Már pár napja téma nálunk a gyerekekkel, hogy a Föld napja lesz a héten. Nem tudom, hogy jött szóba, de a majd 6 éves nagyfiam nagyon számon tartotta. Ugye tavaly ilyenkor sem jártak oviba, itthon beszélgettünk róla, meg volt tematikához illő színezőjük – ez nagyon megmaradt nekik, ma is többször felhozták, hogy lesz-e Föld napi színező. Ma nem tervezem. Nagyon semmi kiemelkedően extrát nem tervezek, mert nálunk máshogy van Föld napja. Lehetőleg az év 365 napján. Mondom is hogyan.
Persze a héten többször is szóba került, hogy mi lesz április 22-én, hogy ez miért fontos, és már ma is többször beszélgettünk róla, és még fogunk is, de kétlem, hogy a mai nap igazi üzenetét egy-két foglalkozással vagy plusz programmal át tudnám adni. Azt hiszem ehhez, mint a gyereknevelésben szinte mindenhez, a legfontosabb a példamutatás, a szülőiviselkedés és vélekedések, ami alapjai lehetnek a gyermekeink későbbi értékrendjének.
Amit ma tervezek még velük, az nem túl sok, mivel egyedül leszek velük alvásig, és ugye egy egyéves totyogós mellett nem egyszerű… de Borcsa tervez, meglátjuk a gyerekek és a körülmények mit végeznek 🙂 . Szóval az a tervem, hogy délután muskátlit fogok velük ültetni, kicsit dolgozzanak mind egy élet gondozásán, érezzék a földet az ujjaik között, közben beszélgethetünk a növények szükségleteiről és hasznosságáról. Emellett a másik ”program” számukra a fejemben egy Agi Bagi rész megnézése, és erről való beszélgetés. Ebben a mesében kifejezetten jó részek is voltak emlékeim szerint az egyes ökológiailag fontos üzenetek feldolgozásához.
Szóval mint látjátok, nem tervezem ma megváltani a világot, egy minimális fókuszváltáson kívül. Számomra van fontosabb, és az a hétköznapok környezettudatos megélése, amibe igyekszem a fiaimat is teljesen bevonni. Erről írok egy kicsit most, hogy nálunk miben nőnek fel ilyen szempontból, és örülnék, ha ti is leírnátok majd, hogy ti mit és hogyan igyekeztek átadni a gyerekeiteknek környezettudatosság szempontjából.
- Alap értékrend és beszélgetések: szinte minden kirándulásunkon (ami nálunk elég gyakori), sétánkon, kertben töltött időnkben rengeteget mesélünk, magyarázunk a gyerekeknek, és sokat kérdezzük őket a véleményükről. Beszélgetünk a bolygó forrásaink végességéről, a pazarlásról, a szemetelésről, hangsúlyozzuk, hogy a természetben hogyan illik viselkedni, hogy mit jelent, hogy vendégek vagyunk a természetben, és a bolygón sem mi vagyunk a legfontosabb élőlények, csak az egész részei. Sokszor mesélünk nekik arról, hogy mit jelent, ha megbomlik az egyensúly, mit tehetünk ellene. Vannak egyébként kiválóan jó mesék is ennek a témának körbejárásához (pl, a WALL-E, vagy nagyoknak az Avatar)
- Cselekedetek: mondhatnánk, hogy beszélni bárki tud, és teljesen igaz is lenne. A mi cselekedeteink mutatnak utat a gyerekeink számára. Nálunk nagyon sok mindenben vehetik észre a gyerekek a zöldebb gondolkodást, és igyekszünk, hogy ne csak észre vegyék, de részt is vehessenek benne.
- Ilyen a szemétszedés ha sétálunk, ami covid előtt rendszeres program volt, most azért jobban rá kell készülnünk kesztyűkkel és fertőtlenítővel, de még mindig megtesszük.
- Ilyen, ahogy a saját szemetet kezeljük: minél kevesebb legyen, és azt is 3 felé osztjuk: szelektív, sima hulladék és zöld, ami komposztálásra kerül vagy a csirkékhez. Már a 3 évesünknek is magától értetődő, hogy minden egyes kidobandó dolognál megkérdezi, hogy hova kell dobni.
- Ilyen dolog az itthoni újrahasznosítás (például most felújításból maradt faanyagból hozzuk rendbe a kerti hintaágyat, csináltunk új polcokat, szinte mindent a gyerekekkel közösen, közben végig magyarázva nekik).
