Tanulni itthon 2 kisiskolással, közben az ovissal játszani, főzni, mosni, vasalni, takarítani… nem könnyű.
Elérkeztünk az utolsó hetekhez, amikor mi már írhatjuk a felkiáltójelet a VAKÁCIÓ! végére. Mert az utolsó 3 nap már tanítás nélküli munkanap lesz, 15-én pedig osztályozó értekezlet. Visszatekintve erre a néhány hétre, eszembe jutnak a kiabálások, a veszekedések, hogy csináljátok már a feladatokat, a kicsi csitítása, hogy hagyja tanulni a nagyokat. De közben mégis az dominál, amit kaptunk. A sok-sok együtt töltött idő, az hogy olyan dolgokra is taníthattam őket, amit már rég elfeledtem, hogy a délutánokat a kertben tölthettük játékkal, mesével.
Szerencsések vagyunk, mert az iskola nem terhelt le minket (mégha néha úgy is tűnt), van kertünk, ahova ki tudtunk menni, van egy helyiségünk, ahol a férjem „nyugodtan” tudott dolgozni. De talán ami a legfontosabb, hogy én itthon tudtam maradni és csak a gyerekekkel a háztartással foglalkozni. És még így sem volt mindig könnyű. Nem is tudom, hogy aki 8 órában dolgozott a gyerek/gyerekek mellett hogyan csinálta…
És biztos az is sokat számított, hogy nem feltétlenül csak túlélni akartunk, nem tehernek éreztem ezt a néhány hetet. Sokan panaszkodtak a rajz, technika… feladatok miatt. Én próbáltam azt is játéknak felfogni. A tesi órai anyagok néha megugorhatatlannak tűntek, főleg amikor azon nyafogott a gyermek, hogy az iskolában ők bizony nem csinálnak ilyeneket, de kb. 9 hétig azzal is rendben voltunk. Az előző héten már én is azt mondtam, hogy kicsit átformáljuk az óra anyagát, de mozogni kell. És a kertnek hála, a mozgással semmi gondunk nem volt. Bicikliztek, fociztak, labdáztak a kertben.
Most, hogy már csak néhány nap van a tanításból, ki merem jelenteni, hogy nem csak túléltük, de többnyire szépen meg is éltük ezt a néhány hetet. Remélem, hogy a gyermekeimnek nem rossz emlékként maradnak meg az együtt töltött pillanatok. Az minden esetre jó jel, hogy nem vágynak vissza az iskolába június 2-tól, így marad mindenki itthon. És bár a kicsi a játék miatt délelőttökre elment oviba, a 4. napon hazahoztuk minden felszerelését, mert azt mondta, jobb itthon. Itthon, ahol délelőtt többnyire egyedül játszik, de tudja, hogy 11-től az anyukája is tud már vele foglalkozni, tud vele sütni, főzni, játszani, s ahol naponta több mesét is hallhat, mert az anyával/szülővel töltött idő pótolhatatlan!
mnem