A fegyelmezés soha nem könnyű kérdés, a legjobb szülőknek se sikerül mindig. Legfőképpen azért, mert néha tényleg ideges leszel, nehezen tolerálsz valamit, és ilyenkor nehéz következetes és racionális módon fegyelmezni, mert téged is elragadnak az érzelmek.
A fegyelmezésnek a tanításról kell szólnia, nem a büntetésről. Mégis sokszor előfordul, amikor egy szülőnek elege lesz, akkor fegyelmezésként csak szabadjára engedia bosszúságát, ahelyett, hogy a tanítási oldalra koncentrálna. Ezért érdemes megpróbálni ilyenkor uralkodni a szüülőnek a saját érzésein. Ehhez segíthet a következő 6 tanács:
1. Először nyugodj le
Amikor dühös vagy, nem csak, hogy az érzelmeid vezérlik, ahogy rászólsz a gyerekre, de következetlenséghez is vezethet. Például, ha a gyerek ugrál a kanapén, te pedig egyszerűen figyelmen kívül hagyod, majd amikor az ugrálással lever egy lámpát, és elkezdesz kiabálni, hogy “nézd meg mit csináltál, hogy viselkedsz”, akkor nem fogja érteni: miért volt percekkel ezelőtt még oké az ugrálás, most meg hirtelen nem az?
Ilyenkor ahelyett, hogy rászóltál volna az ugrálás miatt, mikor még nyugodt voltál, kiabálni kezdesz most, amikor már dühös vagy. Ráadásul a gyerekeknek sokkal kevésbé jön át “az üzenet”, ha a szülő kiabál: ilyenkor félnek, és nem a mondanivalód tartalma ragad meg, hanem a félelem. Ezért mielőtt rászólnál, nyugodj le, és csak utána magyarázd el, hogy mit tett rosszul.
2. Gondolj a következményekre
A fegyelmezés nem hatékony, ha általánosságban teszed és csak a dühös akarod levezetni. A “megőrjítesz már” – típusú megjegyzések nem fogják lenyugtatni a gyereked és abbahagyatni vele, amit csinál. Gondold végig, mit szeretnél elérni az adott szituációban és magyarázd el neki. Hiszen a célod a fegyelmezéssel az, hogy a gyerek megtanuljon viselkedni, megtanulja a szabályokat, miközben jó marad a kapcsolatotok, mégis érzékeltetni szeretnéd vele, hogy nem lesz minden úgy, ahogy ő akarja. Ha tehát ezeket végiggondolod, akkor márhogy tudod felépíteni az érvelésed.
3. Érzelmek felől közelíts
Amikor egy gyerek kezd elfáradni, stresszes és emiatt elkezd rosszul viselkedni, akkor először érzelmi oldalról közelíts hozzá. Guggolj le hozzá, öleld meg, és próbáld meg így lenyugtatni, anélkül, hogy veszekednél, érvelnél vagy próbálnál rászólni. Próbáld elmondani neki, hogy látod rajta, hogy most valami bántja.
Ha már megnyugodott, könnyebben találtok egy megoldást a problémára, amitől abbahagyja a rossz viselkedést. Ha például az a probléma, hogy a gyerek lefekvés előtt még enne egy sütit, akkor tudsz neki alternatívát ajánlani: mi lenne, ha a következő héten sütnétek sütit együtt, most pedig inkább mesét olvastok. Persze nem mindig ilyen egyértelmű a helyzet megoldása, de mindig találhatsz valamit, ami feloldja a problémát.
4. Soha ne büntess fizikálisan
Bízunk benne, hogy ezt már nem is nagyon kell részletezni. A fizikai fenyítésnek semmi értelme. Hosszan sorolhatnánk, hogy miért, de az egyik legegyértelműbb érv az, hogy például attól nem fog jobban viselkedni.
Ugyanúgy nem szabad viszont elküldeni, hogy menjen a szobájába, és ne jöjjön ki egy darabig. Ezáltal megtagadod tőle a helyzet értelmezésének és a fejlődésnek a lehetőségét.
Azt szeretnéd, ha a gyereked képes lenne kommunikálni akkor is, amikor problémái vannak, ha tudná szociális közegben kezelni, ha valami neki nem tetszik, és tudna létezni emberek között. Ehhez nem megoldás, ha konfliktusos helyzetben neki “el kell vonulnia”.
5. Tanítsd empátiára
Ismerős a kép: az anyuka odarángatja a gyereket a játszótéren a másik gyerekhez, és azt mondja neki: “most pedig szépen kérj bocsánatot, amiért elvetted a játékát”. A gyerek elismétli a mondanivalót, elszalad, és bizony nem sokat tanult a helyzetből, azon kívül, hogy szerzett egy kellemetlen élményt.
Sokkal többre mész, ha egy ilyen helyzetben elmagyarázod a gyereknek, hogy miért rossz, amit csinált, megpróbálod rávenni, hogy képzelje el, ő hogyan érezte volna magát fordított helyzetben. Ha sikerül, akkor elkezdted az empátiára nevelni. Nem az a lényeg, hogy el tudjon mondani egy bocsánatkérést egy ilyen helyzetben, hanem hogy érezze, miért rossz, amit csinált.
6. Mutass példát
Ha az dominál benned, hogy szeressen a gyerek, ezért elnézel neki dolgokat, azzal nem tanítod meg, hogyan kell viselkedni a felnőtt életben, és attól rossz élményeket is szerez majd, hiszen nem tud beilleszkedni szociális helyzetekbe. Viszont ha túl szigorú vagy, az sem jó, és nincs sok értelme.
A legjobb tehát, amit tehetsz, hogy te a saját magad legjobbját adod, és példát mutatsz a gyereknek. Viselkedj úgy, amilyenre te is nevelni szeretnéd őt. Élj azon értékek és tulajdonságok mentén, amelyeket szeretnéd, ha a gyermeked számára természetesek lennének. Legyél türelmes, elfogadó és őszinte, viselkedj kedvesen és szeretetteljesen. Adj neki biztonságot és hagyd, hogy önmaga legyen! Engedd meg neki, hogy felfedezze a világot és megtalálja benne önmagát. Ne alkalmazz felesleges megkötéseket, amivel csak korlátozod őket, de figyelmen kívül hagyod az igényeiket. Így megértik majd az alapvető értékeket és a másik tiszteletét, miközben tudják, hogy ők szabadok.
Forrás: huffingtonpost.com