Képzelj el egy pirosan vibráló villogó STRESSZ feliratot. Mi jut eszedbe róla? Engedd szabadon a gondolataidat. Figyeld meg, hogy milyen érzések kavarognak benned. Ha kész vagy, akkor olvass tovább.
Szerintem csupa rossz, kellemetlen dolog jutott eszedbe. Mit szólsz, ha az mondom, hogy a stressz maga az élet? Vagy azt, hogy stressz nélkül nem lehet élni? Tudom, furán hangzik, de így van. Ez az, ami napról napra tovább visz minket.
A stressz szó napjainkban, már szinte elcsépeltnek tűnik. Már a csapból is ez folyik. Minden esetben kellemetlen élménnyel kapcsolódik össze. Sokan nincsenek tudatában annak, hogy a stressz szükséges az életünkhöz. A stressz mentes állapot a halál. A stressz kiváltó okai különbözőek, de a test sok esetben egyforma választ ad rájuk. A szervezet megpróbál alkalmazkodni az új helyzethez.
Álljon itt pár szó Selye Jánostól. Ha a stresszről beszélünk őt mindenképp meg kell említeni. Nos, szerinte: „A stressz a szervezet nem specifikus válasza bármilyen igénybevételre.” Minden fajta igénybevétel valamely tekintetben egyedi, azaz specifikus. Ok, de mi a specifikus? Például ha fázunk, el kezdünk remegni, hogy hőt termeljünk, ha melegünk van, izzadunk, hogy a párolgás hűtse a testünket.
A stressz reakciónak 3 szakasza van.
1. Alarm, vagy vészreakció.
Jellemzői: gyorsul a szívverésünk, tágulnak az erek, izmaink megfeszülnek, pupillánk kitágul, gyorsul a légzésünk, hirtelen megnő az oxigén igényünk, fokozódik a hő leadásunk, vagyis izzadunk. Az agyunk ugyanakkor minden más tevékenységet gátol, egyedül a veszélyre és a menekülésre koncentrál.
Itt azért halkan megkérdezném, hogy miért is izzadunk az első randin, vagy ha izgulunk valami miatt? Lehet, hogy akkor is stresszben vagyunk? No de nézzük csak tovább.
Egy kis érdekesség: A pánikbetegség nem más, mint ugyanez az agyi reakció – csak igazi külső katasztrófa nélkül, belülről, „magától” keletkezik.
2. Alkalmazkodás vagy ellenállás szakasza.
Ha a stressz hatás folytatódik, hosszabb ideig fennáll, akkor a szervezetünk kénytelen fenntartani a védekezést, megpróbál alkalmazkodni. Ez rendkívüli módon megterhelő, és egy idő után a tartalék energiáink is felhasználásra kerülnek. A magas vérnyomás állandósulhat, az állandó éberség pedig alvászavarokhoz vezethet. Ugye ez is ismerős?
3. Kimerülés szakasza
A kimerülés során elfogynak a tartalékaink. Amennyiben továbbra is fennáll a stresszhelyzet, megbetegszünk. A folyamatos feszültség miatt az izmaink megkeményednek, fájnak, a végtagjaink hidegek. Zavarok keletkezhetnek a bélműködésünkben is. Legvégső esetben, pedig bekövetkezhet a halál.
Ez a stressz reakció azért fejlődött ki az evolúció során, hogy őseinket segítse az adott kornak megfelelő események megoldásában. Ha az ősembert megtámadta egy vadállat, gyorsan kellet futni illetve fára mászni, vagy ha felbukkant az ellenséges gyorsan kellett cselekedni.
Ma már ilyen események ritkán fordulnak, átvették a helyüket a mai kornak megfelelő stressz okozók.
A reakciónkat nagymértékben befolyásolja az egyéni érzékenységünk. A stressz mindenkinek mást és mást jelent. Én például szeretem a kígyókat. Elbűvöl a szépségük eleganciájuk. Az állatkerti hüllőházakban jól érzem magam, de van olyan ismerősöm, aki pánikszerűen kimenekült. Képzeljük bele magunkat egy olyan ember bőrébe, aki fagyasztó kamrákban dolgozik, ahol -25 fok is lehet. Amikor valaki elkezdi, itt a munkát biztosan fázik, aztán minél több időt tölt bent, annál jobban megszokja a szervezete. Lássuk, be hosszú távon egy ilyen munkahely káros lehet az egészségükre.
Vegyünk egy másik példát. Adott egy agresszív alkoholista szülő gyereke. Ő nap, mint nap szembesül a problémával. Minden nap meg kell oldania felmerülő félelmeit. Eleinte a szervezete vissza tud térni a normál alkalmazkodáshoz, de egy idő után olyan lesz, mint egy folyamatosan megfeszített íj. Ebből adódhat, hogy 18 évesen gyomorfekélyt diagnosztizálnak nála.
