Mühl-Kovács Linda

Egy utcazenész, egy ellopott gitár és egy apró hétköznapi csoda. Mühl-Kovács Linda írása arról, milyen kevés is elég néha az őszinte örömhöz.

Miért hajolnak meg a gyerekek, miközben mi, felnőttek néha eltörünk a terhek alatt? Az ecuadori pálmák meglepő leckéje a lelki rugalmasságról.

„Anya, szerintem te fiatal vagy.” Egy gyermeki mondat az öregedésről, az én-időről és arról, mit látnak valójában bennünk a gyerekeink.

Tényleg minden percben fejlesztenünk kell a gyerekeinket? A szabad játék, a flow és a „semmittevés” sokkal fontosabb lehet, mint gondolnánk.

Öten ülnek az asztalnál, de csak négy szelet torta van. Tényleg az a jó anya, aki azt mondja: „nem vagyok éhes”? Az anyai mártíromság veszélyeiről.

Mit visznek magukkal gyerekeink a gyerekkorukból? Nem biztos, hogy a tökéletes pillanatokat. Egy leégett töltött paprika története sok mindent elárul.

Miért tudnak a gyerekek ennyire örülni az apró dolgoknak? Talán mert valóban a jelenben élnek. Mutatjuk, mit tanulhatunk tőlük a boldogságról.

Kapcsolódás a kijelzők helyett, jól hangzik, de fogalmunk sincs hogyan csináljuk a hétköznapokban…és ezért még pluszban jó kis lelkiismeretfurdalást is érzünk.

Mert nem tanítottak meg jól lenni. Volt már olyan, ugye, hogy megfogadtad: „Legközelebb időben teszek magamért. Nem várom meg, míg idáig fajul.” És mi történt legközelebb? Kitalálom… megint megvártad. Tudod…

Nemrég műtötték a kisfiamat. Egynapos beavatkozás volt, mégis nagyon féltem az altatástól. Ijesztő volt látni, ahogy hatni kezd a „bátorító” szirup, ahogy felpörgött, majd lassan elnehezül, és átadja magát az…