A játszótéri közösségben rengeteg új szituációba csöppenhetünk, amire sokszor nem tudunk frappánsan reagálni. Jöjjön néhány szabály, amit ha betartunk, jót teszünk magunknak és a környezetünknek is.
Letetted és otthagytad? Fogadd el, hogy bekerült a közösbe!
A kislányom már nagyon korán egy éves korában kismotorral közlekedett. Alig tanult meg járni, máris felpattant rá. Így igen korán mentem vele úgy a játszótérre, hogy már nemcsak szemlélődött, hanem komoly tervei voltak arra vonatkozóan, mit is akar csinálni: például száguldozni. Amikor megunta, örömmel szaladgált vagy éppen mászókázott, a kismotort pedig leparkolta. Egy idő után, amikor már indulni akartunk haza, kerestük a motort, de sehol nem láttuk. Mérges lettem, mert felháborítónak tartottam, hogy valaki ellopott egy kismotort. Aztán nagy nehezen a kerítésen kívül megpillantottam, amint egy idegen gyerek teper vele. Az anyukája pár méterre tőle telefonált. Első gyerekes anyukaként, én ekkor szembesültem először azzal, hogy amit leteszünk a játszótéren, az bizony könyörtelenül bekerül a közösbe, legyen szó kismotorról vagy drágább bicikliről. A játszótéri alapvető szabály erre vonatkozóan azonban az lenne, hogy illik kölcsönkérni a tulajtól a tetszetős járművet, vagy éppen a homokozó lapátot, és a játék végén illik vissza is adni azt. Ez annyira evidens, de sajnos nem mindenkinek, és ezt el kell fogadni.
Ne akadj ki semmin! Még akkor sem, ha te gyereked soha nem tenne ilyet
Toporzékoló hisztiző gyereket mindenki látott már a játszótereken, aki mondjuk azért sír, mert még nem akar hazamenni, vagy mert álmos vagy éhes, vagy ki tudja miért. Ilyenkor jobb, ha nem lövellsz szemrehányó pillantásokat a szülő felé, mert ha egy kisgyerek viselkedik így, bizonyára nem anyukája rossz nevelési módszere miatt teszi, csupán életkori sajátosságok vagy a heves temperamentuma miatt. Fogadd el békében, hogy minden gyerek más, még akkor is, ha a tiéd másfél óráig képes egyhelyben homokozni és mindig mindenben engedelmeskedik neked. Nem véletlen, hogy gyakran még a testvérek között is éles ellentétek vannak a viselkedésükben, és a dackorszakon túl ez gyakran keresendő abban, milyen tulajdonságokat örökölt. A következő szabály tehát röviden annyi, hogy ne botránkozz meg semmi hisztivel kapcsolatos dolgon, mert nem tudhatod, holnap te milyen problémával szembesülsz, hiszen a gyerekek mindig szolgálnak valami édes kis meglepetéssel.
Az agresszív viselkedés semmikor sem helyes, és jobb, ha ennek hangot is adsz
Egyáltalán nem szeretem azt, ha egy szülő a másik gyerekét nevelni próbálja nyilvános helyen, hiszen ez nem az ő hatásköre. De vannak helyzetek, ami kivételnek számít és nem szabad hallgatni. Történt egyszer, hogy az akkor hároméves lányomat szándékosan fellökte a homokozóba egy iskoláskorú kisfiú, úgy hogy ő elesett, a fiú pedig tovább sétált, úgy éreztem határozottan rá kell szólnom a kis szemtelenre. Persze nem ordítottam le a haját még akkor sem, ha bennem élő anyaoroszlán legszívesebben ezt tette volna, de azért utána mentem és megkérdeztem ezt vajon miért csinálta, és megmondtam neki, többet ilyet ne tegyen, mert ez nagyon csúnya dolog. Szerencsére az anyukája bocsánatot kért helyette is, és megkérdezte minden rendben van-e. Nem volt rendben, de háborgó lelkem megnyugodott, mert nem történt nagyobb baj.
A másik gyakori probléma, ha valamelyik nagyobb gyerek, csupa szeretetből homokkal dobálózik a kisebbek szeme előtt. Általában finoman ekkor is jobb leállítani az akciót, főleg ha az illető anyukája vagy apukája, más anyukával, apukával annyira elmélyülten beszélget, hogy fogalma sincs arról, mi folyik a homokozóban. Ha pedig nem szeretünk beszólni másnak még kulturáltan és lehelet finoman sem, egyszerűen álljunk odébb a gyerekünkkel együtt.
Ha már leviszed a kicsit a játszótérre, figyelj is rá!
Tudom, hogy minden kismama mindig nagyon fáradt, és tudom, hogy létezik a kialvatlanságnak egy olyan szintje, amikor a figyelem lankad, és nem olyan éber, mint amilyennek lennie kellene. De ha már egyszer leviszed a kicsit a játszótérre, ne hagyd hosszabb időre úgy magára, hogy intenzíven mással foglalkozol. Irigylem azokat az anyukákat, akik a legkisebb rossz érzés nélkül, képesek egy könyvvel leülni egy padra, amit játék idő végén elegánsan becsuknak, majd hazaballagnak a gyerekkel, vagy akik úgy el tudnak merülni a mobiljuk rejtelmeiben, hogy nem veszik észre, mi történik körülöttük és egyszerűen ráhagyatkoznak a többi anyuka éberségére.
Például, ne várd el egy másik szülőtől, hogy csupa kedvességből elkapja a te kicsikédet, mert majdnem leesett a mászókáról vagy, hogy más szaladjon oda, ha a te gyerkőcöd esett el a biciklivel. Jó ezek extrém esetek, de ha már levitted a kicsit a játszótérre, bizony illik odafigyelni arra, mit csinál. Nem arról van szó, hogy ne hagyd önállóan játszani, csupán arról, légy figyelmes, igen még akkor is, ha nagyon szereted a telefonodat nyomkodni, vagy már egy hete nem aludtál és jó lenne egy kicsit magad elé bambulni. Ja, hogy mindez teljesen természetes számodra és felesleges volt leírnom? Nos, akkor nagyon örülök neki, bárcsak mindenki így gondolkozna erről a dologról.
Pető Amy