Szinte egy szempillantásnyi idő alatt jutott el a társadalom a „nők helye a konyhában van” állapottól a „bármi lehet belőled anyaként is” állapotába. Részben ez szuper, hiszen (látszólag) tényleg eltűntek az akadályok a nők, anyák elől, így akkor is kiteljesedhetnek, miután édesanyává váltak. Gyakorlatilag azonban sokan megfulladnak a hétköznapok menedzselésének feladattengerében. És hol van még az önmegvalósítás?
Irreális elvárások
Napjainkban az anyukákra gyakran hatalmas nyomás nehezedik a társadalom részéről, hogy a család minden tagjának igényeit kielégítsék. Sőt! Mindemellett még szuper beosztottak, főnökök, testvérek IS legyenek. Ez valójában lehetetlen és nem reális elvárás. Ennek több oka is lehet.
Társadalmi elvárások
A társadalom gyakran magas elvárásokat támaszt az anyákkal szemben. Sokan a mai napig úgy gondolják, hogy egy anyának mindent meg kell tennie, hogy tökéletes legyen a gyermekei és a család élete – akár saját érdekeik háttérbe szorítása árán is. Mindemellett természetesen a munkahelyen is elvárják a 100%-os teljesítményt. Dolgozz úgy, mintha nem lenne gyereked, és nevelj úgy gyereket, mintha nem lenne munkád. Ismerős, igaz? Na hát ez az egész kész agybaj.
Kultúra és média
A média és a kultúra olyan ideálokkal bombáz bennünket, amelyek szerint az anyáknak mindig mosolyogniuk kell, mindig türelmesnek kell lenniük, és mindig tökéletesnek kell lenniük mindenben. Szerencsére egyre többen adnak hangot az anyává válás nehézségeinek is. Egyre többen osztanak meg hétköznapi történéseket, nehézségeket, egy kicsit visszavágva ezzel az elburjánzó irreális ideálokat. Mert őszintén: ki ne csukná magára néha legalább egy pár percre a szoba ajtaját, hogy ne kapjon agyérgörcsöt a gyerekek között dúló folyamatos csatározások miatt.
Önmagunkhoz való túlzott szigor
Sokan hajlamosak túlzottan szigorúak lenni önmagukkal szemben. Elég egy apró baleset, és rögtön magunkat hibáztatjuk: miért nem figyeltem jobban? Miért nem voltam ott? Mit kellett volna másképp csinálnom? Ezzel párhuzamosan viszont még egy kávézásnyi időre sem vagyunk hajlandóak pihenőt engedélyezni magunkat. Vajon miért? Mi történik, ha leülünk a fenekünkre, és azt mondjuk életeink értelmeinek, hogy 10 perc múlva megcsinálom.
Összehasonlítás másokkal
Az anyák gyakran összehasonlítják magukat másokkal, különösen ha sokat használják a közösségi médiát. Ez lehetőséget teremt az elégedetlenség érzésére, és sokszor bizony szégyenkezünk is. Lám-lám, neki sikerült, de nekem nem megy. Úgy érezzük, kevesebbek vagyunk, kudarcot vallottunk. Ne felejtsük el, hogy nagyon sokan reklám célra használják például az Instagram oldalukat, így egy igencsak kicicomázott képet láthatunk a „hétköznapokról”. A Facebookon is sokan csak a hét, vagy a hónap legjobb pillanatait örökítik meg. Amikor hegyekben áll a szennyes, és otthon tombol a hányós hasmenős vírus, nem nagyon szoktak az anyukák posztolgatni.
Az anya is ember
Fontos megértenünk, hogy anyaként is csak emberek vagyunk, és lehetőséget kell kapnunk és teremtenünk arra, hogy saját jólétünkkel is foglalkozzunk. Szabad hibázni, nem kell tökéletesnek lenni, nem baj, ha nem sikerül elsőre.
Tudjuk, hogy sok dolgot szeretnénk elérni és megvalósítani az életben, de az idő olyan rövid. Nem kell lemondani a célokról, de tudni kell értékelni az apró sikereket is. Fontos a karrier, a vágyott súly elérése, vagy akár egy csajos hétvége. Mindegy mit szeretnél elérni a közeljövőben, meg kell találnod az egyensúlyt az elvárások tengerében.
Kinek és miért akarsz megfelelni? Vajon tényleg olyan nagy baj, ha nem megy le az utolsó 5 kiló? Biztos, hogy csak vezérigazgatóként tudsz kiteljesedni? Ne értsd félre: senkit nem akarunk lebeszélni élete legnagyobb vágyáról. De az, ami kevésbé fontos, igenis kaphat kisebb hangsúlyt még akkor is, ha ez nem tetszik a szomszéd Jucikának, vagy a saját anyánknak.