A mostani témám lehet megosztó lesz, de még mindig azt képviselem, hogy őszinte leszek és nem képmutató… Szóval nem fogok úgy csinálni, mintha nem néznének a gyerekeim mesét. Volt olyan nyarunk, amikor egy együtt lefestett lepedővel letakartuk a TV-t és valóban 0 mese volt. Ismerem az ajánlásokat, hogy mennyi képernyőidő ajánlott az egyes korosztályoknak, és igyekszem is erre odafigyelni. Ez nem egy bűnbánati írás lesz, hanem egy rajzfilm ajánló, olyan mesékről, amiket pszichológiai szempontból hasznosnak tartok, olyanok, amiket együtt nézve fantasztikus beszélgetések indítója lehet…
Amit abszolút kártékonynak gondolok az a tv, mint háttérzaj, ami nagyon káros a gyermeki idegrendszernek. Aztán nálunk mobilozás és számítógépezés sincs, ilyen pici gyerekek mellett. A téli hideg, ködszitálós időben a mozgásigény kielégítésének támogatására használtuk a testvéremtől kölcsönkapott kinectet (Xbox), de már ez sem kerül elő, ahogy a tavasz bekopogott.
Leírom nálunk, hogy van akkor a képernyőidő. A szó hagyományos értelmében vett tv nincs. Bevan kötve a kábel, de a set-top boxot, a készülék vevő egységét, kihúztuk és elraktuk. Tehát ott van a képernyő, amire egy laptopot vagy egy pendrive-ot szoktunk rádugni, és így néznek a fiaink általunk vagy együtt kiválasztott mesét. Hogy mikor? Újabb „botrányos” dolog, de az én nagyobb gyerekeim nem alszanak már délután. Az 5.5 évesem 4 évesen teljesen leszokott róla, a 3.5 éves kb 3 évesen szokott le itthonra. Oviban még elalszik, de itthon 1-1,5 óra küzdelem az ára az alvásnak, amíg nem tudom hova tenni a kicsit, és még más a bioritmusuk, alvás idejük. Ha oviban elalszik, akkor borítékolhatom, hogy – noha 8-kor ágyba tesszük -10 előtt nem alszik el, és úgy is 6-kor kel. Ha nem alszik délután, este 8-kor már húzza a lóbőrt. Tehát egy pár hét küzdelem után elengedtem a délutáni alvást (én 2.5 éves koromtól nem aludtam ebéd után édesanyám szerint). Most, hogy ismét „otthonovi” van, szépen strukturálom a napokat, ebéd után pihenni kell, és noha korántsem a legjobb megoldás, de minden segítség nélkül maradva, túlterhelt idegrendszerrel több próbálkozás után az alakult ki, hogy ebéd után egy nagy mesét megnézhetnek a fiúk, szépen fekve, nyugiban, ha meg tudnak egyezni, mit szeretnének. Ebben az időben kell mindazt pótolnom, amit mellettük nem tudok: főzés, takarítás, vagy épp cikkírás. Amire nagyon odafigyelek, hogy soha nem nézhetnek meg egy mesét elsőre nélkülem. Miért nem? Mert tudnom kell, miről szól az adott rajzfilm, leginkább elő nézem egyedül vagy a párommal, és döntünk, hogy kompatibilis-e a gyerekeinkkel. Elsőre szeretem, ha úgy nézik, hogy mellettük vagyok (pl ott dolgozom), hogy ha bármi meglepi őket, vagy jobban érdekli, esetleg nem értik, akkor ott helyben át tudjuk beszélni. Nehéz, hogy amikor a nagyfiam volt kicsi, csak vele kellett számolni, de a középsőm a bátyja miatt, azért nagyobb képernyőidőt kap, mint azt ideálisnak vélném… sajnos jelen időszak nem az ideálisról szól, de legalább a minőségre oda tudok így is figyelni, aztán a jobb idővel, biztosan kiköltözünk a szabadba, és megint eltűnik a megnövekedett mesenézés.
El is jutottunk a fő témámig, nevezetesen, hogy vannak mesék, amik nem csak szórakoztatóak, de különböző fontos témákat könnyebben meg is értenek a fiaim általuk. Egyik sem hibátlan, de az erényeik a szememben messze felül múlják a hiányosságaikat. Nem utolsó sorban felnőttként is nagyon élvezetesek. Minden rajzfilmről oldalakat lehetne írni, én azonban csak egy-egy gondolatot villantok fel, nézzétek meg inkább őket magatok 🙂 . Lássuk a listát!
- Agymanók
Amilyen katasztrofális a magyar cím (az angolban direkt semmi címkét nem aggattak a szereplőkre, ott a „belülről ki” vagy „kifordítva” kifejezés volt a cím), annyira csodás ez a mese. Egy 11 éves kislány érzelmi életét láthatjuk egy hatalmas változás közben, humorosan, szórakoztatóan, mégis elég hitelesen. A mese kapcsán millió dologról beszélgethetünk a gyerekekkel, de számomra az egyik legfőbb az a tanulság, hogy minden érzelmet fontos megélni, nem kell mindig boldognak lenni, és a problémáinkat ki kell fejeznünk azok felé, akik fontosak nekünk. A legkisebbek a mélyebb réteget valószínűleg nem értik, de egy rövid kicsit ijesztőbb jelenetet leszámítva, nekik is maximálisan nézhető és élvezhető.
