A minap az Indexet böngészve nagy örömhírre bukkantam: mostmár hivatalos, hogy az EU betiltotta az egyszer használatos műanyagok gyártását illetve terjesztését. Egészen pontosan: “Az új szabályok megtiltják az olyan eldobható műanyag termékek használatát, amelyek alternatív termékekkel helyettesíthetőek.” Elkötelezett környezetvédőként nagyon feldobott ez a határozat, de elkövettem egy hibát: tovább folytattam a szörfölést, és néhány anyukás csoportban megdöbbentő véleményekbe és kinyilatkozásokba botlottam ezzel a hírrel kapcsolatban.
Nem lesz fültisztító pálcika, szívószál, lufitartó pálcika, nem lesznek egyszer használatos evőeszközök és tányérok, megszüntetik az oxidatív úton lebomló műanyag ételtartók és expandált polisztirolból készült poharak gyártását és eladását. Végre!
Ezeket a tárgyakat teljesen fölöslegesnek tartom, egyáltalán semmi szükség nincs rájuk, csak modernkori hóbortok. Értem én, hogy a kényelmünket szolgálják, de teljesen abszurdnak tartom a használatukat. Nem így van ezzel sajnos mindenki. Az említett Facebook csoportokban olyan hozzászólásokat olvastam, hogy csak kapkodtam a fejem:
“Én ugyan akkor majd amerikai rokonokkal küldetek műanyag tányérokat, poharakat. Gyakran van nálunk grillparty, nehogy már órákat mosogassak utána. Különben is, a mosogatás is környezetszennyező, nem?”
“ És akkor ugyan mégis hogy szedjem ki a zsírt a fülemből? Kenjem szét a ruhámon? Amíg van, addig én bizony venni fogom, és be is tárazok belőle otthonra.”
“A nagy rendezvényeken akkor nem lesz lufiosztogatás? A gyerekeim imádják, hozzátartozik a gyerekkorhoz, nehogymár betiltsák!”
“ Szívószál nélkül hogy vegyem rá a fiamat az ivásra? Mekkora hülyeség már, ez csak egy műanyag pálcika.”
“ Miért minket szívatnak? A multik a ludasok, amíg ők nem változtatnak, mi átlagemberek semmit sem tudunk tenni.”
Igen, sajnos nem kitalált mondatok ezek, hanem létező kommentek. Anyukáktól. Akik minták a gyerekeik számára, akikről a kicsik példát vesznek, legyen az jó vagy akár rossz. Ebben az esetben a minta elkeserítő, és legszívesebben az arcába kiabálnám ezeknek a szülőknek:
Nem veszed észre, hogy a kényelmes önzőségeddel a gyerekeid jövőjével játszol? Tényleg nélkülözhetetlen az a fránya műanyag szívószál, vagy ennyire rest vagy mosogatni a vendégek után? A lufin kívül nem tudsz másmilyen élményt adni a gyerekednek? A füledet nem tudod fürdés vagy zuhanyzás közben kitakarítani az ujjaddal (egyébként az orvosok is ezt ajánlják, csak szólok…)?
Adok néhány tippet, hogy lássátok, mennyire egyszerű: ha semmiképp nem kerülhető el a szívószál használata, van már fém-, fa- és bambuszváltozata is, amit bár nyilván minden egyes használat után tisztítatni kell, de legalább környezetbarát. Van energiatakarékos mosogatógépem, minimális vízfelhasználással fél óra alatt rendbekaptam a konyhát a múlthét vasárnapi tizenhat fős családi ebéd után (tudom, nem mindenkinek van gépe, de kézzel is el lehet mosogatni, így nőttem fel, és nem haltam bele). A rendezvényeken nem a lufi a szenzáció a kétévesemnek, hanem az élmény, hogy anya és apa vele van és különleges dolgot csinál a család együtt.
Tényleg csak a multicégek a hibásak? Nem, egyáltalán nem így van. Sokszor emlegetett példa: ha eldobsz egy üdítősüveget az erdőben, talán senki nem veszi észre. Dobjon el viszont ugyanott 1000 ember fejenként egy üveget, és hipp-hopp, szeméthegy lesz belőle. Ugye, hogy átlagemberként is tehetünk a környezetszennyezés ellen?
Ha minden család átgondolja, hogy mit tehet Földünk védelméért, és hajlandó is bevezetni bizonyos új szokásokat, igenis óriási változás érhető el. Hogy miért? Mert a gyerekeink ezt a példát látják, és ez alapján fognak élni! Mi még sajnos abban nőttünk fel, hogy a szemetet egybe ömlesztve kihordtunk a szeméttelepre, vagy ingyen műanyag zacskókba pakoltuk a heti nagybevásárlást minden egyes alkalommal. Ha az gyermekeinknek már nem ez a norma, rengeteg műanyagtól megmenthetjük a bolygónkat, ami óriási lépés lehet abban, hogy 50 év múlva ne fulladjunk bele a saját szemetünkbe.
Mi kell ehhez? Következetesség és hajlandóság arra, hogy feladjunk olyan használati cikkeket, mint amiket az EU néhány éven belül betilt. Sajnos még elég rövid a lista, sokkal több dologról lemondhatnánk, ha igazán végiggondolnánk a veszélyt, ami az emberiséget fenyegeti. Talán még nincs késő. Talán nem lenne késő.
A kommentek miatt azonban borúlátó vagyok… Szeretném hinni, hogy nem a többség véleményét reprezentálják, de úgy érzem, igenis nagyon nagy a baj: amíg nem fogjuk fel, hogy a gyerekeink minket másolnak, nekik mi vagyunk a példa, és nem cselekszünk ez alapján, addig nem tudom, milyen változás érhető el.
Ugye tévedek? Mondjátok, hogy nem jól látom, és igenis jó úton haladunk!