Egy apró történet a hétköznapi csodákról…
Több mint egy éve már, hogy megtörtént ez a kis eset, de a mai napig rendszeresen látom a fickót az aluljáróban, és valahányszor elhaladok mellette, mindig eszembe jut a történetünk.
Már akkor is rendszeresen gitározott ott, sejtésem szerint fedél nélkül él, de az egyik nap hangszer nélkül ült a földön, csak egy kartontáblát tartva maga előtt:
„Ellopták a gitárom. Új hangszerre gyűjtök.”
Nem tudtam, hogy marketingfogás-e vagy a puszta valóság, de nem is akartam mérlegelni vagy eldönteni. Egyszerűen megsajnáltam, és a kép napokig velem maradt.
Aztán nem sokkal később csoda történt: újra ott ült a megszokott helyén, gitárral a kezében, és békésen pengette a húrokat.
Nem lett jobb zenész 😊, de újra volt gitárja!
Azóta is valahányszor meglátom őt pengetni, elönt ugyanaz a melegség, mint akkor.
Nem tudom, hogy akkor megkerült-e a régi hangszere, vett-e egy másikat a gyűjtésből, vagy kapott valakitől egy használtat, de nem is ez a lényeg.
Hanem az az érzés, amit azóta is magammal hordozok:
- Milyen jó, hogy újra tud játszani és „dolgozni”!
- Milyen jó, hogy képesek vagyunk szívből örülni egy teljesen ismeretlen ember sikerének!
- Milyen jó volt látni, hogy amikor elmeséltem a környezetemnek, ők sem néztek rám közönyösen, hanem együtt örültek velem!
Milyen jó ráébredni arra, hogy ha nyitott szemmel és nyitott szívvel járunk, néha ennyi is elég a valódi boldogsághoz. Mert a csodák nem a megvalósíthatatlannak tűnő nagy dolgokban, hanem a mindennapok legapróbb, szinte láthatatlan mozzanataiban lakoznak.
Mühl-Kovács Linda
A Hol lakik a boldogság? könyv szerzője és a HappiNest módszer megalkotója
( happinest.club, https://www.facebook.com/HappiNest.club )