek mindenkire érvényes receptek, de szinte biztos, hogy az alapvetően férfidominanciával irányított Magyarországon kevés hang jut el a nők valódi igényeiről a döntéshozókhoz. Magyarországon a nemek közötti esélyegyenlőség szempontjait általában figyelmen kívül hagyó politikai berendezkedést maszkulinitás jellemzi – és ennek mindig ára van. Nem csupán anyagi, hanem társadalmi ára is.
Ha a politika nem tudja „kitalálni”, mire vágyik a magyar nő, nem fog összejönni a kitűzött cél sem. És ez nem csak azért lesz nehéz, mert nőkről van szó, hanem mert a nők is sokfélék sokféle élethelyzetben, és bizony több megoldás is szükséges lenne. Egyszerre lesz szükség biztonságra és rugalmasságra.
Másrészt, a sokat halljuk, hogy minden család több gyereket tervez, mint ahány végül születik. Érdemes lenne megvizsgálni közelebbről. Valóban 2-3 gyereket akar a többség, vagy a társadalmi nyomás miatt állítják? Egy német nő valószínűleg be meri vallani, ha csak egy gyereket szeretne, de egy magyar szinte biztosan azonnal megkapja a rosszallást a környezetétől, ha ilyet mondana.
Harmadrészt, a kutatások alapján (KSH) három fő oka van, hogy az ún. vágyott gyerekek nem születnek meg. Egészségügyi ok, vagyis néhány nő túl sokáig halogatja a gyerekvállalást, és végül nem jut idő egynél több gyerekre. A második ok a partnerkapcsolatok hiánya vagy megromlása: sokan azért nem vállalnak második, harmadik gyereket, mert már az első után különválnak a férjükkel vagy élettársukkal. Az elvált, kisgyerekes anyukákért többnyire nem kapkodnak a férfiak, ezért ezek a nők gyakran végül egy gyermekes egyedülálló nőként élnek. És végül – meglepő módon – csak harmadik helyen állnak az pénzügyi körülmények.
Pedig mind az első, mind a második indok olyan, amivel sem most, sem korábban nem foglalkozott a családpolitika. Miért vállalnak túl későn gyereket a nők? Miért mennek szét a párkapcsolatok ma Magyarországon olyan magas számban? Nem lehet-e, hogy ezekben része van a hagyományosan nőkre rakódó terhekből? Hogy valaki akkor érezheti magát „szerencsésnek”, ha a férje foglalkozik a gyerekkel, van saját ideje magára, netán még a házimunkába is besegít a férj?
Anita (30, elsőszülött fiával van otthon gyeden, férjezett)
Anita két nyelven beszél, Corvinuson végzett, korábban multinál dolgozó nő, akinek elsősorban a rugalmas munkaidő, és az állandó segítség hiányzik ahhoz, hogy három gyerekben gondolkodjanak.
Nem látom, hogy 3 gyerekre hogyan lehet teljesen odafigyelni, főleg ilyen körülmények között, megadni azt a figyelmet, odaadást, amit 1 vagy 2 gyerek még megkaphat. Két gyerek mellett arra számítok, még nehezebb lesz a hétköznapokban. Szeretnénk kistestvért, de kettőnél biztosan megállunk – akkor is, ha anyagi helyzetünk megengedné egy harmadik gyerek vállalását is.
A fizikai korlátokon kívül az itthonlét nehéz egy olyan nő számára, akinek alapvető igénye van a szellemi terhelésre is. Néha frusztrált vagyok emiatt. De nem megoldás az sem, hogy két gyerek között visszamenjek dolgozni, mert a cégem nem tud biztosítani részmunkaidős lehetőséget.”
Kitti (34 éves, másfél éves kislány édesanyja, férjével második gyermeküket várják, jelenleg otthon van GYED-en)
Kitti szerint az anyagi okok mellett, vagy inkább helyett, fontos lenne végre a gyermekükkel otthon lévő nők hatékony védelme és társadalmi megbecsülése.
A nagyobb születő gyerekszámhoz szerintem a társadalomnak alapvetően meg kellene változnia: végre ne másodrendű személyként gondoljanak egy otthon lévő kisgyerekes anyára. A munkahelyen, az egészségügyben, és az otthoni környezetben sem. Hihetetlen, milyen sztorikat olvasok-látok más anyáktól, miket engednek meg maguknak a munkáltatók. És jó lenne, ha a társadalom – vagy akár a szűkebb család is! – ne úgy kezelje mar az anyákat, mint akik nem keresnek, ezért alsóbbrendű állampolgárok, különben is otthon ülnek, ráérnek…
És ha a szülési korhatár ilyen-olyan okok miatt kitolódik, ezt el kellene fogadni, es pl. ingyenes szűrővizsgálatokkal támogatni.”
Szilvi (40 éves, második házasságában másfél éves kislányukkal, részmunkaidőben dolgozik napi 4 órában)
Szilvi kora miatt már várhatóan nem lesz kislányának testvére. Szilvi a bölcsődei rendszer bővítésében és a rugalmas munkaidőben látna lehetőségeket arra, hogy a nők nagyobb kedvvel vállaljanak második és harmadik gyereket.
A második házasságomban született Saci kislányom Ifechukwu, vagyis Isten ajándéka, és tényleg ajándék. 4 vetélés után már nem hittem, hogy sikerülhet. A korom miatt testvér már nem valószínű, hogy összejön természetes úton, és lombikba nem szeretnénk belevágni.
