Hűvös téli éjszaka volt, még a hold sem világított. Ida és Gyuri kisfiúk, Máté ágya mellett kuporogtak és kis híján elnyomta őket az álom.
– Mesélni! – hangzott a parancs a sarokból. A szülők felrezzentek és bűntudatosan folytatták a történetet. Mátéka ma két szereplős mesét kért, tetszett neki, hogy anyja és apja is részt vesznek a felolvasásban.
Az ötéves lassan álomba szenderült és a felnőttek megkönnyebbülten vonszolták ki magukat a szobából.
– Legközelebb mesélhetnénk neki fejből. Valahol olvastam, hogy jót tesz az idegrendszernek – dünnyögte Ida. Gyuri elnyomott egy ásítást és egy megjegyzést, miszerint Mátéka idegrendszere így is jobb állapotban van, mint az övé.
Ebben a pillanatban kopogtak. Az ajtóban Gyuri régi barátja, Frici állt.
– Atyaisten – szaladt ki Gyuri száján. Nap közben egyszer eszébe jutott, hogy Frici bejelentkezett, de aztán rohant Mátékának gyógybetétes tornacipőt keresni és mindenről megfeledkezett.
Frici barna volt és vidám, előző este érkezett Spanyolországból. Nem zavartatta magát, egy pohár borral a kezében leült és mesélt, viccelődött, lelkesedett, megszínesedett körötte tér és idő. Ida és Gyuri irigyen nézték és próbáltak valahonnan mélyről ők is felhozni egy érdekes történetet, emlékfoszlányt.
– Mátéka százig tud számolni – tett egy próbát Ida.
– És holnaptól fejből mesélünk neki, mert az jót tesz az idegrendszernek – motyogta Gyuri. Frici értetlenül néztek őket.
– És ti hogy vagytok? – kérdezte kis szünet után.
– Jól – motyogta Ida és segélykérőn nézett férjére.
– Tényleg – erősítette meg Gyuri bátortalanul.
Korán lefeküdtek aludni. Fricinek a nappaliban ágyaztak, maguknak a hálóban. Ida és Gyuri némán feküdtek az ágyban.
– Miért nézted Frici fenekét, amikor felállt bort tölteni? – törte meg a csendet Gyuri. Ida zavartan hallgatott.
– Mert szép – válaszolta megtörten. Rettenetesen fáradtnak érezte magát.
Legközelebb másnap este szóltak egymáshoz. Gyuri akkor ért haza a munkából. Ida rá sem mert nézni.
– Pakolj, asszony! – szólalt meg Gyuri az ajtóban állva – Holnap Spanyolországba megyünk. Frici azt mondta, vigyáz a gyerekre. És még valami – dörmögte a férfi – Nem mondok esténként fejből mesét. A gondolatától is kiver a víz.
– Engem is – nevetett Ida és boldogan indult csomagolni.
