Tíz éve is meg van már annak, hogy először felmerült bennem egy játszóház létrehozásának ötlete.
Szerettem volna egy titokzatos, varázslatos, mesebeli helyet, aminek ajtaján belépve azonnal kívül maradhatna a valóság. Ahol önfeledten játszanánk, alkotnánk, mesélnék, zenélnénk gyerekekkel, de akár felnőttekkel is.
Ami minden szegletében egy kicsit ÉN vagyok.
Irreális álom volt, de nagyon szerettem játszadozni a gondolattal.
Tervezgettem, milyen lehetne…… Kik lehetnének azok a hozzám hasonló lelkületű, szellemiségű és értékrendű emberek, akikkel szívesen dolgoznék együtt, és ők is szívesen csatlakoznának hozzám. Milyen terei, színei, funkciói lehetnének a HÁZ-nak (így, csupa nagy betűvel), milyen lehetne a berendezése, a hangulata, és milyen tevékenységekkel tölthetnénk ott az időt.
A tíz év alatt hol elcsitult, hol újra fellobbant bennem a vágy…. aki tudott róla, többnyire biztatott, de én mégis tétova voltam.
Aztán tavaly, egy szép augusztus végi napon Kati barátnőm „fülön fogott”, és azt mondta: „VÁGJUNK BELE!”
Belevágtunk.
Egyik ötlet szülte a másikat, egyik ajtó becsukódott, de kinyílt helyette egy másik, egyik út járhatatlanná vált, ezért ráfordultunk egy másikra… Szorgalmasan szövögettük a terveket, kupacokba raktuk az ötleteinket, és azokat az eszközöket, játékokat, kellékeket, amik már akkor is a rendelkezésünkre álltak.
A legnagyobb kérdés természetesen az volt, hogy HOL és főképp MIBŐL keltsük életre ezeket az öteleteket.
A családomnak hála megkaptam használatra egy épületet, ami bár akkor igencsak jellegtelen, hideg-rideg, leromlott állagú volt, de négy hónapnyi intenzív munka, újítgatás és csinosítgatás eredményeként lett végre víz, villany és fűtés is, és napról napra közelebb kerültünk a célunkhoz: JÁTSZÓHÁZAT teremtettünk a színes falak közé.
Időközben két kedves barátunk, Tamás, és Andi is csatlakozott a csapatunkhoz. Mi így négyen ugyanazt a „gyereknyelvet” beszéljük, hasonló az értékrendünk, egy rugóra jár az agyunk, és akár szavak nélkül is jól egymás keze alá tudunk dolgozni.
December 16-án nyitottuk meg a játszóház kapuit, és azóta jó néhány emlékezetes és élménydús gyerek- és felnőttfoglalkozáson, születésnapi játékon is túl vagyunk, millió további tervvel és ötlettel a zsebünkben.
Szeretünk itt lenni, kizökkent a mindennapokból, feltölt, jólesően elfáraszt, kikapcsol….. Önfeledten, gyerekmódra játszunk, alkotunk, mesélünk, zenélünk mi is.
A csillogó szemeket, fülig mosolygó arcokat látva pedig hiszem, hogy nem csak mi, játékvezetők élvezzük az itt töltött órákat, hanem a velünk játszó, alkotó, mesélő zenélő gyerekek és felnőttek is….. ahogy azt 10 éve megálmodtam.
Pillants be hozzánk, a Hetedhét Házba, ahol a csodák laknak:
– Szilágyi Edit –