Nemrég azon gondolkodtam, mennyire megváltozott nálunk a szereposztás a vásárlásoknál. Régen a gyerek kinézett valamit, megkérdezte, megveheti-e, a szülő pedig eldöntötte, hogy igen vagy nem. Kamaszokkal ez már egyáltalán nem ilyen egyszerű. Sőt, néha azon kapom magam, hogy nem én ajánlok nekik valamit, hanem ők nekem.
Ha külföldön Sephorában járunk, vagy itthon bemegyünk a dm-be, a lányom már mutatja is, melyik az az arckrém, szérum vagy más termék, ami most nagyon megy. És sokszor nem magának mutatja, hanem nekem. „Anya, ezt nézd meg, ez nagyon jó!”
Attól persze, hogy valami trendi a TikTokon, én még nem teszem automatikusan a kosárba. Utána rákeresek, elolvasom a termékleírást, megnézem az összetevőket, mert nekem ez fontos. És az az érdekes, hogy általában tényleg jó dolgokat mutat. Ő pedig közben azt látja tőlem, hogy attól, hogy valaki egy videóban azt mondta valamire, hogy fantasztikus, még érdemes egy kicsit utánanézni.
Tulajdonképpen együtt tanítjuk egymást. Ő megmutatja nekem, mi az új, én pedig talán azt neki, hogyan érdemes eldönteni, hogy az újdonság valóban jó-e.
És ez messze nem csak a szépségápolásról szól.
A Scrub Daddy márkát például én egyáltalán nem ismertem. Egy Lidl-vásárlás alkalmával a lányom meglátta a polcon, és rögtön mondta, hogy ezt ismeri, videókban látta, és szerinte próbáljuk ki. Mondtam, rendben, nézzük meg, mitől lehet jobb, mint amit eddig használtunk. Megvettük, kipróbáltuk – és tényleg nagyon bevált.
Még hosszan tudnám sorolni az ilyen eseteket. Nálunk ez elsősorban a lányomnál látványos, de mindkét gyereknél természetessé vált például a Vinted használata. Nemcsak vásárolnak rajta, hanem el is adják azt, amit már nem hordanak, és néha turkálókba is elmegyünk. Nekik a használt ruha egyáltalán nem valamiféle szükségmegoldás. Ha találnak valami jót, akkor találtak valami jót – teljesen mindegy, hogy újonnan vagy másodkézből.
És miközben sokat beszélünk arról, hogy a közösségi média milyen vásárlási vágyakat kelt a gyerekeinkben, szerintem erről az oldaláról sokkal kevesebbet beszélünk: a kamaszaink már nem egyszerűen azt mondják meg, hogy ők mit szeretnének. Arra is egyre nagyobb hatással vannak, hogy mi mit veszünk.
Úgy tűnik, ez nem csak nálunk van így.
A PwC 2026-os, több mint ezer 7–14 éves amerikai gyereket és ugyanennyi szülőt vizsgáló kutatásában a gyerekek 61 százaléka mondta azt, hogy a közösségi média hatással van arra, mit szeretne megvenni. A 13–14 évesek 89 százalékának már saját okostelefonja van, a teljes 7–14 éves mintában pedig 97 százalék mondta azt, hogy legalább időnként önállóan dönt arról, mit vásárol. Ezek amerikai adatok, tehát természetesen nem lehet egy az egyben ráhúzni őket a magyar kamaszokra, de az irány azért elég jól látszik.
Egy másik 2026-os amerikai kutatásban a szülők 69 százaléka mondta azt, hogy a gyereke hatással van a rendszeres vásárlásaikra. És itt már nem csak arról van szó, hogy melyik játékot vagy cipőt szeretné a gyerek. Az élelmiszerektől a szépségápolási termékekig rengeteg családi vásárlásba beleszólnak.
A beauty világban ez talán még látványosabb. Egy idén publikált kutatás szerint a Sephorában és az e.l.f. Cosmeticsnél a vizsgált, szülők által fizetett vásárlások közel háromnegyedét maga a kamasz kezdeményezte. Vagyis anya fizet, de hogy mi kerül a kosárba, abban már nagyon komoly szerepe van a gyereknek.
Nekem erről persze rögtön a közös Sephora-látogatásaink jutnak eszembe.
De szerintem az egészben nem is az a legérdekesebb, hogy a kamaszaink hatással vannak ránk, hanem hogy ez fordítva is működik. Egy másik idei amerikai kutatásban a Gen Alpha korú tinik 80 százaléka azt mondta, hogy a szülei is befolyásolják azt, milyen márkákat szeret. A kutatók ezért már kifejezetten kétirányú hatásról beszélnek.
És én ezt érzem itthon is. A lányom megtanítja nekem, melyik az a termék, amiről éppen mindenki beszél. Én megmutatom neki, hogy attól még érdemes elolvasni, mi van benne. Ő talál valamit a TikTokon, én rákeresek máshol is. Ő hozza az újdonságot, én hozzáteszem a saját szempontjaimat.
És persze nem mindig ugyanarra jutunk.
Mert azért annak is van másik oldala, hogy a gyerekeink már nagyon fiatalon elképesztő mennyiségű termékkel, ajánlással és reklámmal találkoznak. A PwC kutatásában már a 7–9 évesek 57 százaléka is azt mondta, hogy a közösségi média hatással van arra, mit szeretne megvenni. Ezen azért szülőként érdemes elgondolkodni.
De én nem hiszem, hogy az a megoldás, ha minden TikTokon látott trendet automatikusan hülyeségnek minősítünk. Sokkal többet tanulhatnak abból, ha együtt megnézzük, tényleg jó-e az a termék. Ki ajánlja? Miért ajánlja? Reklámot látott vagy valódi véleményt? Mennyibe kerül máshol? Mi van benne? Tényleg szüksége van rá? Meg lehet venni használtan?
Tulajdonképpen ezek azok a kérdések, amelyekből lassan megtanulhatnak tudatos fogyasztóvá válni.
Közben pedig talán nekünk, szülőknek sem árt néha elfogadni, hogy nem feltétlenül mi tudunk mindent jobban. Én legalábbis már jó néhány olyan dolgot használok, amit eredetileg a lányom mutatott nekem.
És valószínűleg lesz még ilyen.
Nálatok hogy működik ez? Volt már olyan termék, márka, étterem vagy bármi más, amit a kamaszod mutatott neked, és végül te is megszeretted?