Szerintem nincs jó bölcsi-rendszer Magyarországon. Hallom a rémtörténeteket, a hosszas várakozásról az állami bölcsődékbe, a rengeteg papírról, és a túlzsúfoltságról. Másrészt a részmunkaidős foglalkoztatás tényleg hiányzik. Én szerencsésnek érzem magam, hogy 4 órában dolgozhatok, de nem látom, hogy a nők többségének ez elérhető lehetőség lenne.”
Panni (34, férjezett, egy másfél éves kislányával van otthon, saját vállalkozásukba bedolgozik GYED mellett naponta néhány órát)
Panni nem nagyon hisz az állami támogatások ösztönző erejében az születések számára. Inkább abban hisz, hogy a megváltozó világunk, a megnövekedett igényeink miatt kerül később sor az első gyerekek megszületésére, és így végül a kevesebb számú gyerekre.
Bár nekem van testvérem és imádom, valahogy mindig is irigykedve néztem az egykéket. Gyerekként úgy éreztem őket jobban szeretik – de ez persze tudom, hogy ez hülyeség. Tényleg tudom, hogy ha szülök még egy gyereket, akkor életre szóló ajándékot adok Miminek. De, azért szülessen meg a második, hogy az elsőnek jó legyen? Szerintem kicsit minden nő önzőségből szül. Én akartam babát, én akartam gyereket, ezért született meg. Egyelőre nem tudom elképzelni, hogy másik gyerekem is legyen. Lehet egyáltalán nem lesz több, lehet, hogy pár év múlva mégis, de ennek semmi köze semmilyen kormányprogramhoz.
Ahhoz hogy a nők több gyereket vállaljanak, szerintem több dolog hiányzik. Hiányzik a mai társadalomból a fiatal 25 éves férfi, aki a szintén fiatal felesége iránt elkötelezett és képes/tud/ akar családfő lenni. Így eltolódik az első gyerek és a másodikra már talán nincs „idő”. Persze bizonytalan a világ, bizonytalan a gazdasági helyzet stb., megnőttek az igények, ma már elképzelhetetlen hogy a nagyszülők lakásában lakjon egy fiatal pár és úgy vállaljon gyereket (pedig mi még javarészt így születtünk), viszont saját lakás, egzisztencia 30 éves kor alatt szinte lehetetlen. Kinyílt a világ. Mindenki utazni akar, világot látni a fiatal éveiben.
Szerintem nem létezik olyan reális kormányzati program, ami jelenleg arra késztetné a fiatalokat, hogy több gyereket vállaljanak.”
Réka, 27 éves, két kislányával van jelenleg GYED-en, élettársi kapcsolatban él gyermekei apjával
Réka véleménye szerint a rugalmasság, még mindig hiányzik a munkaerőpiacon, ami segítetné a kisgyerekes nőket és családokat.
Nálunk – ahogy sok más helyen is – az anyagiak szabnak gátat a gyerekek számának. Nem szeretnék csak a saját vágyálmaim miatt többet, mint amennyit biztonsággal fel tudunk nevelni.
Ami elindult itthon a kisgyermekes anyukák támogatására – gondolok itt a gyed extrára például – ezek jó dolgok. Viszont én azt látom, hogy egy munkahelyváltás nem egyszerű, vagy ha éppen gyed alatt megszűnik anyuka munkahelye, mert a mai napig meg vagyunk különböztetve es nem szívesen alkalmaznak kisgyerekes anyukákat, mert mi van, ha beteg lesz a gyerek… de ezer okot sorolhatnék. Ezen is kéne változtatni. Főleg olyan munkakörökben, ahol megoldható lenne a home office, mégsem alkalmazzak.
Másrészt nem csak a nagycsaládosokat kéne ennyire támogatni. Persze, nem a támogatásokért szülünk, akkor ne legyen ekkora megkülönböztetés, hogy valakinek 1, 2 vagy 3+ gyereke van.
És szerintem nagy százalékban ez az ok. Féltik a nők a munkahelyüket és a megélhetésüket: és persze ezzel együtt a gyerek jövőjét, hogy biztonságban, jó körülmények között lehessen felnevelni, mindent megadni neki, amire szüksége van, és nem a luxusra gondolok, hanem egy sportra, egy nyári táborra, vagy hasonlókra.”
Szóval ez a kormány is keresi, hogyan lehet a statisztikai mutatószámokat növelni. Átveszik a nemzetközi gyakorlatokat, pénzt különítenek el az állami büdzsében, nagy beszédek fognak elhangzani a 3-4-5 vagy akár többgyerekes megdicsőült magyar anyákról.
Pedig nincsenek titkos receptek, csak meg kellene kérdezni a nőket is, úgy igazán, mit szeretnének. Az egészen biztos, hogy először is döntést. Döntést olyan állam által is támogatott lehetőségek között, amik alapján minden nő eldöntheti, vissza szeretne-e menni dolgozni, és ha igen, biztonsággal és mégis rugalmassággal tehesse egy szintén támogató bölcsődei rendszer mellett. Vagy ha mégis otthon maradna, legyen akkor is segítsége a társadalom a mindennapokban, legyen végre elismert értékteremtő munka az anyaság is.