Mikor az első vámpírbarbit megláttam, eléggé határozottan állítottam, hogy nem kell ez nekünk. Aztán olvastam egy gyerekpszichológus cikkében, hogy a gyerekek szeretnek borzongani. És, ha már szeretnek borzongani, sokkal biztonságosabb terep nekik a gyerekkönyvekben található, szépen illusztrált rémtörténet, amit a saját fantáziájukkal, biztonságosan szőnek tovább, mint a rajzfilmek. Sok vámpíros mesekönyvet találhatunk a boltokban, de van két könyvsorozat, amik azonnal rabul ejtettek. És nem csak azért, mert az egyiken a kabalafigura egy rózsaszín rongynyuszi, teleszórva csillámporral.
Bár sok szülőnek égnek áll a haja a Halloween-től, a gyerekek imádják a tökfaragás, a rémes jelmezek és persze a csoki, cukor hegyekkel járó buli miatt.
Ahogy szépen lassan megadtuk magunkat az Amerikából érkezett, de amúgy kelta eredetű ünnepnek, úgy költöztek be egyre nagyobb számban gyerkőceink mesevilágába a boszorkányok és szellemek mellé, a vámpírok, zombik, és egyéb rémségek.
Vajon jó a gyerekeknek, hogy cuki tündérek, manók és szuperhősök mellett ezek az első ránézésre nem túl bizalomgerjesztő figurák is az életük részei lettek?
A meseterapeuták szerint igen. A gyerekek életkorának megfelelően rémisztő mesék ugyanis segítenek egy biztonságos környezetben megélni és legyőzni a félelmeiket. Mikor a mesehős szerepébe bújva szembenéznek egyes helyzetekkel, és a szerzők által megírt úton végigmennek a konfliktusok során, megtanulják felismerni, megélni és leküzdeni a stresszt, ami nagyon nagy segítség lehet nekik a hétköznapokban.
Na de nézzük az ígért két könyvsorozatot:
Holdas Hanna
Anyukája tündér, apukája vámpír, ő meg egy kicsit mindkettő. Így lesz ez a könyvsorozat egyszerre borzasztóan cuki és cukin borzongató.
Már a borítón lévő csillámpor mennyisége miatt is igen megkapó, de amikor az ember belelapoz ebben a rózsaszín-fekete mesevilágba, úgy ott ragad, mint pillangó az epres vattacukorban.
Egy nem mindennapi kisiskolás lány kalandjai a teljesen átlagos kisiskolások hétköznapjaiban, megbolondítva egy gyerekmaroknyi varázslattal.
Szórakoztató, könnyen olvasható, szépen illusztrált könyvek, örök barátságról, balettről, unikornisokról és pizsipartiról. Egy olyan világ, ahova bármely 6 év feletti kislány szívesen kalandozik el akár már a saját olvasás tudása szárnyain is.
Hollócsőr históriák
Adott egy elátkozott kastély, benne egy család. Munkamániás, nyelvtani hibákra hiperérzékeny apuka, Vehemenc gróf, aki olyan hasznos találmányokkal büszkélkedhet, mint a jégből készült napernyő vagy az automata evezőgép, ami lehúzza a csónakot a víz alá.
Szétszórt boszorkány anyuka, Mézi grófnő, akinek unalom elleni gyógyír receptjében szerepel az összetevők között: egy kanálnyi kotkodácsolás, egy csepp holdfény és egy fenékberúgás is.
Egy szorongó kisfiú, Vadony, aki Tesó nevű, kimondottan büdös majmával bosszantja halálra népes családját.
Heuréka, aki, bár jócskán kamaszodik – ennek minden előnyével és hátrányával – gyakran az egyetlen, aki kézben tartja az eseményeket, még a felnőttek helyett is.
Kala és Majka az ikerbébik, akik örömmel mászkálnának forró üstökbe, hogy puhára főjenek, ha nem lenne nyomukban folyton szórakozott anyjuk, rettentő természetű hárpia dadájuk, vagy épp a kastély személyzetének, napról napra fogyatkozó hada.
A történetet különleges nézőpontból szemléljük, mivel a család házi hollója, Edgár meséli el. Mintha egy dacos kamasszal beszélgetnék, aki a háta közepére kívánja a családját, akik bármit csinálnak, az idegeire mennek.
Szóval, ha kiskamasszal élsz otthon ez a könyv nem csak remek szórakozás lesz neki a nyomozós, vicces fordulatokkal bőven megpakolt történettel, hanem társ is. Megerősítés, hogy nincs egyedül a rémes családdal, amivel együtt élni néha szörnyű, de valahol mégis olyan nagyon jó.