Lehajolok hozzá.
– Félted a biciklijét, mert nagyon szereted őt, igaz?
A néha már megközelíthetetlen nagyfiam most elfordítja könnybe lábadt szemét.
– Igen – hadarja, hangja elcsuklik, és elrohan, nehogy észrevegyem, amit úgyis jól tudok.
– Miért csaptál oda?
– Mert megrúgott!
– 3 éves! Ne csapj vissza, inkább hagyd békén olyankor. Máté, te pedig kérj bocsánatot Gergőtől!
– NEM!
– Nézd, elment, mert bántottad, fáj neki. Nincs kedve tovább játszani.
Sírás.
– Ugye nagyon szereted Gergőt…?
Mosoly a könnyeken át. Odatipeg. Simogatja, öleli.
– Bocsánat, Gelgő!
Harag elszáll.
– Én is szeretlek, Maci. – mondja lágyan – Játsszunk!
*
Játszótéren. A kicsi elszalad játszani, a kisbicikli mellettem marad. A nagyfiú gyanúsan ballag a nyomomban.
– Anya, ugye vigyázol a Máté biciklijére?
– Persze. Miért?
– Csak kérdeztem.
Tovább sertepertél.
– Fiam, miért nem mész játszani? Futás!
– De…ugye vigyázol Máté biciklijére?
– Persze, de mi történhetne vele?
– Elviszik mondjuk. Vagy valaki eltöri.
Lehajolok hozzá.
– Félted a biciklijét, mert nagyon szereted őt, igaz?
A néha már megközelíthetetlen nagyfiam most elfordítja könnybe lábadt szemét.
– Igen – hadarja, hangja elcsuklik, és elrohan, nehogy észrevegyem, amit úgyis jól tudok.
*
– Anyaaa! Nem engedi a Gelgő, hogy játsszak vele!
Sírás.
– Mert az az enyém! Anya, vedd már el tőle, eltöri!
– Nyugodj meg. Nem tudja eltörni. Engedd neki, hogy megnézze, és egy idő után úgyis megunja.
– Jó, de az mennyi lesz, egy óra? Kettő? Jó, TESSÉKMÁTÉ! – acsarkodik – De akkor ha megunta, rögtön vedd el tőle, jó, anya?
– Így lesz.
A kicsi nagyjából 5 másodpercig nézi, forgatja, aztán átnyújtja.
– Tessék, Gelgő.
Béke az univerzumban.
*
– Belenyúlt a kajámba, Anya!
– Akkor adj neki egyet és nem lesz vita.
– Nem adok! – gondolkodik – Jó! EGYET!
– Anya, a Gelgő nem enged többeeet!!
Sírás. Érzem, ahogy a hajam lassan hullani kezd…
– Nem eszünk bele máséba. Készítsek neked még egyet?
– Nem, én ABBÓL akarok!
– Hmmm… Figyelj csak, van a másik szobában egy varázslatos távcső, amivel a nagy könyvben megtalálhatjuk az elrejtett kincsesládát, segítesz?
– Igeeen! – már szalad is.
Később az autóban, hazafelé. Fáradt pityergés.
– Nem akarok hazamenniiii…
– Nem haza megyünk, autókázunk. Nézelődj egy kicsit.
– Nem akarok autókázni, nem akarok aludni…
Hirtelen néma csend. Hátranézek. Teljes pálfordulás, békésen nyammognak valamit.
– Mi történt, Geri?
– Találtam EGY SZEM csokigolyót – és odaadtam Neki a felét.