A félelem az egyik alapérzelmünk, amely arra szolgál, hogy felismerjük a veszélyt jelentő helyzeteket, és megfelelően reagáljunk rájuk. A túl erős, számunkra már „elviselhetetlen” félelemtől leblokkolhatunk, azonban ha csak egy kis drukk formájában jelentkezik, még üzemanyagként is használhatjuk a veszélyforrás legyőzésére. Ilyet tapasztalhatunk vizsgák előtt, új közösségbe lépéskor vagy egy első randin. De mi a borzongás? A borzongás egy feszültséghelyzetben jelentkező érzet, melynek hatására fokozottabban figyelünk az adott helyzetben a potenciális veszélyekre. Úgy is mondhatjuk, hogy ez a félelem előszobája.
Ez megmagyarázhatja, miért keresik időnként a gyerekek és a felnőttek is a borzongató olvasmányokat, filmeket, élményeket. A „parázás” segíthet abban, hogy hozzáeddzük magunkat a félelemmel járó nehéz érzésekhez, érzetekhez, így valódi félelem esetén könnyebben meg tudunk birkózni velük. Ezért nem kell tartani attól, ha a gyerekünk borzongató könyvet olvas. Holden Rose, a Lapozz és parázz! című, kiskamaszoknak szóló kötetek szerzője például nem célként, hanem figyelmet fenntartó eszközként használja a borzongatást, és mindig van feloldás a történetei végén. No de mi az, ami még csak para, és hol kezdődik a félelem? Erre nehéz általános érvényű választ adni, hiszen minden gyermek más dolgoktól fél, de azért ebben is vannak életkori sajátosságok.
Csecsemőkorban először a veleszületett, zsigeri félelem jeleit érhetjük tetten, amelyek a környezet hirtelen változásaira jelentkezhetnek. Amikor a baba már meg tudja különböztetni az ismerős és az idegen arcokat, attól kezdve jelenik meg az idegenektől való félelem. Óvodáskorban többféle félelem is előfordul. Egyrészt a gyerekeknek már vannak olyan tapasztalataik, amelyek alapján megelőlegezett félelem töltheti el őket a hasonló helyzetekben, másfelől még kevés információval rendelkeznek a világról, és a tudás réseibe könnyen beférkőzhet a félelem. Emiatt félhetnek sötétben, kitalált lényektől vagy irracionális dolgoktól. Az érvek ilyenkor nem segítenek, jobb, ha a gyerekkel közösen keresünk egy számára megnyugtató megoldást.
Előfordulhat, hogy mesekönyvben vagy mesefilmben találkoznak olyan képpel vagy élménnyel, amely nem illeszkedik a világképükbe. Ilyenkor általában jelzik, hogy nem szeretik azt a mesét hallgatni. Ne erőltessük; lehet, hogy pár év múlva gond nélkül vissza lehet térni rá. Ha azonban csak az izgulás jeleit látjuk, és a mese végi katarzis feloldást képes adni nekik, akkor nem kell félretenni a mesekönyvet. Fontos azonban, főleg kisebbeknél, hogy borzongató tartalmakkal, különösen képernyőn nézett mesével ne hagyjuk őket egyedül. Ha van alkalmunk összebújva olvasni, akkor a szülő biztonságot nyújtó jelenléte segít megküzdeni a nehezebb érzésekkel.
A kamaszok legtöbbször önállóan választanak olvasmányt. A Lapozz és parázz! sorozatot bátran ajánlhatjuk nekik, ha biztosak akarunk lenni abban, hogy ezáltal elkerüljük a félelmet, szorongást keltő tartalmat. Egy kis libabőr még nem ártott meg senkinek! Itt belepillanthatsz a könyvek hangulatába: