Van az úgy, hogy a pénz nagy úr – és sajnos egyre nagyobbá válik. Így aztán vérző szívvel és szétrobbanó idegekkel úgy döntöttem, hogy amint lehet, visszamegyek dolgozni. A lakásból hiányzik még jópár bútor, és a kertünkben is épül még ez meg az. Nem csoda, hogy a „tetemes összegű” GYED, a családi pótlék és a férjem bérének összege nemhogy a hiányzó dolgok beszerzésére, de szinte még megélni sem elég. Persze semmi nem úgy alakult, ahogy elképzeltem…
3 nap ovi – 10 nap itthon
A kisfiamat nagy örömmel vittük oviba, gondolván, hogy most aztán milyen jól fogja érezni magát, végre a kortársai között, nekem pedig milyen könnyedén fog menni a munka. Március óta szinte folyamatosan itthon volt. A kishúga születése, majd a COVID miatt, aztán karanténba is kerültünk, majd a nyári szünet szakadt a nyakunkba. Szeptember elsején indult hát az óvoda, én 3-án kezdtem a munkát. 11 napot dolgoztam, ebből 10-et töltött itthon a kisfiam. Betegen. Mellé elkapta a féléves kislányom is a kórságot, sőt, ez a nyavalya engem is ledöntött a lábamról. A férjem is beteg lett, de ő inkább ment dolgozni, mint hogy itthon maradjon. Így nem maradt más választásom, mint két beteg gyerekkel, betegen, porszívóval felszerelkezve nekivágni a dolgos hétköznapoknak.
A napirend (?)
Reggel fél 7 körül ébredek. A kávét még odatenni sem tudom egyedül, a fél éves kislányom ébred, indul a „félkarú” üzemmód, amit biztos ti is ismertek: mindent egy kézzel végez az ember, mert a másikban csücsül a baba. Tehát egy kézzel kávéfőzés, majd azért leülök öt percre és bambulok ki a fejemből, hogy magamhoz térjek. A kislányom addig játszik a habszivacson. Aztán indul a nap: pelenkázás, a nagyfiú ébredése, reggeli készítés, majd irány a laptop. 8-12-ig ugyanis home office-ban dolgozom – igazság szerint sokkal tovább, de a munkáltatómmal abban állapodtunk meg, hogy ez az időszak, amikor elérhető vagyok: nézem és reagálok az e-mailekre, telefonálunk, meetingelünk. Ami ezen az időszakon kívül, önállóan is végezhető, azt akkor csinálom meg, amikor bírom.
Mivel az egész napom a családi catering (etetés, pelenkázás, levegőztetés, altatás, főzés, mosás, pakolás, takarítás) körül forog, így elég nehéz kivitelezni a munkahelyi határidőket, de azért igyekszem.
Hogy mit csinálnak addig a gyerekek? Nagyon jó kérdés: a kicsi szerencsére még jól elvan, játszik hason, gügyög, szól, ha valami baja van, esetleg éhes, álmos, ezeket még nagyon könnyű orvosolni. A nagy már nehezebb kérdés: tévé, xbox, telefon – fél óra valamelyikből, utána egy óra kütyümentesség. Ilyenkor rajzol, legózik, filctollal kifesti a kisautókat – meg nagyjából minden mást, kísérletezik a fürdőszobában (néha félek bemenni), csatázik a tankjaival, és persze végeláthatatlanul KÉR valamit. Enni, inni, nasizni, segítséget, akármit. Ugorjunk gyorsan fél 3- 3 környékére, mert kb eddigre végzek a munkahelyi munka és a házimunka elegyével, természetesen csak az ebédig, mert a mosogatás, és a délutáni altatás még csak ezek után következik.
A nagy nem akar aludni, a kicsi nem alszik addig, amíg ébren vagy a nagy. Indul a meccsezés, büntetések belógatása, könyörgés, de csak pörög és pörög, így engedem, hogy még tévézzen, amíg a kicsit elaltatom. Fél négy-négy óra körül van. Kicsit összébb rámolok az asztalon. Húsz perc múlva ébred is a kicsi. Kis játék, indulunk a délutáni sétára, hogy legalább napi 30-60 percet legyenek a levegőn összesen.
Bejövünk, fürdetek, kaját csinálok, szoptatok – és még mindig nem töltöttem érdemi, minőségi időt a gyerekeimmel, csak a napi kötelező munkáimat végeztem el! Apa hat óra után érkezik haza valamikor, váltunk néhány szót, és már készülődünk az esti műszakra: a nagyobb fürdetése, vacsorakészítés, esetleg egy kis mosás, teregetés, ruhahajtogatás, vacsora, fürdés, meseolvasás, és este 10 óra van.
Ismételd másfél évig
Úgy tervezem, hogy két évesen adom bölcsibe a kicsit, csakúgy, mint annak idején a bátyját. Addig már csak 1,5 évet kell kibírni, csak 1,5 évig kell folyamatosan szétszakadt állapotban létezni. Fogadhatnék bébiszittert, de akkor fölöslegesen dolgoznék, hiszen elvinné a keresett pénz java részét. Tudom, hogy sokan mások is ugyanebben a cipőben járnak, esetleg a saját vállalkozásukat egyengetik egy pici mellett. Azt is tudom, hogy szerencsés vagyok, amiért itthonról dolgozhatok napi 4 órában. Hálát is adok érte magamban minden nap.
Van köztetek olyan, aki hasonlóan korán ment vissza dogozni Magyarországon? Tudom, hogy sok más országban eleve ennyit, vagy nem sokkal több időt tölthetnek otthon az anyukák a baba születése után. Hogy boldogultok a home office, kisbaba és nagyobb gyerek kombinációval? Van segítségetek?