Az anyaság néha olyan, mintha időutazásra indulnál a saját gyerekkorodba – és igen, gyakran szíven üt a nosztalgia!
Képzeld el a jelenetet: a plázában sétálsz, próbálsz találkozni a barátaiddal, kezeden szatyrok. A másik irányból meglátod az anyukádat. Lelkes integetése egy pillanat alatt előhozza belőled a „föld alá süllyedek” érzést. Ugye ismerős?
Ahogy az én gyerekeim iskolás éveit élem, egyre gyakrabban találom magam a saját gyerekkorom emlékei között. Akár az Állatkertben vagyunk, akár egy Majka koncerten, ahol hirtelen eszembe jutnak a New Kids on the Block slágerei, vagy amikor a suli előtt látom a kilencvenes éveket idéző farmerokat és rövid toppokat, mindig elkap az időutazás vágya. Bárcsak újra ott lennék a sulis karácsonyi vásáron, vagy érezném azt a szabadságot, hogy biciklizve elérhetetlen vagyok a világ számára.
„A nosztalgia segíthet megélni a jelent és értékelni az élményeinket; kapcsolatot teremt a múltbeli érzelmeink és a jelenünk között” – mondja Lindsey Ferris pszichoterapeuta. Különösen a középkorú szülőknél, akik kamaszgyerekeket nevelnek, a nosztalgia intenzívebbé válik.
Egyszerre szülőnek és gyereknek lenni
Egyszerre szülőként és gyerekként megélni az életet egészen különleges érzés. Középkorú nőként már mindkét oldalát ismerem ennek a dinamikának. Gyerekként a “nagyon gáz” érzését éltem át, amikor anyukám feltűnt egy váratlan helyzetben, most pedig az elutasítás fájdalmát tapasztalom meg, már anyaként.
Amikor a lányommal Duglasban vagyunk, és együtt szagolgatjuk a parfümöket, eszembe jutnak azok a napok, amikor anyukámmal a ugyanezt tettük anno, csak az ő parfümjeit szaglásztuk.
De az is kimondottan jó élmény számomra, amikor újra tanulom a gyerekeimmel a Walesi bárdok c. verset, viszont sokkoló is, amikor ők már megtanulnak 18 versszakot, de nekem egy sem megy már be. 🙂
A gyerekeim most viccesen „öregnek” tartanak, mert a 20. században születtem, és néha CD-t hallgatok. De amikor együtt ülünk az autóban, mindannyian bő farmerben, és megszólal az N’SYNC egyik dala a rádióban, azonnal feltekerjük a hangerőt, és együtt éneklünk. Ők már a Deadpool miatt, én pedig a múltból ismerem.
A nosztalgia ereje a jelenben
Középkorú szülőként sokan éljük az életünk „szendvics” szakaszát: egyszerre neveljük a gyerekeinket, és gondoskodunk idősödő szüleinkről. Ahogy a padlásokról szedjük le a régi dobozokat, a képek és emlékek a saját gyerekkorunk boldogságát és szabadságát idézik meg – azt az időt, amiben a gyerekeink most élnek.
A nosztalgia egyfajta hidat teremthet a múltunk és a jelenünk között, és erőt adhat, amikor új utakon indulunk tovább, különösen a szülők elvesztése után.
Élj a jelenben, emlékezz a múltadra
Az anyaság és a nosztalgia kéz a kézben jár, különösen, amikor a saját gyerekkorod emlékei átszövik a mindennapjaidat. Ezek az apró pillanatok nemcsak fájdalmasan szépek, hanem arra is emlékeztetnek, hogy élvezd ki azt az időt, amit a gyerekeiddel töltesz – mert ezek a pillanatok válnak majd a nosztalgia édes alapjává a jövőben.