- Coco
Egy mese a halálról, a család fontosságáról, a hagyományokról, az álmokról és az önazonosságról. A Coco nálunk minden halottak napja környékén előkerül, noha a történet a mexikói halottak napi hagyományhoz kötődik, de mégis ennek kapcsán tudunk beszélni a gyerekekkel a túlvilágról. A saját családomban más a hitünk, de ez nem befolyásolja a mese nézhetőségét. Mindemellett csodás zenéje van
- Előre (angolul Onward)
Ez egy nagyon új, talán 2019-es animációs film, amiért a gyerekeim és én is rajongunk. A történet egy olyan világban játszódik, ahol a kalandjátékok, a fantasy lényei a lakók, de az életük meglehetősen hétköznapi. A központban egy testvérpár áll, akik elvesztették az édesapjukat még a kisebbik fivér születése előtt, de egy varázslat (ebben a világban közel senki nem hisz a varázslatban) segítségével egy napot együtt tölthetnek apjukkal. Ha sikerül. A történet a testvérek közti kapcsolatról, a felnőtté válásról, önmagunk megtapasztalárásól szól, sok humorral. Én nagyon tudom ajánlani.
- Csodapark
Ezt a mesét is nemrég ismertem meg. Egy kislány és az ő csodálatos képzelete áll a középpontjában. Nagyon tetszik benne, hogy a különlegessége nem egy kirekesztett, „kockává” teszi őt (pedig matek táborba is megy), hanem népszerűvé. De amiért én ajánlom az az, hogy a fő mondanivalója: őrizd meg a belső tüzed, önmagad. A kislány édesanyja nagyon beteg lesz, a történet azt mutatja be, hogyan hat ez a főszereplőre, hogyan küzd meg vele.
- Vaiana – WALL-E
Lehet fura ezt a két mesét egymás mellett látni. Mindkettőt nagyon szeretem, mindkettőt másért, de az közös bennük, hogy jó beszélgetési alapok lehetnek az ember és a természet kapcsolatára, az egyensúlyra, a felelősségünkre. A Vaiana történetének van egy polinéz történeti alapja, ennek kapcsán mi beszélgettünk a nagyfiammal a szigetlakó népekről, kultúráról, de fontos szál itt is az önazonosság, valamint a kapcsolatunk múltunkhoz, gyökereinkhez, őseinkhez. Ezzel szemben a WALL-E egy gyerek sci-fi, mely olyan jövőképet mutat be a nézőknek, ahol egy kisrobot szinte emberibb, mint a fogyasztó társadalom kényelmében tespedő emberiség. A gyerekekkel jó téma lehet ennek kapcsán, hogy hogyan akadályozhatnánk meg ezt a jövőt.
- Szenilla nyomában
A középső kisfiam kedvenc meséje volt hosszú ideig. Lehetne azt mondani, hogy a Némó nyomában folytatása, de anélkül is megáll önállóan (az enyémek hamarabb is látták, mint az „első részt”). Amiért felkerült a listámra az az üzenete: ha valaki furcsa, esetleg egyes dolgokban hátrányból indul, más, mint a többiek, attól még lehet fantasztikusan értékes, jól működő „személy”. Nagyon nagy lelke van ennek a mesének
- Őrzők legendája
Szerintem ez az animációs film méltatlanul kevés figyelmet kapott. Amellett, hogy lélegzetelállító grafikája van, szerintem a tökéletes segédeszköz arra, hogy a gyerekekkel olyan súlyos témákról beszéljünk, mint a rasszizmus, elnyomás, sztereotípiák és az ezzel szemben álló – én értelmezésemben valódi keresztényi – szeretet. A történet szereplői baglyok, ahol egyik oldalon állnak a hősi Őrzők, a másikon az elnyomó, a többi bagoly feletti felsőbbrendűséget hirdető gyöngybaglyok (őket latin nevükön mondják a mesében, a nagyfiam a mai napig tito albanak hívja ezért a gyöngybaglyokat). Rengeteg csodás üzenete van a hibái mellett is, mint például, hogy nem a legszebb és legnagyobb lesz a legbátrabb lovag, vagy maga az őrzők esküje, hogy éppé teszik, ami eltört, erőssé a gyengét és legyőzik a gonoszt.
+1. karácsonyra: Csillag
Ezt a mesét azért említem meg, mert kb az egyetlen, ami úgy szól a karácsonyról, hogy az eredeti történetet veszi végig, nem a Mikulás kalandjait mutogatja. Nekem ez fontos, és mindezt úgy teszi, hogy közben lehet nevetni, hisz egy szamár szempontjából mutatja Jézus születésének történetét.
+2 ha csak szórakoznánk: Vannak olyan mesék, amiken nem kell sokat gondolkodni, de nagyon szórakoztatóak az egész családnak. Nálam ehhez kell, hogy humoros legyen, kedves, a lehető legminimálisabban ijesztő. Két ilyet ajánlok: Énekelj és a Kiskedvencek titkos élete 2-t. Az egyet utóbbiból nem engedném még megnézni a gyerekeimnek, és nekem sem tetszett, épp ezért nagyon kritikusan álltam a másodikhoz, mikor ajánlották, de ez egy nagyon cuki és hihetetlen humoros történet. Az Énekelj pedig amellett, hogy egy hihetetlen jó zenékkel ellátott mese, semmi ijesztőt nem tartalmaz, megmosolyogató és bizonyos szempontból bátorító darab 🙂