Kérlek, ne mondd, hogy csak 18 nyaram van a gyerekeimmel. Nem csak azért, mert nem igaz, de nem is hasznos különösebben. Tudjuk, hogy az idő, amit a gyermekeinkkel tölthetünk, nem túl hosszú. Azt is tudjuk, hogy hamar elrepül. Éppen ezért nem jó, és nem is szeretnénk, ha emlékeztetnél rá, hogy „csak 18 nyarad maradt”.
Mikor megláttam ezt a „18 nyarad van” főcímet, eléggé elkeseredtem, és meg is fagyott bennem a vér. Kicsit úrrá is lett rajtam a pánik, de szerencsére a hétköznapi mókuskerék hamar el is feledtette velem ezt a pánikhangulatot, és jobban érdekelt, hogy mikor múlik már el végre a gyerekem náthája – már amennyiben ez nátha, és már amennyiben még ebben az életben el fog múlni neki.
Értem én ezt az „éjünk meg minden pillanatot” hozzáállást, de őszintén szólva: baromi fárasztó. Hogy soha nem pihenhetek, soha nem maradhatok le semmiről, mindig ott kell lennem, mert minden pillanat egyedi, megismételhetetlen, és az idő kerekét bizony nem tudjuk visszaforgatni. Igen, tudom.
Bár néha megéri más perspektívába helyezni a dolgokat, például a lázas megbetegedések, vagy a szűnni nem akaró hisztik idején kicsit távolabbról szemlélve a helyzetet látni fogjuk, hogy mint minden más az életben: ez is elmúlik. És igen, lesz idő, amikor érzelmesen fogunk visszatekinteni ezekre a nehézségekre is.
Tehát technikailag talán 18 nyarunk van egy-egy gyerekünkkel, de azért álljon meg a nászmenet! Nem minden gyerek fog azonnal elköltözni otthonról, amint betölti a 18-at. És lesz olyan gyerek is, aki már 14 évesen kollégiumba vonul. Sőt. Olyan is lesz sajnos, aki 18 éves kora előtt örökre eltávozik közülünk.
Van olyan 20-as éveiben lévő fiatal, aki több időt tölt a szüleivel, mint az egész előző évtizedében, hiszen fiatal felnőttként lehet hogy nem áll munkába azonnal, esetleg éppen a szüleivel indul világjáró túrára.
És annak ellenére amit mondanak, igenis megvan a maga szépsége annak, ha idősebb gyereket nevel valaki. És attól, hogy gyakorlatilag 18 nyarat töltünk velük gyerekként – soha nem szűnünk meg gyermekeink szüleinek lenni.
A „minden pillanat” nyomása
Ez az „élj meg minden pillanatot” nyomás igencsak megviselheti az anyákat, tönkreteheti a nyarakat, a szülő-gyerek kapcsolatokat. Hatalmas stresszforrás, hiszen folyamatosan olyan programot szervezni életünk szeme fényeinek, ami tartalmas, emlékezetes, és amiben mi is minden áldott pillanatban ott vagyunk, nem csak anyagilag, de fizikailag, lelkileg és mentálisan is megterhelő. Sőt. Nem is feltétlenül előnyös a gyermekeink számára.
Nem akarunk állandóan kalandokban részt venni – ahogy a gyerekek sem. Néha szeretnénk bambán filmezni, miközben pattogatott kukoricát majszolunk, máskor pedig egy családi társasjáték ér mindennél többet. De az unalomnak is megvan a maga varázsa, és tudományos jótékony hatása, így nem dől össze a világ, ha a gyerekek unatkoznak kicsit.
Ehelyett inkább segítségre és támogatásra van szükségünk.
Amikor az a 18 nyár olyan végtelenül hosszúnak tűnik. Mert nem tudjuk azt sem, hogy a következő hetet hogyan fogjuk túlélni egy újszülött és egy 3 éves dackorszakos mellett.
Segítségre van szükségünk, hogy ezeken a nyarakon mi is jelen legyünk, és ne mosogatással, mosással, bevásárlással töltsük az értékes időt, amit a gyerekeinkkel tölthetnénk a fagyizóban vagy a medencében.
Fontos lenne, hogy valaki megnyugtasson bennünket: a gyerekeink nevelése nem csak az első néhány évben varázslatos. A későbbi időszak is ugyanolyan csodás. És bár a napjainkat nem focimeccseken, játszódélutánokon vagy a medencében töltjük, ugyanolyan értékes részei vagyunk gyermekeink életének, mint korábban. Tinédzsert nevelni nem könnyű, de a tizenévesek igencsak vidámak és éleslátással (és nyelvvel) is rendelkeznek. Fantasztikus látni hogyan cseperednek fiatal felnőtté, és izgalmas követni, hogyan boldogulnak az életben.
Elég volt abból, hogy „minden perc számít”, és hogy „olyan gyorsan telik az idő”. Helyette vigyétek a mentális terheink egy részét, hogy igazán élvezhessük mi is a gyerekeinkkel töltött időt, hogy mi is jobban elmélyedhessünk a pillanatban, a játék élvezetében, hogy jobban jelen lehessünk.
Bár az idő, amit a gyerekeinkkel tölthetünk soha nem lesz elég, a kapcsolat, amit a gyerekeinkkel építünk reményeink szerint tovább tart majd 18 évnél.
A férjünkkel vagy társunkkal készíttessünk sok fotót és videót, hogy amikor hiányzik a gyerekeink gyerekkora, legyen mit néznünk, és ilyenkor elgondolkodhassunk milyen nagyszerű emberek is váltak belőlük.
Arra a magabiztosságra van szükségünk, hogy jó – nem is jó, kiváló – anyák vagyunk. És nem csak 18 nyáron át.
Attól hogy félünk, hogy eltelik a 18 év, nem leszünk jobb anyák. A félelem megbénít bennünket abban, hogy azzá válhassunk.
Szóval vesd bele a napi teendőkbe – minden nap. Mindegy milyen szakaszban jártok, hány évesek a gyerekek. Legyél jelen, amennyire tudsz, és szívd magadba a gyerekkorukat. Lesznek jobb napok, lesznek lustább napok. Engedd el az elvárásokat.
Mert gyermeked mindig a gyermeked marad, nem csak 18 nyáron át.
Eredeti cikk (nem szó szerinti fordítás): https://www.mother.ly/life/motherly-stories/18-summers-mom-guilt-essay/