Amikor a hatalmas vihar után majdnem száz puha barack esett le a fáról, szaladtunk és kapkodtuk föl, ettük sárral és kukaccal együtt, a világ legfinomabb gyümölcse volt, na olyan ízű az igazi nyár.
Amikor a hatalmas vihar után majdnem száz puha barack esett le a fáról, szaladtunk és kapkodtuk föl, ettük sárral és kukaccal együtt, a világ legfinomabb gyümölcse volt, na olyan ízű az igazi nyár.
Amikor láttam, hogy a Mama szépen késsel vágja a dinnyét, kipöcköli a fekete magokat, a Papa meg kanállal vág bele, eszi maggal együtt és tudtam, hogy mindkettőjüknek igaza van.
Amikor lábbal hajtós autóban körbe-körbe mentem, forró volt a beton a meztelen talpam alatt és nem érdekelt.
Amikor kinéztem a redőny rácsai között (ne nézz oda!) és a halott Kormi kutyát fekete zsákban a biciklire tette egy ember a faluból, a Nagyi meg utánakiabált, hogy meg ne tudjam, hogy a Dunába dobta!
Amikor reggel magamra csuktam a fahintát és jó nagyot lendítettem, csak akkor állt meg, amikor egy nappal és egy elolvasott pöttyös könyvvel odébb volt már a világ.
Amikor késő este érkeztünk és nem volt még forró víz, ma csak lavórban mosunk lábat és arcot, mondta a Nagyi. De ugye nem a lábaddal kezdted, te lány…
Amikor iszonyú sokat kellett várni, mert még forró volt a meggyes pite.
Amikor a Dunán eveztünk és a Nagyi ellökte a ladikot a nádastól, billegtünk egyet jobbra és egyet balra.
Amikor a Mama felmászott a cseresznyefára és arra gondoltam, hogy nem mindenki anyukája mászna ilyen magasra.
Amikor ültem a piros padon a konyhában és először tudtam elolvasni egy Vekerdy-cikket, amiből semmit nem értettem, de azóta is olyan vagyok, mint amiket azon az oldalon olvastam.
Amikor újra hatalmas vihar jött és a rózsabokor madárfészkéhez állítottuk a létrát, bentről néztem, ahogy a Mama fekete esernyőt tart aggódva a fiókák fölé.
Amikor aludni mentem és láttam, hogy koszos a talpam, olyan jó volt rátenni a fehér lepedőre.
Kicsi kert, kicsi ház, hosszú nyár.
Szigetszentmiklós, hova lettél.
Babics Anna