Hányszor fordul elő veled, hogy csak egy pillanatra ránéznél az Instagramra, aztán húsz perccel később még mindig a telefonodat görgeted? Vagy hogy már azt sem tudod, miért vetted elő? Nálam rendszeresen megtörtént, ezért elkezdtem figyelni, mennyit telefonozom. Találtam egy appot, ami annyira bevált, hogy az egyik kamasz gyerekemet is rávettem a használatára. Az eredmény mindkettőnket meglepett.
Nemrég olvastam a nomofóbiáról. Az angol no mobile phone phobia kifejezésből ered, és azt a szorongást jelenti, amit akkor érzünk, ha nincs nálunk a telefon, lemerül, vagy valamiért nem tudjuk használni. Nem önálló pszichiátriai diagnózis, de a jelenség nagyon is létezik. És mielőtt azt gondolnánk, hogy ez megint csak a mai kamaszok baja, szerintem érdemes magunkba is nézni.
Én pontosan tudom, milyen könnyű rácsúszni. Este még megnézem az üzeneteimet, aztán valahogy az Instagramon kötök ki, reggel pedig sokszor már az ágyban nézem, mi történt a világban, amíg aludtam. Nem akarok álszent lenni, nekem is ott van a telefonom a hálószobában, pedig tudom, hogy nem kellene. Sokszor már nem is azért nyitok meg egy appot, mert keresek valamit, hanem csak megszokásból. Van két szabad percem, és már nyúlok is a telefonért. Azt a két percet akár azzal is tölthetném, hogy kinézek a fejemből. Ma már ezt is újra kell tanulnunk.
Egy ideje a ScreenZent használom. Beállíthatod benne, mely appok megnyitása előtt várjon a telefon néhány másodpercet. Amikor rányomok az Instagram ikonjára, nem nyílik meg azonnal, várnom kell egy kicsit, és csak utána döntök, hogy tényleg szeretném-e használni. Elsőre én is nevetségesnek találtam, hogy pár másodperc számítson valamit, de nálam meglepően jól működik. Addig eszembe jut, miért telepítettem az appot, és hogy nem akartam céltalanul görgetni. Nagyon sokszor végül meg sem nyitom az Instagramot.
A ScreenZenben napi megnyitási számot, időkorlátot és napszakokat is lehet állítani, de én a megnyitás előtti várakozást szeretem a legjobban. Ez nem tilt meg semmit, csak emlékeztet arra, hogy dönthetek másképp is.
Ami igazán meglepett: a kamaszomnál is működik. Rávettem (igazából ő mondta, amikor meséltem neki róla, hogy kipróbálja) az egyik gyerekemet, hogy próbálja ki, és egy idő után azt mondta, körülbelül a felére csökkent az Instagramon töltött ideje. Nálam is hasonló a helyzet, nagyjából megfeleződött a képernyőidőm azokon az appokon, ahol használom ezt a módszert. Ezt a telefonod beállításaiban te magad is ellenőrizheted. iPhone-on a Beállítások menüben a Képernyőidő, Androidon általában a Digitális jóllét alatt látod, melyik appal mennyi időt töltöttél, és a korábbi napokkal, hetekkel is összehasonlíthatod. Szerintem sokan meglepődnénk a számokon.
Persze a ScreenZen sem csodaszer, és az is kell hozzá, hogy tényleg szeretnénk változtatni. Nekem viszont sokat segített abban, hogy észrevegyem, milyen gyakran nyúlok teljesen feleslegesen a telefonomért. És amikor végül nem nyitom meg az Instagramot, nem egy másik közösségi oldalon kötök ki helyette. Sokkal gyakrabban veszek a kezembe egy könyvet, amire korábban rendszeresen azt mondtam, hogy nincs időm.
Szülőként rengeteget foglalkozunk a gyerekeink képernyőidejével. Szabályokat hozunk, korlátozunk, magyarázzuk, hogy nem kell minden értesítésre azonnal reagálni. A saját telefonhasználatunkat viszont sokkal ritkábban kérdőjelezzük meg, pedig a gyerekeink pontosan látják, mi hogyan használjuk. Ezért örülök, hogy a gyerekem is kipróbálta. Nem kellett elvennem a telefonját, és újabb szabályt sem kellett bevezetnem. Megmutattam neki valamit, ami nekem bevált, és úgy tűnik, neki is segít.
A ScreenZen ingyenes, iPhone-ra és Androidra is elérhető, a beállítások pedig személyre szabhatók. Szerintem érdemes azzal kezdeni, hogy megnézed a saját képernyőidődet, aztán kiválasztasz egyetlen appot, aminek a használatán változtatnál.
Nekem most az a következő célom, hogy a hálószobába ne vigyem be a telefonomat. Őszintén szólva ez nagyobb kihívásnak tűnik, mint az Instagram csökkentése. Már annak is örülök majd, ha egy teljes hétig sikerül betartanom, és remélem, idővel szokássá válik. Én ma elkezdem.
Nem az a cél, hogy egyáltalán ne használjuk a telefonunkat. Én is rengeteg időt töltök online a munkám miatt, és sok mindenre szeretem használni. De nem mindegy, hogy azért veszem elő, mert dolgom van vele, vagy mert észre sem veszem, hogy megint a kezemben van. És ha a gyerekeinktől elvárjuk, hogy tudatosan bánjanak a telefonjukkal, talán nem árt, ha mi is gyakoroljuk egy kicsit.