- Ilyen bizonyos termékek helyettesítése: nem egyszer fordult elő, hogy akár a 3 fiammal együtt főztem meg a mosószert, szintén átbeszélve közben, miért is jobb így. Azt is látják, hogy mi nem veszünk vegyszereket eceten kívül.
- Számukra a moshatópelenka használat is alapvető, hisz mindhármukat végigkíséri, a nagyok már a kistesóknál is ezt látják.
- Mindenhol energiahatékony izzó van, de emellett is nagyon nagy figyelmet fordítunk a lámpák lekapcsolására, és ezt a gyerekeinktől is megköveteljük.
- Vízfogyasztásra is nagyon ügyelünk, nem folyatjuk a vizet, minden alkalommal, mikor a fiúk mégis sokáig pacsálnak, beszélgetünk velük a víztartalékokról, és a pazarlásról.
- Autók használata: egy kilométer tőlünk az ovi, sokszor ha nem ideális az idő, vagy kényelmeskednének a fiúk, húzzák a szájukat, hogy gyalog megyünk, de meg kell tanulniuk, hogy ez nem egy olyan távolság, amiért autóba ülünk. Persze nem minden áron gyaloglunk, de egy kis szemerkélés, vagy hó nem állíthat meg minket 🙂
- Kertrendezés: én mindig együtt kertészkedem a fiúkkal, közben figyeljük az állatokat és növényeket. Tavaly már elkezdtünk csinálni egy méhecskehotelt, idén együtt rakták fel az apjukkal a denevérodut, mert már ők is tudják, hogy a denevér, nem csak csodás állat, de a legjobb szúnyogírtó és vegyszer sem kell.
- Nem fogyasztunk palackos üdítőket, de dobozosat se nagyon.
- Tárgyak: igyekszünk magunknak és gyerekeinknek is minél kevesebb dolgot venni. Például utálom a fröccsöntött műanyag dolgokat, amikhez persze a gyerekek vonzódnak, főleg ha zenél meg villog. Ilyenkor hosszan beszélgetünk az ilyen tárgyak „áráról”. Ugyanígy azt is látják, hogy a ruháinkat elajándékozzunk, és magunknak is leginkább használtan veszek mindent, nem csak anyagi, inkább tudatossági szempontból.
- Állatok tisztelete: az, hogy tyúkokat tartunk, leginkább onnan jött, hogy nem akartunk a tojásipart és a tyúkok kihasználását támogatni. A tejfogyasztásra is igyekszünk figyelni, de itt még bőven nagyok a hiányosságaink. Ellenben már találtunk olyan sajtforrást, ahol úgy bánnak az állatokkal, ahogyan mi azt jónak tartjuk. Az állati eredetű táplálékról nem mondtunk le, tudom, lehetne, próbáltuk, számunkra nem jött be, de ez a mi megélésünk. Ugyanakkor a húsevés árát igyekszünk tisztázni a gyerekekkel: hogy bizonya csirkemell, amit megfőzök nekik, az valaha egy élő, lélegző állat része volt, hogy egy-egy étel ára, sokszor egy élet.
Így főzzük a házi mosószert 3 gyerekkel
Azt hiszem, még nagyon sokáig folytathatnám, de talán látszik, hogy a legfontosabb az, hogy mi magunk mit érzünk, teszünk a Földünkkel kapcsolatban. Csodáljuk a természetet, de csak akkor mikor kedvünk szottyan hozzá, mert egyébként felette állunk, akik megtehetik? Esetleg legyintünk a klímaváltozás és szemét problémájára, mert az emberiség majd úgyis megoldja a technológiai fejlődéssel? Vagy kellő alázattal belátjuk, hogy a rendszernek csak alkotóelemei vagyunk, akiknek minden cselekedete kihat az egészre, legyen az jó vagy rossz. Belátjuk-e a saját felelősségünk, főleg a jövő generáció hozzáállásának, formálásában? Tudunk-e lehetőségeinkhez képet (!) áldozatokat hozni, a fenntarthatóbb jövő és élet oltárán: mint például, hogy nem Kínából rendelek valamit pár száz forinttal olcsóbban, hanem itt veszem meg (még ha eredetileg az is onnan jön, kevesebb az utaztatás), vagy nem a spanyol paradicsomot veszem meg a madaras boltban, hanem a helyi nénijét. Azt gondolom egy teljes gondolkodási keretet kell váltanunk, ha meg akarjuk menteni a bolygót, amiben még nekem is van hova fejlődnöm. És nem, nem igaz, hogy az egyén nem számít. Ha egyre többen gondolkodnak és tesznek máshogy, azzal elindulhat a változás. Kicsiben, majd egyre nagyobban. Én ezt akarom hinni és ezért teszek.