Sok (házas)párt riogatnak azzal, hogy a gyermek születése veszélybe sodorhatja a kapcsolatukat, hogy a legtöbb válás 2-2,5 éves kisgyermek mellett történik.
Nagy Erika párkapcsolati szakértőt kérdeztem, ő hogyan látja ezt a témát, mit tapasztal tanácsadói tevékenysége során.
– Egyetértesz azzal, hogy a gyerek születése a legtöbb esetben megingatja a házasságot, párkapcsolatot?
– A párkapcsolati problémák nem minden esetben hozhatók összefüggésbe a gyerek születésével. A gyermekáldás a kapcsolatnak egyfajta magasabb rendű minőséget ad – férfit én még nem láttam szerelmesebben nézni a nőre, mint amikor az ő gyermekével állapotos.
Szerintem a párkapcsolati problémák nem önmagában a gyerekvállalás, hanem egy összetettebb folyamat eredményeként jelentkeznek. Sok múlik azon, mi az alap, milyen fázisban érkezik a gyermek: túl korán, vagy épp túl későn, megmenteni hivatott-e egy halódó kapcsolatot.
Minden kapcsolatnak van egyfajta dinamikája, és az is természetes, hogy vannak hullámvölgyek. Teljesen normális, hogy a kapcsolat idővel változik, korunk téves eszménye, hogy mindig boldognak kell lenni, de ha folyton erre törekszünk, könnyen csalódottak lehetünk.
A nők hormonális változásai, és az, hogy az újszülöttet hogyan fogadja a család, persze kihatással vannak a párkapcsolatra, és ha már eleve nem volt stabil az alap, a kapcsolat könnyen meginoghat.
– Mik azok a tipikus hibák, amiket elkövetünk, veszélyeztetve a házasságot, kapcsolatot?
– Az egyik, a nők túlzott megfelelési kényszere: amellett, hogy tökéletes anyák szeretnének lenni, 2 hónappal szülés után már lapos hasat szeretnének posztolni (a média sugallatára), és 6 héttel a szülés után elvárják, hogy újra lepedőakrobaták legyenek. Meg kell várni, hogy a dolgok ismét a helyükre kerüljenek, ezt a folyamatot nem szabad túlnyújtani, de siettetni se, és a férjeknek se szabad erőltetni.
A másik tipikus probléma, hogy a gyerek beköltözik a hitvesi ágyba, nem marad meg az intim tér, úgy pedig nehéz a kapcsolatba a megfelelő hangulatot visszacsempészni.
Természetes, hogy a gyerek születésével áthelyeződik a fókusz, megváltozik a prioritás, de ha az anya túlságosan rákattan a gyerekre és ignorálja a férjét, az hosszú távon biztosan problémát fog okozni. Sok férfi ilyenkor kívülállónak érzi magát, mivel kimarad az anya-gyerek szimbiózisából. Manapság sok helyen eleve a nők viselik a nadrágot, ezért a férfiak még inkább mihasznának érezhetik magukat, és furcsa módon féltékennyé válnak a saját gyerekükre.
A férfiaknak se csak a testi kielégülés fontos, nekik is szükségük van a nők figyelmére, hiszen apává válni is nehéz, ami miatt frusztrálttá válhatnak.
– Hogyan lehet ezeket a problémákat elkerülni, megelőzni?
– Az egyik fontos dolog, hogy az anyák ne féljenek segítséget kérni, ahogy régen is, mikor még nagyobb közösségekben éltünk, a friss anyukákat támogatták a család nőtagjai. A kezdetektől tudatosan kell arra készülni, hogy ne legyen nagyon zárt a család, és minél hamarabb tudjanak a szülők a gyerekük nélkül is időt tölteni egymással.
Ez a másik fontos pillér: hogy a szülőknek közösen is legyen felnőtt és minőségi énideje. Az első fél évben legyen a baba a középpontban, de mielőbb ki kell építeni a mentesítő infrastruktúrát. A pasik jellemzően fél évig türelmesek, és egy évnél csúszik meg a dolog, amikor már a párterápián kibukik belőlük, hogy „Kérem vissza a csajomat!”
De nem csak a gyerek térítheti el két ember figyelmét egymásról, hanem a munka, karrier, hobbi is, amiben az emberek azt az odafigyelést, örömforrást, elismerést megkapják, ami a párkapcsolatból hiányzik. A legtöbb félrelépés nem is a szex miatt van, hanem a pozitív visszajelzések igénye miatt: érdekesebbnek, értékesebbnek látják magukat az emberek az új szemében. Ezért érdemes időnként friss szemmel nézni a másikat, nem természetesnek venni, hogy ott van, nem belesüppedni a monotonitásba.
– Mi az, amit megtehetünk a kapcsolat javításáért?
– Kutatások igazolják, hogy megdöbbentően kevés: mindössze napi 90 másodperc őszinte, teljes egymásra figyelés elég ahhoz, hogy megalapozza egy érdemi párbeszéd elindulását, ami által a párunk érzi, hogy fontos, megtapasztalja az összetartozás, intimitás érzését. De az a 90 másodperc nem a telefonnyomkodós egymás mellett fekvés az ágyban, hanem teljes és őszinte figyelem kell, hogy legyen.
Nagyon fontos a megfelelő, folyamatos kommunikáció, és az is, hogy a másiknak való tetszeni akarás ne szűnjön meg. Ha az egyik fél a munkában vagy sportban teljesedik ki, az akár vágykeltő is lehet, hiszen egy új helyzetben, távolabbról látjuk a másikat, büszkék lehetünk rá, új oldaláról ismerjük meg, újra bele tudunk szeretni. A szerelem akkor szűnik meg, ha már nem tudunk miért büszkének lenni a másikra, nincs elismerés, tisztelet, nem tudunk felnézni rá.
– Mikor érdemes külső segítséget kérni, szakemberhez fordulni?
– Ha szándék van, megoldás is van. Ha mindketten szeretnék megoldani, de nem tudják kibogozni a fonalat, visszafejteni a problémák gyökeréig, akkor tud a szakember segíteni. Kívülről mindig könnyebb meglátni az összefüggéseket, mint annak, aki benne van, de ehhez felül kell tudni emelkedni az egón, belátni, hogy elakadt, nem tudja egyedül megoldani. Nem szégyen segítséget kérni. A párterápia nem a hibás kereséséről, bíráskodásról szól, hanem rávilágít dolgokra, elfogadó közegben kimondásra kerül sok minden, ami addig nem. A terapeuta pártatlan, objektív, és olyan szakember, akihez őszinték mernek lenni az emberek.
– Mit tanácsolsz a pároknak a jó kapcsolat fenntartása érdekében?
– Nem kell annyira hajszolni a boldogságot, erőlködni, ugyanakkor nem szabad belefásulni, ellustulni sem, észre kell venni a jeleket, ha jönnek, és nem elhessegetni őket.
Sokat tanulhatunk a gyerekektől, akik teljes átéléssel játszanak. A kapcsolat is egy játék: megismerni a másikat, reflektálni az igényeire, együtt nevetni, ennek nem szabad izzadságszagúnak lennie. Ezzel együtt a jó házasságnak vannak feladatai, közösen vállalt feladatai. Az én mottóm:
A szerelem szentség.
A házasság szövetség.
Szent szövetség.