Nem tűnt nagy dolognak Budapestről egy kicsit kijjebb költözni, mivel jómagam is vidéki lány vagyok. Nagyjából 20 évvel ezelőtt kerültem a fővárosba, és két hónappal ezelőtt költöztünk vissza egy teljesen másik faluba. Kb 10 évig tartott mire megszoktam, hogy Budapesten lakom, kíváncsi vagyok meddig tart az akklimatizáció ezúttal. Jó helyre jöttünk: van közvetlen kötöttpályás kapcsolatunk a fővárossal, nomegaztán autó, amivel bárhová eljuthatunk így azt gondoltam nem fog komolyabb törést okozni ez a „kis” változás. Azért mégsem megy minden olyan egyszerűen.
Séta
Kezdjük az alapoknál: sétálni gyakorlatilag nem tudunk elmenni, mert nincsen az utcánkban járda, de még ha lenne sem nagyon tudnánk merre indulni, mert a körülöttünk lévő, elérhető távolságban található úticélok igen nagy hányada magántulajdonban van. Így, ha egy kis sétához szottyan kedvünk, muszáj kocsiba ülni, és beautózni a 2-3 km-re található „belvárosi” de inkább „belfalui” részre. Ott aztán már van járda, sőt, remek sétálóhelyet is találtunk, ahová a gyereket és a kutyát is el tudjuk vinni! De ugye ki akarnak sétálni menni, ha van kertünk… Hát jelentem én!
Orvosi ellátás
Gyermekorvos az gyakorlatilag nincsen a faluban – a felnőtt háziorvos látja el a beteg gyerekeket, ha arra kerülne a sor. Tudom, hogy ez sajnos általános jelenség az egész országban, és hogy nagyon el voltunk kényeztetve a párszáz méterre elhelyezkedő orvosi rendelőnkkel, ahol ráadásul 4-5 gyerekorvos közül válogathattunk. Ha ott nem találtunk még mindig mehettünk a sétálótávolságra lévő másik gyermekorvosi rendelőbe betegség esetén. Jelenleg egy másik faluba jelentkeztünk be, a gyermekorvossal a körülmények miatt nem találkoztunk még. Természetesen autóval lehet csak megközelíteni a rendelőt.
Szocializáció
Míg Budapesten megszoktuk, hogy az ovi után összeröffenünk a szülőkkel a lakásunk melletti játszótéren, most ovi után azonnal kocsi és irány haza. Részben azért, mert nincs még barátunk/ismerősünk és részben pedig azért, mert mindenki megy haza óvoda után. Bízunk benne, hogy ez, ha beköszönt a jó idő, javulni fog. Nem csak a gyerek miatt, hanem magunk miatt is jó lenne újra emberek közé menni. Jelenleg a kisgyermekes szomszédaink az egyetlenek, akikkel váltani tudunk néhány szót.
Boltok
Nem vagyok nagy shoppingolós típus, de 2-3 kisbolt van csupán a faluban. Igyekeznek minden igényt kielégíteni, de egy aprócska kis üzlet nyilván nem ér fel egy nagyobb üzletlánc jól felszerelt kínálatával. A legközelebbi nagybevásárló helyig jó 20-30 percet kell vezetni, ráadásul nem teljesen egyszerű útviszonyok között. Viszont hatalmas előny az ellenállhatatlanul finom kókuszos rúd, amit csak itt tudunk megvenni! <3 Nincs továbbá drogéria vagy biobolt, de még rendes zöldségest sem találtam. A ruházati boltról vagy műszaki üzletekről meg ne is beszéljünk.
Csend, nyugalom, kert
De hogy ne csak nyavalyogjak, isteni a csend, tisztább levegő, a párásabb idő. A lakásban tutira nem kell párásítani (sőt! épp ellenkezőleg! :D), és a kihalt utcákon alig találkozunk valakivel. Semmivel nem pótolható, hogy hazaérkezés után még tudunk odakint focizni, a kutyával egy picit kimenni a szántóföldre sétálni. Csönd van és nyugalom a kora téli estéken, és remekül lehet látni a csillagokat is, amire Budapesten soha nem volt példa. Nyáron pedig nyit a strand, amit már alig várunk!
Ti költöztetek már gyerekkel együtt másik városba? Hogyan érintett Titeket a változás? Melyik „átállás” a nehezebb: városból faluba, vagy faluból városba? Írjátok meg a tapasztalataitokat, véleményeteket!