Még folytathatnánk a sort sokáig. Azt kérem tőled, hogy picit gondold végig a saját életedet is, ennek tükrében.
Most lássunk néhány példát a stresszre: siker, kudarc, erőfeszítés, kimerültség, kialvatlanság, fájdalom, félelem, lesújtó bírálat, sértés, csonttörés, szerelmi bánat, lottó főnyeremény, első randevú, eljegyzés, esküvő, gyerek születése. Ebből is látszik, hogy pozitív dolgok is előidézhetik. Gondolj most arra, amikor valakit akkora öröm ér, hogy infarktust kap.
Van „jó” stressz és „rossz” stressz. Jó akkor, ha segít minket a céljaink elérésében, a tudásunk kamatoztatásában, abban, hogy megtanuljunk biciklizni, autót vezetni, megoldani a problémáinkat, feladatainkat, megfelelni a kihívásoknak (eustressz). Rossz, ha gátol minket (distressz).
Most visszatérnék oda, amikor bekapcsol az agyban a vészcsengő és blokkolja a számára akkor lényegtelen funkciókat. A túlélésre koncentrál, ezért gátolja a gondolkodást, ehelyett a szervezet a lehetséges fizikai küzdelemre készül fel. Ennek tükrében nem csodálkozhatunk azon, ha egy stresszben lévő diák nem tudja vissza adni az otthon megtanultakat, vagy akadozik az olvasásnál.
Az agyunk nem tanulta meg, hogy az iskolában, a munkahelyen, és a hétköznapokban tapasztalt stressz nem életveszélyes állapot, ezért sem meneküléssel, sem küzdelemmel nem lehet úrrá lenni rajta. Viszont eljutunk oda, hogy az agy következő feladata: „Kerüld a stresszt.” Tehát a gyerek mindenfélét, mond, csak ne kerüljön újra abba a kellemetlen helyzetbe.
Biztosan hallottuk már a következő mondatokat:
Nincs kedvem, fáj a fejem, fáj a hasam. Nos, ez nálunk is sokszor elhangzott. Mivel én átláttam a hasfájás függönyén, így a lányunk hamar megtanulta, hogy ezzel nem tudja elkerülni a megoldandó feladatokat. Egyszer ki is mondta: Tudom, ez nálad nem megy át!
Gyermekeinknek sok minden okozhat stresszt. Nézzünk most ezek közül néhányat.
- túlzottan magas követelmények és elvárások – mi szülők ennek a mesterei vagyunk,
- iskolai erőszak,
- szülők válása,
- konfliktus a tanárral, vagy a társaival,
- alváshiány,
- vizuális ingerek sokasága,
- költözés,
- viták a családon belül,
- kellemetlen érzésekhez kapcsolódó emlékek,
- kellemetlen emlékekhez kapcsolódó arcok, hangok és színek.
Az SMS foglalkozások célja, hogy segítse a gyerekeket abban, hogy a számukra gátló negatív stresszeket megtanulják felismerni illetve kezelni. Célunk, hogy fejlesszük az érzelmi intelligenciát. Az a tapasztalatom, hogy nincs megfelelő szókincsük a gyerekeknek, ahhoz, hogy kifejezzék az érzéseiket. Ha nem tudja elmondani hogy, mi bántja, akkor nagy valószínűséggel hallgatni fog. Miután megtanulja felismerni az érzéseit és szavakkal össze tudja kapcsolni azt, könnyebb lesz a kommunikáció a családon belül is, valamint közelebb kerülhet a megoldáshoz.
Növeljük az önbizalmukat és az önbecsülésüket. Megtanítjuk nekik a pozitív gondolkodást.
A két agyfélteke összehangolásával, a test energiáinak a helyreállításával, stressz mentesítéssel, segítünk nekik, hogy hatékonyabban tudjon a feladataira koncentrálni.
A negatív érzelmek felismerése és elengedése hatására elhiszi magáról, hogy: Ügyes, okos és képes megoldani minden rábízott feladatot.
A tapasztalataim azt mutatják, hogy a foglalkozásokon rendszeresen résztvevő gyerekeknek, rövid idő eltelte után, viselkedésükben, magatartásukban, tanulmányi eredményeikben pozitív változások történtek.
A szülőktől sok pozitív visszajelzést kaptam az elmúlt tanévben.
- A gyerekek kiegyensúlyozottabbak, nyugodtabbak lettek.
- Jobban megnyíltak szüleiknek, türelmesebbek lettek a kisebb testvérekkel.
- Érzelmi intelligenciájuk nőtt, lelkileg erősödtek.
- Tanulmányi eredményeik javultak.
Ezek a változások, pedig az egész család javát szolgálják.