Egy gyermekes anyukaként megdöbbentem azon, ha több gyermekes anyatársaim nem pont délben adtak legalább kétfogásos ebédet gyerekeiknek, ahogy azt sem értettem, hogy folyhat ki a ruha a szennyestartóból a fürdőszoba padlóra. Hiszen bedobni egy mosást tényleg öt perc! Nem igaz, hogy nem fér bele. Kétgyermekes anyukaként tudom, hogy bizony van olyan nap, amikor nem fér bele.
Tisztán emlékszem arra, amikor első gyermekemmel a pocakomban egész nap Mozartot hallgattam, hogy mire megszületik, kellően kiegyensúlyozott és művelt legyen. A várandósság 36. hetében a babaruhák már méret szerint kivasalva sorakoztak a fiók mélyén, és én is bepakolva vártam a kisfiam születését. Mikor először vittem el a játszóra, elképedve és kissé irigykedve figyeltem azokat a többgyermekes anyukákat, akik egymással beszélgettek ahelyett, hogy gyermekükkel játszottak volna, és a kardigánjuk ujjába törölték a cumit, ha leesett a földre.
Amikor világra jött a kislányom, mindent megértettem.
Álljon itt néhány dolog, amit több gyerek mellett tényleg nem fér bele:
1. Minden időjárásra felkészülni, mikor elmegyünk otthonról. Fizikailag lehetséges, csak fölösleges, mert úgysem lesz, aki cipeli. Ha mégis, a felét elveszítjük.
2. Segítséget kérni. Nekem ez egy gyereknél nehezen ment, a második után szemrebbenés nélkül elfogadtam bármit, legyen szó buszon ülőhelyről, cipekedésről, babakocsi tolásról, vagy egy tányér süteményről.
3. Takarítás. Ez szerintem olyasmi, amiben nem érdemes a maximumra törekedni, mert több gyerek mellett egyenes út a pszichiátriára. Emlékszem arra a pillanatra, amikor eldöntöttem: a házimunka lesz a listám utolsó helyén, és a gyerekek az elsőn, mert a mosogatás megvár, de a kicsik tíz év múlva nem velem akarnak majd játszani.
4. 100% elégedettségi index. Elengedtem. Több gyereknél nem lehet mindig mindenkinek jó. Ha a lányomnak mesélek, a fiam focizni akar, vagy fordítva. A rotációban hiszek: ha ma nekem jó, akkor holnap neked, és ihaj-csuhaj, ha találunk olyan programot, amiben mindannyian elég jól érezzük magunkat.
5. Bibik. Elsőnél puszi-puszi, lemossuk, ragtapasz, kötés, vigaszcsoki. Azt vettem észre, hogy több gyereknél lanyhul a lelkesedés, három fölött pedig meredeken zuhan.
– Vérzik? Rá tudsz állni? – kérdik a rutinos nagycsaládosok, és ha mindez rendben van, a gyerek mehet játszani.
6. Mese. Egy gyereknél mesét szőttem az öltözés, az evés, a séta és a bevásárlás köré. Több gyereknél anya legyen a talpán, aki ezt csinálja, hiszen sokszor az is emberfeletti erőfeszítés, hogy a listáról minden a kosárba, majd a megfelelő számú gyerekkel együtt haza kerüljön.
7. Nevelési elvek. Szerintem a születő gyerekek számával fordított arányban csökkenek a nevelési elvek. Se idő, se energia, se kedv nem marad rájuk. Ahogy ahhoz sem, hogy mások nevelési elveit, szokásait kritizáljuk, leszóljuk, elítéljük. Marad a megbocsátás és a hozzánk hasonlóan szerethető, csetlő-botló szülők és gyerekek.
Kép forrás: https://www.colourbox.com/