…ráadásul egyetlen nap alatt
Nagy reményekkel vágtam neki a műanyagmentes július kihívásnak, bár tudtam, hogy lesznek nehézségek a termékek beszerzésénél, a logisztikánál, de hittem benne, hogy meg tudom csinálni, amolyan Mónisan, 100, de minimum 95%-osan. Csak egy dologgal nem számoltam: az emberi tényezővel, azaz saját magammal.
Ne értsetek félre, elég elszánt vagyok, de az elszántságom kicsit olyan, mint a hold ciklikussága: néha erősebb, néha gyengébb és persze van, amikor a teljes nihil veszi át az uralmat: semmi nem érdekel (persze ésszerű kereteken belül).
Az első napot sikerült teljesíteni, dobozokban vettem a gyümölcsöt, zöldséget, papírzacskóban a pékárut. Másnap (a bukás oly közeli napján – a szerk.), azonban szembesültem azzal, hogy a gyerek túrós csuszát kíván étkezni. Nos, a túró műanyag dobozban vagy zacskóban van, a tejföl szintén. A bokámig ért az orrom szomorúságomban, de beszereztem a szükséges hozzávalókat, és ment minden az addigi mederben. Én elbuktam a műanyagmentes júliust, és persze hatalmasat csalódtam magamban, így még aznap a mekiben is elvertünk egy kisebb összeget.
Viszont, ahogy többen is mondták, és én is vallom: az, hogy akár egy diétában, akár egy kihívásban „elbukunk”, még nem jelenti azt, hogy hiábavaló volt a fáradozásunk. Hiszen azóta is zacskó nélkül vásárolom a zöldséget, gyümölcsöt, azóta is papírba teszem a pékárut. De igen, vannak olyan dolgok, amiket nem tudok kikerülni, bár szeretnék. Igyekszem nagyobb kiszerelést választani, hogy kevesebb szemetet termeljünk, és a megvásárolt szódagép is szuperül működik, no meg a kulacsos módszert is alkalmazzuk. Nem rendelek már az irodába ételt, hanem itthon főzök és a saját dobozomban viszek ebédet és minden mást is. Itthon készítem a kókuszrudat, és ha kicsit több időt töltünk majd édesanyámnál, megkérem, hogy készítsünk tésztát, amennyit csak tudunk, amiket vászonzacskóba, vagy dobozokba, esetleg üvegben fogok tárolni, mert azzal is spórolhatok néhány nejlonzacskót. Jól emlékszem, hogy apai nagymamám mennyi nyári délelőttöt és délutánt töltött a tésztakészítő gép társaságában – talán még megtaláljuk az elhagyatott házban.
A műanyagmentesség egy életforma. Jó eséllyel nem fog sikerülni egyik napról a másikra kitapasztalni, hogy mit és hogyan tudnánk javítani fogyasztói szokásainkon. De arra tökéletes a július, hogy tudatossá és figyelmessé tegyen bennünket az aggasztó környezetvédelmi kérdésekkel kapcsolatban. Hogy tényleg szükségem van-e még egy szoknyára, vagy pólóra? Tényleg annyira fontos, hogy annyira illatozzék a ruhám, vagy elég, ha csak tiszta, és vegyszermentes öblítővel átöblítem?
A műanyagmentes júliusért hálás vagyok: egy újabb kihívás elé állított, és akár a többi lehetetlennek tűnő feladat, ez is hozzásegített önmagam mélyebb megismeréséhez: hogy mennyire vagyok kényelmes? Mi az, amit könnyedén megteszek a lemondás érzése nélkül, és mi az, amit képtelen vagyok elengedni, vagy nélkülözni? Mi az, amit lemondásnak élek meg, de mégis bevállalom a könnyebb lelkiismeret és egy tisztább, élhetőbb jövő kedvéért?
Szóval, kedves sorstársam, ha te is belevágtál, de neked sem sikerült 100%-osan a műanyagmentes élet, ne aggódj: a kihívás célja egyáltalán nem az, hogy teljesen műanyagmentesek legyünk egy csapásra (pedig milyen jó lenne!), hanem csupán annyi, hogy elkezdjünk odafigyelni, elkerülni a műanyag használatát, ha lehetséges, fedezzük fel az alternatívákat és iktassuk be a hétköznapjainkba ezeket. Menjünk heti kétszer a piacra friss tejtermékért vagy húsáruért, készítsük el otthon, amit tudunk, és higgyünk benne, hogy a sok ezer, millió sorstársunk ugyanezt teszi. Így együtt tehetünk az élhetőbb bolygóért!