Bödőcs Tibortól hallottam először arról a tudományos kutatásról, amely a pszichedelikus szerek (például az LSD) agyi hatását vizsgálta. A tudósok megállapították, hogy a szer hatására a felnőttek agyműködése pontosan olyanná válik, mint a kisgyermekeké.
Ahogyan ezt előadta egy műsorban, az mélyen belém égett, és valljuk be, azóta is szinte minden áldott reggel eszembe jut, amikor a 15 perces cipőfelvételi drámával küzdök, vagy próbálom elindítani a családot.
Képzeld el a szituációt:
- Én ott állok, és komoly felnőttként magyarázom a cipő tépőzárját, az óramutató állását és a busz menetrendjét.
- Ő meg eközben méterekre tőlem táncikál, a falat nézi, vagy egy láthatatlan világban kalandozik.
És tudod mi a poén? Ez így teljesen normális.
Egyedül nekünk, felnőtteknek nehéz felfogni, hogy két teljesen eltérő dimenzióban létezünk.
A gyerekek a mesék, a dalok, az élmények és a határtalan fantázia világában élnek, ahová nekünk, komoly felnőtteknek ritkán van belépőjegyünk. Mi bent ragadtunk a feladatok és a teendők világában, míg ők a képzeletük segítségével épp egy szuper, színes, hangos és illatokkal teli utazáson vesznek részt.
Hát hogy a csudába figyelne a bal cipőjére, amikor gondolatban épp Peppa malaccal dagonyázik a legközelebbi pocsolyában?!
Ahogy Bödőcs mondta: én jövök neki a járdával, meg a cipővel, ő meg gondolatban épp Ozorán van…
Amikor erre rájöttem, elképesztően evidenssé vált minden. Nekem hihetetlenül sokat segített a mindennapokban megérteni, hogy nem ugyanabban a valóságban vagyunk. Néha összeér a két világunk, néha pedig teljesen különválik.
És amikor különválik, akkor nem bosszankodni kell, hanem türelmesnek lenni. Mert a gyereknek egyszerűen időre van szüksége ahhoz, hogy a saját kis belső fesztiváljáról visszatérjen a földre, és felfogja, mi is történik a mi unalmas felnőtt valóságunkban.
Remélem, ez a kis szemléletváltás neked is segít egy picit áthidalni a kaotikus reggeleket!
Mühl-Kovács Linda
A Hol lakik a boldogság? könyv szerzője és a HappiNest módszer megalkotója